Gyorsaságos
A gyorsaságos az agilis magyar megfelelője, azonban attól eltérő értelemben használták. Erdélyi címzés volt a nemesek rangjának megjelölésére. A latin agilis címet fordították gyorsaságosként magyarra. Az udvarhelyi constitutió már 1505-ben említi Patakfalvi Kelemen székbírót és Péter gyorsaságost.[1]
Címzés[szerkesztés]
A gyorsaságos Erdélyben viszonylag magas rangú címzés lehetett. Bocskai István fejedelemsége idején a székelyek keresztúri gyűlésének (február 16.) benyomása alatt Sárospatakon adta ki magyar nyelvű levelét, melyben kinyilvánjtja, hogy „Udvarhelyszék összes szabad székelyeinek, nemes gyorsaságos főuraknak, nemseknek, lófejeknek (így) s közönségesen az e székben lakó szabad székelyeknek hűségükért” jóindulattal viseltetik.[2] I. Rákóczy György 1635. november 17-i levelében Székelyudvarhelyen írja, hogy „az egész székelységen lévő nemzetes, nemes, vitézlő és gyorsaságos minden rendben lévő kedves híveire” is ki akarja terjeszteni a gondviselését.[3] A fejedelem népe: egregii et agiles – vitézlők és gyorsaságosok.[4]
Futár[szerkesztés]
Eredetileg futár jelentése is lehetett, miként az egyes forrásokból is kiderül: „Gyorsasagos zolgalat”[5] és „gyorsaságoson királyfi futamék, ez király előtt térdére leesék”.[6]
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Unitárius élet, 2006/4. 18. l.; Kállai: Székely nemzet 275. l.; Nagy Iván IX. 149. l.
- ↑ Boér Hunor: Kiegészítések a Székelyföld leírásához. Sepsiszentgyörgy, 2004. 35. l.
- ↑ Székely oklevéltár, új sorozat V. 9. l., közzéteszi Demény Lajos, Kolozsvár 1999.
- ↑ Székelyföld. In: A magyar nép művészete
- ↑ Beythe István: Esztendő által való vasárnapi epistolák. Német-Ujvár, 1584. 81. l.; NySz I. 1179. l.
- ↑ RMK II. 269; NySz I. 1179. l.