François Jouffroy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François Jouffroy
Született1806. február 1.[1][2][3]
Dijon[4]
Elhunyt1882. június 25. (76 évesen)[1][2][3]
Laval
Állampolgárságafrancia[5]
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeLaval
A Wikimédia Commons tartalmaz François Jouffroy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

François Jouffroy (Dijon, 1806. február 1. – Laval, 1882. június 26.) francia szobrász.

Életpályája[szerkesztés]

Sírja Lavalban.

Dijonban, az akkor Saint Jean utcában álló házban született, apja, André Jouffroy pék volt. Rajztanulmányait 1817-ben, szülővárosában kezdte az Anatole Devasge(wd) igazgatósága alatt működő rajziskolában, szobrászati ismeretekre Nicolas Bornier(wd) oktatta. 1823-ban Párizsba utazott, miután elnyerte Côte d'Or megye Általános Tanácsának díját, és itt Étienne-Jules Ramey(wd) tanítványául szegődött. 1824. április 10-én vették fel a párizsi École des Beaux-Arts hallgatói közé.[7] 1826-ban a második helyezést érte el „Órión halála” (La Mort d'Orion) művével, 1832-ben pedig a Római Díj (Prix de Rome) első helyezettje lett „A lesújtott Kapaneusz Théba falai alatt” (Capanée foudroyé sous les murs de Thèbes) című szobrával, így 1833-tól ösztöndíjjal Itáliában élt. 1835-ben egy Rómából küldött márványszobrával szerepelt először a párizsi Szalonban: „Egy sír fölött zokogó fiatal nápolyi pásztor“ (Un jeune pâtre napolitain pleurant sur un tombeau) címmel.

Párizsba való visszatérte után folyamatosan szerepelt a Salon kiállításain: 1838-ban a „Káin megátkozása után“ (Cain après la malédiction), című szobrával másodosztályú érmet nyert. A következő évben nagy sikert aratott egy bájos figurával: „Fiatal leány, aki titkát Vénuszra bízza” (Jeune fille confiant son secret à Vénus) címmel. Érzelem, elegáns és finom modellezés, nagyon kecses formák, a naiv egyszerűség kifejezése jellemezte ezt a figurát, amely kiérdemelte az első osztályú kitüntetést. Ugyanez a finom ábrázolás jellemezte a „Kiábrándulás” (La Désillusion) című, 1841-es Salon alkalmával kiállított szobrát is.

1843-ban kapott megbízást a párizsi Institution nationale des Jeunes Aveugles (Fiatal Vakok Nemzeti Intézete) oromzatának díszítésére. Jeleneteiben azt ábrázolta, amint a fiatalok az intézetben tanított tárgyak (a zene, a tipográfia stb.) területén gyakorolják magukat.

Ugyanez évben, 1843-ban Elisa de Lamartine(wd) tanítványával együtt, annak tervrajza alapján a párizsi Saint Germain l'Auxerrois(wd) templomban egy márványból készült szenteltvíztartót készített, melynek közepén a keresztet három puttó szobra veszi körül. Ez a mű szerepelt is az 1844. évi Salonon „Merlin tábornok” büsztjével (Buste d'Antoine François Eugène Merlin) együtt.

1845-ben két márványszobrot kellett készítenie a francia felsőház részére (Chambre des pairs), s e szobrok, a „Tavasz” (Le Printemps) és az „Ősz” (L'Automne) megjelentek az 1845. évi Salon bemutatóján, 1848-ban pedig az „Álmodozás” (Rêverie) márványszobrával szerepelt.

További jeles munkái: „Elhagyott Ariadné”, (Ariane abandonnée) (1853); „Gaspar Monge” (1839), „Madame Arsène Houssaye” (1847), „Madam Talma, Chalot grófné (Caroline Vanhove színésznő)(wd) (1847)” mellszobrai; „Krisztus és a 12 apostol” magas domborművei a párizsi Saint-Augustin-templom(wd) bejárata fölött (1862−1864); a „Védelem”, a „Büntetés” alakjai a párizsi igazságügyi palotán (1859–1865); a „Lírai költészet” (L'Harmonie) alakja a párizsi operaház homlokzatán.

