Gennagyij Nyikolajevics Rozsgyesztvenszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gennagyij Nyikolajevics Rozsgyesztvenszkij
Született1931. május 4.[1][2][3][4][5]
Moszkva[6][7]
Elhunyt2018. június 16. (87 évesen)[3][4][5][8]
Moszkva
Állampolgársága
HázastársaViktoria Postnikova
GyermekeiSacha Rojdestvenski
SzüleiNatalya Rozhdestvenskaya
Nikolai Anosov
Foglalkozása
Tisztsége
  • zenei vezető (1951–1961, Symphonic Orchestra of State Academic Bolshoi Theater)
  • karmester (1961–1974, Tchaikovsky Symphony Orchestra)
  • karmester (1965–1970, Symphonic Orchestra of State Academic Bolshoi Theater)
  • karmester (1974–1977, Royal Stockholm Philharmonic Orchestra)
  • zenei vezető (1978–1981, BBC Szimfonikus Zenekar)
  • karmester (1981–1982, Vienna Symphony)
  • karmester (1983–1991, State Symphony Capella of Russia)
  • karmester (1992–1995, Royal Stockholm Philharmonic Orchestra)
Iskolái
Kitüntetései
  • Felkelő Nap-rend harmadik osztálya
  • Lenin-rend
  • Szocialista Munka Hőse
  • a Szovjetunió népművésze
  • A Haza Szolgálatáért érdemérem 2. fokozata
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend 3. fokozata
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze
  • a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze
  • Lenin-díj
  • A Haza Szolgálatáért Érdemérem 1. fokozata
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Order of Cyril and Methodius
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Sibelius Medal
  • az Oroszországi Föderáció Állami Díja (1995)
SírhelyeVVegyenszkoje temető
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora
A Wikimédia Commons tartalmaz Gennagyij Nyikolajevics Rozsgyesztvenszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gennagyij Nyikolajevics Rozsgyesztvenszkij, (oroszul Геннадий Николаевич Рождественский, Moszkva, 1931. május 4. – Moszkva, 2018. június 16.) szovjet-orosz karmester, zenepedagógus.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Rozsgyesztvenszkij Moszkvában született, zenész családba. Apja Nyikolaj Pavlovics Anoszov karmester, anyja Natalja Petrovna Rozsgyesztvenszkaja szoprán énekes volt. Zenei tanulmányait a Gnyeszin Zeneiskola és a Moszkvai Konzervatórium gyermekiskolában kezdte. 1941-ben a Konzervatóriumban folytatta, apjánál vezénylést, Lev Nyikolajevics Oborinnál zongorát tanult.[9] Közben díjat nyert a bukaresti és berlini nemzetközi zenei versenyen.[10] Karmesterként még tanulmányai alatt mutatkozott be a nyilvánosságnak a Moszkvai Nagyszínházban, ahol Csajkovszkij Diótörőjét vezényelte. 1954-ben szerezte meg diplomáját (majd 1957-ben fejezte be posztgraduális tanulmányait ugyanott[11]), és a Bolsojban karmester-asszisztens lett. Ekkor már megváltoztatta a nevét, anyja családnevét vette fel, hogy elkerülje az összetéveszthetőséget és a nepotizmus gyanúját. 1961-től 1974-ig a Szovjet Rádió Szimfonikus Zenekarának művészeti vezetője volt, 1965-ben pedig a Nagyszínház legfiatalabb karmestere lett. A színházban a tevékenysége főleg a balettekhez kapcsolódott, amit nem szeretett. „Valódi kínzás volt ezeket a balett-előadásokat levezetni, mert nem volt kapcsolat a színpaddal, … a koreográfus nem tanult zenét, nem tudta olvasni a partitúrát” – nyilatkozta később. A nagy orosz balettek ennek ellenére egész életében végigkísérték.[12] A Bolsojnál több mint harminc operát és balettet vezényelt, világpremierjét dirigálta Aram Hacsaturján Spartacus című balettjének és oroszországi bemutatóját Benjamin Britten Szentivánéji álom című darabjának.[13] Emellett zenekari műveket is vezényelt, a nevéhez fűződik például Sosztakovics 10. szimfóniájának előadása.[10]

