Görgényi Dániel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz kronológiát használ folyó szöveg helyett.
„A cikkek formája a természetes, folyamatos próza.” (Lásd Stilisztikai útmutató.)
Kérjük, segíts átírni a szócikket folyó szöveggé!
Görgényi Dániel
Született1898. április 9.
 Szászrégen,
Meghalt1978. február 18. (79 évesen)
 Budapest,
SírhelyFarkasréti temető
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
Fegyvernemműszaki alakulat
Rendfokozatam.kir.vezérkari százados, 1948-tól a Néphadsereg vezérőrnagya
EgységeMagyar 2. hadsereg III. hadtest
CsatáiI. világháború, II. világháború
KitüntetéseiSignum laudis 1942.12, Szabadság Érdemrend, Szocialista Hazáért Érdemrend, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, Postumus Pro Militum Artibus 2009.
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Civilbengépészmérnök

Görgényi Dániel (szül.: Neugeboren Dániel) (Szászrégen, 1898. április 9. – Budapest, 1978. február 18.) gépészmérnök, honvéd vezérőrnagy.

„Erdélyi szász katonatiszti családból származott. Dédapja brigadéros volt Czernovitzban. Nagyapja, Neugeboren Gusztáv csendőrezredes, a honvédelmi minisztérium csendőrségi osztályának helyettes vezetője volt és az 1848-as szabadságharcban még osztrák oldalon harcolt.”[1]

Életpályája rendkívül szélsőséges volt: 1920-ban belépett a Magyar Királyi Honvédségbe, és vezérkari századosi rangot szerzett. A Magyar 2. hadsereg III. hadtestének törzskarához tartozott. Itt kapta első jelentősebb kitüntetését, a Signum Laudist. Miután Stomm Marcel feloszlatta a hadtestet ő is a törzskarral menekült és esett fogságba. (Életrajzának ezen részét az 1990 előtt írt lexikonok másként jegyzik: „megmaradt zászlóalj-társaival együtt átállt a szovjet csapatokhoz” [2]) Fogságba esésekor megakadályozta, hogy Stomm Marcel öngyilkosságot kövessen el.[3] A fogságának ideje alatt kísérlet történt a Magyar Hadifoglyok Nemzeti Bizottságának felállítására , amelyet több emigráns kommunista is támogatott.[4] Stomm altábornagy csak a Horthy kormányzó iránti lojalitás fenntartásával vállalta volna a szervezést, de feltételeit a szovjetek elutasították, így az ő hadosztályának állománya nem állt be szovjetek által szervezett alakulatba. Görgényi százados, 8-10 tiszttársa és 30-40 főnyi legénység viszont[5] belépett a kommunista vezetésű magyar alakulatba.[6][7]

A háború végén Görgényi a szovjetek oldalán harcoló magyar 6. hadosztály egyik műszaki zászlóalját vezette egészen Ausztriáig, majd a Magyar Néphadsereg vezérőrnagya lett.

Az 1956-os eseményekben játszott szerepe a mai napig nem tisztázott. Neve szerepel Kéri Edit (a Zrínyi Történelmi Egyesület elnöke) által rekonstruált listán,[8] mint azon partizánok egyike, akik Földes László vezetésével tüzet nyitottak a gyülekező tömegre. Ugyanakkor az ELTE BTK nemzetőrségének parancsnoka lett. A második intervenciónál az alárendelt alakulatokat és más felkelő csapatokat fegyverletételre utasította.[9] Bár a nemzetőrség többi parancsnoka az események után több éves börtönbüntetést kapott, őt új állomáshelyre vezényelték.[10] Innen ment nyugdíjba.