1843-ban megkapta a francia Becsületrend lovagi, 1861. augusztus 13-án pedig a tiszti fokozatát.[8]

1857. augusztus 1-jén az Académie des Beaux-Arts szobrászati szekciójának tagjává választották Pierre-Charles Simart(wd) helyére. A klasszicizmus lelkes híve volt. A párizsi École des Beaux-Arts professzora lett, ahol a 19. század végének számos szobrászát, például Paul-Laurent Biont,(wd), Alexandre Falguière-t, Antonin Merciét, Elisa de Lamartine-t, Agénor Chapuy-t(wd), Antonin Carlès-t(wd), Jules Chaplain-t(wd) oktatta.

A lavali Vaufleury temetőben nyugszik.

Dijoni szülőházán, a rue Monge 19–21. szám alatt 1885. december 5-én avatták fel bronz mellszobrát, Léon Breuil(wd) alkotását.[9]

Művei (nem teljes)[szerkesztés]

Alkotás eredeti neve Alkotás neve magyarul Lelőhely Készítés dátuma Megjegyzések Kép
La mort d'Orion Órión halála Nem ismert 1826 Jouffroy ezzel a művével második díjat nyert az 1826-os Római Díj versenyen.[10]
Capanée foudroyé sous les murs de Thèbes A lesújtott Kapaneusz Théba falai alatt Párizs; École nationale supérieure des Beaux-Arts 1832 Ez volt Jouffroy 1832-es Római Díj pályázaton győztes műve.[11][12]
Un jeune pâtre napolitain pleurant sur un tombeau Fiatal nápolyi pásztor zokog egy sírhalom fölött Nem ismert 1835 Ez volt Jouffroy első pályázata a párizsi Szalonban[10]
Buste de Jean-Baptiste de Santeul Jean-Baptiste de Santeul(wd) büsztje Versailles,Versailles-i kastély 1837–1838 Fehér márvány. Jean de Santeul (1630–1697) latin nyelven író francia költő büsztje.[13] Lajos Fülöp 1837. október 10-i határozatával rendelte meg a versailles-i Történelmi Galériák számára; a párizsi Bibliothèque Sainte-Geneviève-ben(wd) őrzött, Jacquet gipszmintája alapján 1782-ben kelt, Jean-Louis Couasnon(wd) által készített eredeti mellszobor után készült; 1838. február 18-án szállították le; 1200 frankot fizettek érte; 1838 februárjában került Versailles-ba. 1850-ben, a Márványlépcső előterében állt. A Magny-les-Hameaux-i Musée national de Port-Royal des Champs-ban(wd) 1956. június 8-tól 2008. április 3-ig volt kiállítva.[14]
Saint Charles Borromée Borromei Szent Károly homlokzati fülkeszobra Párizs, Église de la Madeleine 1837–1841 V. Pál pápa avatta szentté, 1610-ben.[15]
Cain après la malédiction Káin, elátkozása után Compiègne, Musée Château 1838 Az 1838-as párizsi Szalon alkalmával bemutatva. A Compiègne-i kastélymúzeum parkjában.[16][17][18]
Buste de Charles-Paris d'Orléans-Longueville Charles-Paris d'Orléans,(wd) duc de Longueville (1649–1672) Versailles,Versailles-i kastély, Déli szárny, Csaták galériája 1838 Duc de Longueville gipsz mellszobra. A Versailles-i kastély déli szárnyának I. emeletén lévő Csaták galériájában kiállítva 1850-től.[19][20]
