Gonda Henrik
| Gonda Henrik | |
 | |
| Született | Gelb Henrik 1880. december 31.[1] Ugar |
| Elhunyt | 1942. július 23. (61 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Strasser Ilona (h. 1909–1942) |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (3-77-24) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gonda Henrik, születési és 1900-ig használt nevén Gelb Henrik[2] (Ugar, 1880. december 31. – Budapest, Erzsébetváros, 1942. július 23.)[3] ügyvéd, gyorsíró, szerkesztő, miniszteri tanácsos.
Élete[szerkesztés]
Gelb Márkus és Burger Betti gyermekeként született zsidó családban. Az Ungvári Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Középiskolai tanulmányai végeztével a Budapesti Tudományegyetem joghallgatója lett, ahol előbb jogi doktorrá avatták, majd ügyvédi oklevelet szerzett. Ezután gyorsíróként működött és megalapította a Magyar Tudósítót, mely 1906-ban a koalíciós kormány félhivatalos lapja lett. A koalíciós kormány idején Kossuth Ferenc Párizsba, Berlinbe, Bécsbe, Belgrádba és Isztambulba küldte. Később kinevezte a kereskedelemügyi minisztérium sajtóosztályának vezetőjévé, illetve a kormány megbízásából külföldi hírszolgálat létesített. Több éven át kiadta Bécsben az Ungarische Korrespondenz című kőnyomatost. 1905 októberében a Gyakorló Gyorsírók Társaságának főjegyzőjévé választották. A világháború alatt harctéri szolgálatot teljesített és a Magyar Hírlap haditudósítója volt.
1917 novemberében Wekerle Sándor miniszterelnök kinevezte a miniszterelnökség sajtóosztályának főnökévé.[4] A következő év januárjában megkapta a miniszteri tanácsosi címet. Egyik fő műve a Magyar Távirati Iroda önállósítása és új alapokra fektetése volt. A miniszterelnökség képviselőjeként részt vett a bukaresti béketárgyalásokon, majd Wekerle megbízásából Svájcba ment, ahonnan csak a Tanácsköztársaság bukása után tért haza. Távollétében az Alkotmány utca 16. szám alatti négyszobás lakását rekvirálták. Hazatérését követően ügyvédi hivatásának élt. A Balatoni Társaság ügyésze és a Balatonföldvári Üdülőhelyi Bizottság alelnöke volt. Halálát szívbénulás okozta.
Részt vett a zsidó felekezeti életben is. Elnöke volt az Izraelita Ösztöndíjegyletnek és tagja volt a Pesti Izraelita Hitközség Társadalmi Munkabizottságának.[5]
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra. Temetésén Linetzky Bernát főkántor gyászéneke után Hevesi Ferenc rabbi tartott gyászbeszédet. A Pesti Izraelita Hitközség, a Pesti Chevra Kadisa és az Izraelita Ösztöndíjegylet nevében Dési Géza országgyűlési képviselő búcsúzott tőle.[5]
Családja[szerkesztés]
Felesége Strasser Ilona (1886–1944)[6] volt, Strasser Henrik hercegi uradalmi nagybérlő és Neu Regina lánya, akit 1909. április 21-én vett nőül.[7] Sógora Szunyog Mihály (1878–1971) jogász, országgyűlési képviselő.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Ferenc József-rend lovagkeresztje
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Gonda Henrik, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05326.htm
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 59416/1900. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 526. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 14. oldal 28. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 993/1942. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 18.)
- ↑ „Az új sajtófőnök”, Friss Ujság, 1917. november 13., 1. oldal (Hozzáférés: 2021. szeptember 18.)
- ↑ a b (1942. július 30.) „Dr. Gonda Henrik halála”. Egyenlőség (Magyarország) 4 (32).
- ↑ Gonda Henrikné halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 3200/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 18.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a göllei polgári házassági akv. 16/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 18.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- szerk.: Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona (1930). Hozzáférés ideje: 2021. szeptember 18.
- Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 321. o. Online elérés