1972-ben részt vett a Moszkvai Kamaraopera létrehozásában, amelynek az első zeneigazgatója is lett.[10] Itt keltette életre Sosztakovics 1928-as, elfelejtett operáját, Az orrt, valamint bemutatta Igor Stravinsky A léhaság útja (The Rake’s Progress) című operáját.[13] Ezután sokat szerepelt külföldön: ő volt az első szovjet karmester, aki több külföldi zenekarnak is vezető karmestere lehetett.[13] Doráti Antal után a Stockholmi Filharmónia Zenekarának vezető karmestere volt 1974 és 1977 között, majd 1978-tól 1981-ig a BBC Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere lett. Ezután 1981 és 1983 között a Bécsi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt.[12] További zenekarok, akikkel együtt dolgozott: a Jomiuri Nippon Zenekar, a berlini Konzerthausorchester, az Orchester de Paris és az Orchestra del Teatro dell’Opera di Roma.[13] Eközben már a moszkvai konzervatórium karmesterprofesszora is volt, és 1987-től a sienai Accademia Chigianában is tanított. Rendszeresen vezetett mesterkurzusokat különböző országokban. 1982-ben az Orosz Kulturális Minisztérium Szimfonikus Zenekarának vezetője lett, és a zenekarral sok lemezfelvételt készített, például Sosztakovics, Glazunov, Bruckner, Schnittke és Honegger teljes szimfóniáit.[10][13]

Számos operát mutatott be a legrangosabb európai operaházakban, többek között a Covent Gardenben a Borisz Godunov, Az aranykakas és A diótörő új produkcióit, a párizsi Operában A pikk dámát, a Milánói Scalában a Mese Szaltán cárrólt és A bolygó hollandit. 2001-ben Prokofjev A szerencsejátékos című operájának eredeti változatának ősbemutatóját dirigálta a Bolsoj Színházban.[13]

Rozsgyesztvenszkij előadóművészként a spontaneitás magas fokát ötvözte a nagyszerű gesztusérzéssel és a csúcspontok tévedhetetlen elhelyezésével, ami rendkívüli előadásokat eredményezett.[10] Rengeteg, szám szerint 786 művet rögzített több mint 400 hanglemezre (volt, hogy évente több mint húsz lemezt adott ki); rendkívül széles repertoárja a népszerű daraboktól a ritkán játszott, „elfeledett” zenékig terjedt.[14][13] Elkötelezetten foglalkozott a huszadik századi orosz zeneszerzők műveivel, ami diszkográfiájában is nyomon követhető. A lemezeit eleinte főleg a Melogyija vette fel, majd a szovjet időszakot követően több külföldi hanglemezcég is bekapcsolódott a kiadásba.[10] Sok zeneszerzőt inspirált, köztük például Szofija Gubajdulinát és Alfred Schnittkét, akik több zeneművet is dedikáltak neki. Összesen mintegy negyven kompozíció íródott Rozsgyesztvenszkij számára.[14]

A szovjet rendszerben – több más orosz zenésszel ellentétben – viszonylagos szabadságban dolgozhatott, tulajdonképpen mindig azt csinált, amit akart. „Több mint ötven évig éltem a kommunizmusban, és szörnyű dolgokat láttam magam körül” – nyilatkozta később. – „Nem voltam elnyomva, és nem voltam háborúban. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nem öltek meg.”[12] Még a hidegháború nehéz éveiben is turnézhatott külföldön, ám a szovjet rendszer keretein belül mégis meg kellett küzdenie bizonyos nehézségekkel, mondván: „Túl nehéz volt számomra egy ilyen bürokratikus gépezettel dolgozni. Ez zavarta a kreativitásomat és a művészetemet.”[14]

Kétszer nősült. Első felesége Nyina Vlagyimirovna Tyimofejeva, a Bolsoj prímabalerinája volt, második felesége Viktorija Valentyinovna Posztnyikova zongoraművész lett 1969-ben. Több közös lemezt is felvettek, például Csajkovszkij kétzongorás népdalfeldolgozásait.[12] Fiuk, Szasa (Alekszandr) Rozsgyesztvenszkij, nemzetközileg elismert hegedűművész.[14]