Buste de Pierre-Claude Berbier du Mets Claude Berbier du Mets(wd) Versailles, Versailles-i kastély, Déli szárny, Csaták galériája 1838 Pierre-Claude Berbier du Metz, altábornagy (1638–1690). A szobor Jean Tortebat(wd) festménye, illetve Gérard Edelinck(wd) metszete alapján készült.[21][22]
Buste de Gaspard Monge Gaspard Monge büsztje Beaune, Musée des Beaux-Arts 1839 A mellszobrot Beaune-ban őrzik (a Musée de Dijon tulajdonaként).[23]
Premier secret confié à Vénus ou Jeune fille confiant son secret à Vénus A Venusra bízott első titok avagy Fiatal lány Vénuszra bízza titkát Párizs Musée du Louvre département des Sculptures 1839 Jouffroy egyik legismertebb műve. Ezt a márványkompozíciót 1840-ben a Ministère de la Maison du roi vásárolta meg a Musée du Luxembourg(wd) számára. Egy gipszváltozatát a Musée d'Art de Toulon(wd) őrzi, és Jouffroy egy kicsinyített gipszváltozatot adott a Musée des Beaux-Arts de Dijon(wd) számára is. A gipszöntvényt a Musee Crozatier au Puy-en-Velay(wd) őrzi. A márványváltozatot az 1839-es párizsi szalonban és az 1855-ös Párizsi Világkiállításon mutatták be.[24][25] Képgaléria
Buste de Béat-Jacques de La Tour-Châtillon Béat-Jacques de La Tour-Châtillon (1656–1704) büsztje Versailles, Versailles-i kastély Déli szárny, Csaták galériája 1840 Gipsz. Talapzat felirata: „Béat-Jacques de La Tour-Châtillon Comte Lieutenant général des Armées du Roi. Tué á Hochstett 1704.” (Béat-Jacques de La Tour-Châtillon gróf, a király hadseregének főhadnagya. Meghalt Hochstettben 1704-ben.) 1850-ben a XV. Lajos-korabeli előcsarnokban, a központi épület földszintjén volt. Ma kiállítva a Déli szárny I. emeletén, „Galerie des Batailles” (148. sz.), 1995.[26][27]
Erigone Erigoné Dijon, Musée des Beaux-Arts 1841 Az 1850. évi párizsi Szalonon szerepelt. Márvány szobor a Dijoni múzeum számára.[28][29]
La Désillusion A kiábrándulás Dijon, Musée des Beaux-Arts 1841 Bemutatva az 1841. évi párizsi Szalonon. Márvány szobor a Dijoni múzeum számára.[28][30]
Buste de Ferdinand de Marsin Ferdinand de Marsin(wd) büsztje Versailles, Versailles-i kastély Déli szárny, Csaták galériája 1841–1842 Gipsz. Déli szárny I. emeletén, „la Galerie des Batailles” része, 1850.[31][32]
Buste de Lamartine Lamartine büsztje Mâcon, Musée Lamartine 1843 A Musée Lamartine-on kívül egy példánya található a Musée Carnavalet gyűjteményében, Párizsban. No.: S1644.[33]
Institute National des Jeunes Aveugles, (IMJA) Paris Fiatal Vakok nemzeti Intézete Párizs, Institute National des Jeunes Aveugles,(wd) Boulevard des Invalides 56, Paris 7e 1843 A timpanonban a jótékonyságáról hírneves Valentin Haüy, amint vak fiatalokat tanít.[34][35]
Bénitier en marbre avec angelots (putto) Márvány szenteltvíztartó három puttóval Párizs, Saint-Germain l'Auxerrois-templom(wd) 1844 Jouffroy tanítványa, Elisa de Lamartine(wd) rajza alapján. Ezt a darabot Ferdinand Barbedienne bronzba is öntötte.[36][37]