  • A marosvásárhelyi gimnáziumban tanult.
  • (1915). Az I. világháború kitörése után édesanyjával Ceglédre költözött, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár alkalmazottja lett.
  • 1917 őszén bevonult katonának
  • 1918–19-ben a Székely Hadosztályban harcolt.
  • 1920 nyarán Bécsen át Budapestre utazott, belépett a nemzeti hadseregbe. Egyéves utász-átképzés vesz részt.
  • 1928-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen
  • 1928-30-ban tényleges tiszti tanfolyamot végez.
  • 1930-ban Szegeden a 3. utászzászlóalj hadnagya, majd főhadnagya
  • 1934-től a Honvédelmi Minisztériumban főelőadó
  • 1937 őszétől Szombathelyen a III. hadtestparancsnokság századosa
  • 1942 karácsonyán a doni fronton kapja meg a kormányzó kitüntetését, a Signum Laudist
  • 1943. február 2-án fogságba esett. Majd a krasznogorszki hadifogolytáborban[11] antifasiszta iskolát végzett
    • 1943. dec. 23. csatlakozott azon tisztekhez, melyek kiáltványt adtak ki, melyben közölték a Rákóczi Magyar Légió megalakulását
  • 1944. márc.-júl. Krasznogorszkban antifasiszta iskolát végzett, frontagitátorként tevékenykedett
  • 1944-től 1945 februárjáig a 2. Belorusz Front propagandistája volt.
  • 1945. február 26-tól a demokratikus hadsereg műszaki zászlóalj parancsnokaként vett részt a németek elleni harcokban, a há­borút Ausztriában fejezte be
  • 1945. febr.-ban frontkatonaként tért haza; Debrecenbe vezényelték, ahol a németek ellen szervezett 1. és 6. hadosztály felállításában segédkezett; mint zászlóaljparancsnok részt vett Ausztria felszabadításában (1990 előtti lexikonok)
  • 1946–52-ben a Honvédelmi Min.-ban oszt. vez.
  • 1947-ben a Jány-perben Illés Bélával és másokkal együtt hamis tanúvallomást tettek[12]
  • 1948-tól vezérőrnagy
  • 1949. május 15-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront országos listáján pótképviselővé választották, behívására 1949. augusztus 10-én került sor
  • 1952-től az Országos Tervhivatalban dolgozott
  • 1956-ban a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség kormánybiztosa volt
  • 1956. október 30. A BM Bp-i Főosztálya Deák téri épületében megalakul az ELTE BTK nemzetőrsége; 200-250 bölcsészhallgatót felfegyvereznek, mely alakulatnak a parancsnoka lesz. Látszólag a forradalomhoz csatlakozik (hűséget fogad Nagy Imrének)
  • 1956. november 4. azonnal szabotálni kezd és átáll a szovjet agresszorokhoz (hűséget fogad Kádárnak). Parancsot adott a budai főparancsnokságnak (Szabó János), hogy tegyék le a fegyvert[9]
  • nem sokkal a november 4-i intervenciót követően a karhatalmat szervezte és a Partizánszövetség felfegyverzését sürgette[10]
  • 1957–1963. évi nyugdíjazásáig a Magyar Néphadsereg Központi Műszaki Anyagraktárának parancsnoka volt
  • 1968-ban jelent meg könyve Signum Laudis — Egy katona emlékiratai címmel
  • 1971-től a Fegyveres Erők és Testületek Budapesti Nyugdíjas Klubjának elnöki tisztségét látta el

Művei[szerkesztés]

  • Signum laudis. Egy katona emlékiratai (visszaemlékezések, Bp., 1968)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Stomm Marcel: Emlékiratok 149. o.
  2. ↑ <http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC04834/05394.htm
  3. ↑ Stomm Marcel:Emlékiratok 137. o.
  4. ↑ Rákosi Mátyás és Vas Zoltán
  5. ↑ Gerő Ernő támogatásával
  6. ↑ Stomm Marcel:Emlékiratok, Hadifogságban c. fejezet.
  7. ↑ VARGA ÉVA MÁRIA: MAGYAR HADIFOGLYOK ÉS INTERNÁLTAK A SZOVJETUNIÓBAN AZ OROSZORSZÁGI LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN
  8. ↑ A lista Zsigmondi Endre partizán emlékiratából és Kádár Endre volt partizán – Földes László írnokának – feljegyzése alapján készült.
  9. ↑ a b http://beszelo.c3.hu/04/05/11eorsil.htm
  10. ↑ a b Archivált másolat. [2011. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
  11. ↑ 1943. február derekától – rövid osztrogozszski fogvatartást követően – itt őrizték Stomm Marcel altábornagyot, a doni III. magyar hadtest február 3-án fogságba esett parancsnokát, Csató Ernő vezérkari őrnagyot, hadműveleti osztályvezetőt, Görgényi Dániel utász századost, a hadtest műszaki előadóját, Endrei főhadnagyot és dr. Deseő László vezérőrnagyot, tüzérparancsnokot. Júniusban a Moszkva közelében fekvő krasznogorszki 27. sz. fogolytáborba szállították át őket.
  12. ↑ Ungváry Krisztián: A tábornok és a becsület
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Görgényi_Dániel&oldid=26961924”