Bruno Monsaingeon francia filmrendező – aki számos portréfilmet készített ismert zenészekről – két filmet is forgatott róla.[13]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Rozsgyesztvenszkij munkásságát rendkívül korán, már két évvel a Moszkvai Nagyszínházban történő működése után elismerték. Az életútját ezt követően számos hazai és külföldi díj és kitüntetés kísérte.[11][12][13][15][16][17][18][19][20][21]

  • 1956 – Az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság kitüntetett művésze
  • 1966 – Az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság népművésze
  • 1967 – A Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • 1969 – A Charles Cros Akadémia oklevele
  • 1970 – Lenin-díj
  • 1972 – Szent Ciril és Metód rend (Bulgária)
  • 1975 – A Svéd Királyi Akadémia tiszteletbeli tagja
  • 1976 – A Szovjetunió népművésze
  • 1981 – A Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • 1984 – A Brit Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja
  • 1990 – A szocialista munka hőse
  • 1990 – Lenin-rend
  • 1996 – Az Orosz Föderáció irodalmi és művészeti díja, 1995
  • 2001 – A hazáért érdemrend (4. fokozat)
  • 2002 – Felkelő Nap érdemrend (Japán)
  • 2003 – A francia Becsületrend (Franciaország)
  • 2007 – A hazáért érdemrend (3. fokozat)
  • 2011 – A hazáért érdemrend (2. fokozat)
  • 2011 - A Jaroszlavi Szimfonikus Zenekar aranyérme
  • 2014 – A Brit Birodalom Rendjének tiszteletbeli parancsnoka
  • 2017 – A hazáért érdemrend (1. fokozat)
  • A Chant du Mond nagydíja
  • A Melogyija Золотой диск (Aranylemez) díja

Felvételei[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic[9] és a Discogs[22] listája alapján.