Buste de Marie Leszczynska Leszczyńska Mária francia királyné büsztje Versailles, Versailles-i kastély, Déli szárny, Provence-i lépcső 1844 Anyaga: gipsz. 1964-től a Provence lépcsőcsarnokban.[38][39]
Buste d'Antoine François Eugène Merlin Antoine François Eugène Merlin büsztje Douai; Musée de la Chartreuse 1844 Merlin, Antoine François Eugène gróf, tábornok, egyenruhás mellszobra a Francia Köztársaság becsületrendjével.[40]
Saint Bernard statue Clairvaux-i Szent Bernát szobra Dijonban(wd) Dijon, Place Saint-Bernard(wd) 1844–1847 A dijoni Szent Bernát téren álló bronz és mészkő szobor.[41] A keresztes hadjáratot hirdető Clairvaux-i Szent Bernátot bal kezével keresztet szorongatva ábrázolja. A talapzat körül III. Jenő pápa; VII. Lajos király; II. Hugó, Burgundia hercege(wd), aki a „le Pacifique” („Békés”) ragadványnevet nyerte el, mivel uralkodása alatt államai kevés konfliktust éltek át; Suger apát, Pierre le Vénérable Cluny apátja; Hugues de Payns (a templomosok nagymestere) kőből készült ábrázolásai láthatók. Eredeti helyszín: Dijon, place Dupuis (Côte-d'Or). Az emlékmű alkotói: A Szent Bernát szobor és a dombormű alakjai Jouffroy alkotásai. A műemlék, mind terveiben, mind egészében és részleteiben a dijoni építész, Adrien-Léon Lacordaire munkája. Az építészeti díszeket Auguste Forey dijoni szobrászművész faragta.[42][43] Képgaléria
Hôtel de Saint-Seine Saint-Seine palota Dijon, 29 rue Verrerie 1844–1848 Az épületet 1420 körül építtette a de Mailly család, Dijonban, a Verrerie utca 29. szám alatt található. A jobb oldali szárnyban 1844–1848 között új előcsarnok, monumentális lépcsőház épült. A lépcsőház díszítésére, beleértve az első emeleti lépcsőfeljáró falán elhelyezett szobrokat, François Jouffroy kapott megbízást.[44]
L’Automne Ősz Párizs, Luxembourg-palota, Galerie des Questeurs 1845 Márvány. A párizsi Salonon 1845-ben bemutatva. Márvány szobor, eredetileg készült a Chambre des pairs számára.[45][46]
Le Printemps Tavasz Párizs, Luxembourg-palota, Galerie des Questeurs 1845 Márvány. A párizsi Salonon 1845-ben bemutatva. Márvány szobor, eredetileg készült a Chambre des pairs számára.[45][47]
La Rêverie Álmodozás Dijon, Musée des Beaux Arts 1848 Márvány. A párizsi Salonon 1848-ban bemutatva. Márvány szobor, készült a Dijoni múzeum számára.[28][48][49]
Buste de Guillaume Dode de la Brunerie Guillaume Dode de la Brunerie(wd) büsztje Grenoble, Musée de Grenoble 1849 Anyaga: gipsz.[50][51][52]
Le Prince de Joinville remettant le cercueil de l'empereur à Louis-Philippe Joinville hercege(wd) átadja a császár koporsóját Lajos Fülöpnek Párizs, Invalidusok dómja - Napóleon sírja 1851 Az Invalidusok kriptájában található két fehér márvány dombormű egyike. A kriptába egy impozáns bronzajtón keresztül lehet leereszkedni, amely egy lépcsőhöz vezet. Ezen az ajtón Napóleon végrendeletének egy részlete olvasható

„Azt kívánom, hogy hamvaim a Szajna partján nyugodjanak, a franciák között, akiket annyira szerettem.”

A lépcső alján Jouffroy reliefjei találhatók. Jouffroy a Joinville-i herceget ábrázolja, amint Napóleon koporsóját átadja Lajos Fülöpnek. Napóleon 1821. május 5-én halt meg Szent Ilona szigetén, ahol 1815 óta száműzetésben élt. A szigeten temették el, és maradványai 1840-ig ott maradtak, amikor Lajos Fülöp úgy döntött, hogy a holttestet visszahozzák Franciaországba. Egy csapat francia tengerész Joinville herceg parancsnoksága alatt a koporsóját a „Belle Poule” nevű hajó fedélzetén Franciaországba vitte. Ez az epizód »Hamvak visszatérése« (Retour des cendres(wd)) néven ismert.[53][54][55][56]

Le Prince de Joinville assistant à l'exhumation du corps de l'empereur à Sainte-Hélène Joinville hercege részt vesz a császár holttestének exhumálásán Szent Ilona szigetén Párizs, Invalidusok dómja - Napóleon sírja 1851 Fehér márvány. A „Hamvak hazahozatala” (Retour des cendres)(wd) jelenet része.[57][58][59]
Les quatre Evangélistes A négy evangélista Párizs, Szent Clotild-bazilika(wd) 1851 Anyaga: fa. A templom szószékének sarkain a négy evangélista alakja.[60][61]
[62]
Ariane abandonnée par Thésée dans l'île de Naxos A Thészeusz által elhagyott Ariadné Náxosz szigetén Tarbes, Musée Massey 1853 Szerepelt: Párizs, 1900. évi világkiállításon; Exposition centennale de l'art français 1800–1889, Párizs; 1900. április 15. – november 12., Grand Palais, Párizs[63]
L'Art et la Science Művészet és tudomány Párizs, Louvre, Mollien sarokszárny Napóleon udvar felé eső homlokzat 1855−1857 Ez a mű a Napóleon udvart övező épülettömbök Mollien melléképületének – a Napóleon udvar felé eső – homlokzatán látható. Az eredeti gipszmodelljét a Musée d’Orsay őrzi.[64]
Cariatides Kariatidák Párizs, Louvre, Mollien sarokszárny Napóleon udvar felé eső homlokzat 1855–1857 A saroképület homlokzata fölé magasodó ablak jobb[65] és bal[66] oldalán.[67]
Statue de Jean-Baptiste Massillon Jean-Baptiste Massillon szobra Párizs, Louvre. Napóleon udvar, IV. Henrik szárny 1855–1857 A „Court Napoleon”, „Alie Henri IV.” épület homlokzatán.[68]
Statue de Saint Bernard Szent Bernát szobra Párizs, Louvre, Napoleon udvar, Colbert szárny 1855–1857 A Colbert szárny homlokzatának I. emeleti 3. szobra.[69] Képgaléria
Statue de Napoleon en tant que lieutenant Bonaparte Bonaparte Napoleon szobra hadnagy korában Auxonne, Place d'Armes 1856–1857 Bonaparte Napóleon, a Fère-ezred fiatal alhadnagyaként 19 évesen érkezett és 1788/1789-ben tanult az auxonne-i tüzériskolában, majd hadnagyként is visszatért Auxonne-ba.[70] A talapzatán lévő bronz domborművek: 1. Bonaparte az auxonne-i garnizonban, 1788.[71]; 2. Győzelem az Arcole-hídi csatában, 1796.[72] 3. Bonaparte Első Konzul[73]; 4. Nalóleon császárrá koronázása, 1804.[74]