Megjelenés Művek Közreműködők Kiadó
1956 Prokofjev: Romeo and Juliet (balett) Bolshoi Theatre Orchestra Westminster
1956 Prokofjev: Петя и Волк (Péter és a farkas) USSR State Symphony Orchestra, N. Litvinov Апрелевский Завод
1957 Bartók: Cantata Profana; Prokofjev: Zdravitsa (Cantata) Russian State Symphony Orchestra Period Records
1959 Bartók: Concerto for Orchestra Leningrad Philharmonic Orchestra Melogyija
1961 Prokofjev: Symphonie No. 7 Orchestre Symphonique de La Radio de l'URSS Melogyija, Le Chant du Monde
1961 Schumann: Concerto for Cello and Orchestra; Csajkovszkij: Variations on a Rococo Theme Leningrad Philharmonic, Mstislav Rostropovich Melogyija
1962 Ravel: Daphnis et Chloe (balett) Symphony Orchestra and Choir of the Moscow Radio Mezhdunarodnaya Kniga
1963 Hacsaturján: Symphony N°1 in A Minor State Academic Symphonic Orchestra Всесоюзная Студия Грамзаписи
1965 Modern French Orchestral Miniatures: Milhaud, Satie, Poulenc, Ibert The Chamber Orchestra of the Leningrad Philharmonic Melogyija
1965 Bartók: Duke Bluebeard´s Castle Moscow Radio Large Symphony Orchestra, Jevgenyij Kibkalo, Nyina Poljakova Melogyija
1968 Berlioz: Symphonie Fantastique Moscow Radio Symphony Orchestra Melogyija, Angel
1968 Prokofjev: Сказ o Каменном Цветке Фрагменты из Балета (A kővirág, balett, részletek) Bolshoi Theatre Orchestra Melogyija, Angel
1969 Hacsaturján: Violin Concerto; Prokofjev: Violin Concerto No. 1 Moscow Radio Symphony Orchestra, David Ojsztrah, Igor Ojsztrah Melogyija, His Master's Voice
1971 Brahms: Piano Concerto No. 2 USSR Radio Symphony Orchestra, John Lill Deutsche Grammophon
1971 Beethoven: Concerto for Violin and Orchestra in D, Op. 61 Moscow Philharmonic Symphony Orchestra, Igor Bezrodnyij Melogyija
1973 Csajkovszkij: Symphony No. 3 Moscow Radio Large Symphony Orchestra Melogyija
1976 Bruckner: Symphony No.9 Moscow Radio Symphony Orchestra Melogyija, Victor, His Master's Voice
1978 Liszt: Tasso; Berlioz: Benvenuto Cellini (nyitány), Corsar (nyitány); Weber: Turandot (nyitány) The USSR TV And Radio Large Symphony Orchestra Melogyija
1981 Csajkovszkij: The Sleeping Beauty (részletek)1982 BBC Symphony Orchestra BBC Artium
1982 Prokofiev: Violinkonzerte Nr. 1 & 2 BBC Symphony Orchestra, Itzhak Perlman EMI, His Master's Voice
1987 Stravinsky: The Firebird Suite; The Rite of Spring; Pétrouchka; Symphony in Three Movements London Symphony Orchestra Nimbus
1990 Schnittke: Symphony No. 4 The USSR Ministry of Culture Orchestra Melogyija
1992 Saint-Saëns: Carnival of the Animals; Wedding Cake op.76; Caprice op. 79; Septuor Op. 65 Ensemble Instrumental, Jean-François Heisser, Viktorija Posztnyikova Erato
1993 Gubajdulina: 'Stimmen... Verstummen', Symphony in 12 movements; Stufen Royal Stockholm Philharmonic Orchestra Chandos
1995 Hindemith: Concertos USSR Radio Symphony OrchestraDavid Ojsztrah RCA
1996 Strauss, Bartók: Violin Concertos Moscow State Symphony Orchestra, Igor Ojsztrah, Valentyin Zsuk, Alekszandr Lazarov Audiophile Records
1998 Nielsen: Complete Symphonies Royal Stockholm Philharmonic Orchestra Chandos
2002 Schnittke: Concertos for Viola and Orchestra USSR Ministry Of Culture Symphony Orchestra, Jurij Basmet, Natalja Gutman Regis Records
2004 Prokofjev: Piano Concertos Nos. 1, 4, 5 The USSR Ministry of Culture Orchestra, Viktorija Posztnyikova Moscow Studio Archives
2006 Tyiscsenko: Symphony No. 6 The USSR Ministry of Culture Orchestra, Valentyina Juzvenko, Jelena Rubin Northern Flowers
2009 Bruckner: Symphony Nos. 4 „Romantic” & 5 USSR Ministry of Culture Symphony Orchestra Denon Records
2010 Sibelius: Symphonien No. 1–7 Moscow Radio Symphony Orchestra Melogyija, Euerodisc
2012 Mahler: Symphony No. 5 Grand Symphony Orchestra of the All-Union Radio and Television The Entertainment Group
2013 Csajkovszkij: Symphony No. 5; Janáček: Taras Bulba BBC Symphony Orchestra ICA Classics
2016 Prokofiev Ballets: 125th Anniversary Edition Moscow Radio Symphony Orchestra, USSR Ministry of Culture Symphony Orchestra, Symphony Orchestra of the Bilshoi Theatre Melogyija
2017 Balakirev: Symphony No. 1 in C major; Symphony No. 2 in D minor Herbert von Karajan, London New Philharmonia Orchestra, Moscow Radio Symphony Orchestra, Philharmonia Orchestra Praga Digitals

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Рождественский Геннадий Николаевич, 2015. szeptember 28.
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  5. ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28.
  7. ↑ http://www.rayfieldallied.com/artists/gennady-rozhdestvensky/
  8. ↑ Munzinger Personen (német nyelven)
  9. ↑ a b AllMusic
  10. ↑ a b c d e f Naxos
  11. ↑ a b Bolsoj
  12. ↑ a b c d e Guardian
  13. ↑ a b c d e f g h i ChicagoSO
  14. ↑ a b c d NYTimes
  15. ↑ Hazáért 1
  16. ↑ Hazáért 2
  17. ↑ Hazáért 3
  18. ↑ Hazáért 4
  19. ↑ Föderáció
  20. ↑ Japán
  21. ↑ Brit Rend
  22. ↑ Discogs

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gennagyij_Nyikolajevics_Rozsgyesztvenszkij&oldid=26875388”