Képgaléria

Napoléon Bonaparte álló szobra (makett) Napoleon Bonaparte Auxonne; Musée Bonaparte 1856–1857 Festett gipsz. Az 1857-ben az auxonne-i Place d'Armes téren felállított Napóleon-szobor gipszmakettje, bal karja hiányzik.[75]
La Protection Az oltalom (Védelem) Párizs, Palais de Justice 1859 Az Igazságügyi Palota, Párizs(wd) nyugati homlokzatán áll a rue d'Harlay-n.[76][77]
Le Châtiment A büntetés (Az ítélet) Párizs, Palais de Justice 1859 Az Igazságügyi Palota, Párizs(wd) nyugati homlokzatán áll a rue d'Harlay-n.[78][79]
Nymphe étendue Fekvő nimfa Dijon Musée des Beaux Arts 1860-as évek Festett gipsz.[80]
La Sculpture A szobrászat Párizs, Palais du Louvre. Lescot-szárny. 1861 A Louvre Cour Carrée-t(wd) (Négyzet alakú udvart) övező épülettömbök nyugatra eső részének „Lescot szárnya” földszinti szoborfülkéjében, a „Pavillon de l'Horloge” előtti utolsó szobor.[81]
Le Christ et les douze apôtres Krisztus és a 12 apostol Párizs, Église de Saint-Augustin, Paris(wd) 1862 A párizsi Szent Ágoston-templom árkádos, lépcsősoros főbejáratának homlokzatát díszítő magasdombormű.
Statue représentant Varsovie sur la façade de la Gare du Nord Varsót ábrázoló szobor a Gare du Nord homlokzatán Párizs, Paris Gare du Nord 1863 Párizs főpályaudvarának homlokzatát díszítő szobor.[82]
Statue représentant Bruxelles sur la façade de la Gare du Nord Brüsszelt ábrázoló szobor a Gare du Nord homlokzatán Párizs, Paris Gare du Nord 1863 Párizs főpályaudvarának homlokzatát díszítő szobor.[82]
L'Harmonie Harmónia Párizs; Opéra Garnier és Musée d’Orsay 1865 A szobor, melyet „la Poésie” néven is emlegetnek, a párizsi Opéra Garnier földszinti homlokzati díszeinek egyike. (Párizs, 9. kerület).[83][84] Gipsz modelljét a Musée d'Orsay-ban őrzik.[85] Képgaléria
Source-Seine A Szajna forrásának nimfája Source-Seine orig. 1867, rekonstrukció: 1934. Jouffroy nimfát ábrázoló szobra, amelynek másolatát Gabriel Davioud, Victor Baltard és Jean Combaz építészek a Szajna forrásának egyik barlangjában, a Nimfa nevű barlangban használták fel.[86]
Marine Guerrière Haditengerészet Párizs, Palais du Louvre, Guichets Lesdiguières 1868 A Lesdiguières kapuk közül a középső bal oldalán.[87] Képgaléria
Marine marchande Kereskedelmi tengerészet Párizs, Palais du Louvre, Guichets Lesdiguières 1868 A Lesdiguières kapuk közül a középső jobb oldalán.[88] Képgaléria
La tombe d'Édouard Monnais Édouard Monnais(wd) síremléke Párizs; Père-Lachaise temető (55. divízió) 1868 Fehér márvány medál alakú portré (42 cm átmérővel). Jelezve: Jouffroy.[89][90] Képgaléria
L'Aurore Aurora Párizs, Marco Polo park 1870 A szobor a Jardin des Grands-Explorateurs Marco-Polo et Cavelier-de-la-Salle(wd) elnevezésű zöldterületen, Párizs 6. kerületében látható. Sérült.[91][92] Képgaléria
Achille Leclère Achille Leclère(wd) Thionville; Tribunal de grande Instance (Elsőfokú Bíróság) 1872 Achille François René Leclère francia építész.[93] Az akadémia könyvtárának előterében állt.[94]
Saint Bernard de Clairvaux Szent Bernát Arras, Cathédrale Saint-Vaast 1877 Jouffrey ezt a fehér márványból készült művét az 1877-es Párizsi Szalonon mutatta be, és a francia állam megvásárolta a párizsi Église Sainte-Geneviève (Panthéon) számára. A szobrot 1934-ben Arras-ba szállították.[95]
Académie d'homme Férfiakt Douai, Musée de la Chartreuse 19. század második fele Gipsz. Bal karja hiányzik.[96][97]
Buste de Louis Braille Louis Braille büsztje Coupvray, Maison Louis Braille 19. század második fele Márvány mellszobor a Coupvray-ben – Braille gyermekkorának színhelyén – berendezett Braille-ház múzeumban.[98]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b 13513325j
  2. ↑ a b François Jouffroy (holland nyelven)
  3. ↑ a b François Jouffroy (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  5. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 20.)
  6. ↑ Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture
  7. ↑ Ophélie Ferlier: La trop discrète Harmonie de François Jouffroy sur la façade de l'Opéra (1869): Livraisons d'histoire de l'architecture. www.persee.fr (franciául) (2006) 43–57. o. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
  8. ↑ Léonore adatbázis
  9. ↑ Jouffroy (François) De l'École française. In Stanislas Lami: Dictionnaire des sculpteurs de l'École française au dix-neuvième siècle. 3. kötet. Párizs: É. Champion (Paris). 1919. 213. o.  
  10. ↑ a b L'Encyclopedie des sculpteurs français du XIVe au XIXe. wikiphidias (franciául) (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  11. ↑ Base Joconde, (No.:50510013451). Capanée foudroyé sous les murs de Thébes
  12. ↑ Capanée foudroyé sous les murs de Thèbes. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  13. ↑ Jean-Baptiste de Santeul. www.photo.rmn.fr (franciául) (Hozzáférés: 2022. június 15.) arch
  14. ↑ Versailles-i Kastély, Gyűjtemények honlap, a költőről őrzött tárgyak
  15. ↑ Clélia Simon: Les statues du péristyle de l'église Sainte-Marie-Madeleine à Paris (1837–1841): Le premier programme romantique religieux?. (franciául) Livraisons d'histoire de l'architecture, 12. sz. (2006) 111–120. o. Hozzáférés: 2022_06_28
  16. ↑ Káin elátkozása után. Wikiphias.fr
  17. ↑ Cain après la malédiction. Le parc du Palais de Compiègne. 11. kép. www.musee-chateau-compiegne.fr (franciául) 9. o. (Hozzáférés: 2022_06_16) arch
  18. ↑ Cain après la malédiction. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  19. ↑ Charles-Paris d'Orléans, duc de Longueville. www.photo.rmn.fr (franciául) (Hozzáférés: 2022. június 15.) arch
  20. ↑ Versailles-i Kastély, Gyűjtemények honlap
  21. ↑ Pierre-Claude Berbier du Metz. www.photo.rmn.fr (franciául) (Hozzáférés: 2022. június 15.) arch
  22. ↑ Versailles-i Kastély, Gyűjtemények honlap
  23. ↑ Buste de Gaspard Monge. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  24. ↑ Collections des musées de France (Joconde adatbázis: M5037011221) Louvre
  25. ↑ Collections des musées de France (Joconde adatbázis) Musée Crozatier — Le Puy-en-Velay — M0116
  26. ↑ Bust of Béat-Jacques de La Tour-Châtillon, comte de Zurlauben. www.photo.rmn.fr (franciául) (Hozzáférés: 2022. június 15.) arch
  27. ↑ Versailles-i Kastély, Gyűjtemények honlap
  28. ↑ a b c J. Goussard: Nouveau guide pittoresque du voyageur à Dijon. Contenant une notice historique sur Dijon, la description de ses monuments civils et religieux, musée, bibliothèque, établissements divers, promenades, alentours, etc. (3. kiadás). Dijon, 1861. 441–442. oldal
  29. ↑ Erigone. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  30. ↑ La Désillusion. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  31. ↑ Ferdinand, comte de Marsin, maréchal de France. www.photo.rmn.fr (franciául) (Hozzáférés: 2022. június 15.) arch
  32. ↑ Versaillesi Kastély, Gyűjtemények honlap
  33. ↑ Jouffroy François: Buste de Lamartine, 1843.
  34. ↑ Institute des jeunes aveugles. www.napoleon.org (franciául) (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  35. ↑ L'artiste. Fronton des jeunes aveugles, 1842. tervrajza
  36. ↑ Église Saint-Germain-l'Auxerrois története. (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  37. ↑ JOUFFROY, François (1806-1882) - Bénitier. (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  38. ↑ Marie Leszczynska. [2014. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  39. ↑ Versailles-i Kastély, Gyűjtemények honlap
  40. ↑ Base Joconde, (No.:000SC019518) Buste d'Eugène Merlin
  41. ↑ Saint Bernard. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  42. ↑ À nos grands hommes par France Debuisson, le musée d’Orsay et l’Ecole du Louvre honlap-adatbázis
  43. ↑ Monument à saint Bernard – Dijon. E-monumen.net weblap
  44. ↑ Base Mérimée, (No.: PA21000059) Hôtel de Saint-Seine
  45. ↑ a b Guyot de Fère: M. Jouffroy, statuaire. In: Journal des arts, des sciences et des lettres / publié par une société de littérateurs…, Párizs, 1857. szeptember 25. 124. oldal (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  46. ↑ L'Automne, Palais du Luxembourg. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  47. ↑ Le Printemps, Palais du Luxembourg. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  48. ↑ La Rêverie.
  49. ↑ La Rêverie, Dijon. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  50. ↑ A büszt a Joconde adatbázisban (09940005076)
  51. ↑ Guillaume Dode de la Brunerie büsztjének adatai
  52. ↑ A Musée de Grenoble honlapján
  53. ↑ Le Prince de Joinville remettant le cercueil de l'empereur à Louis-Philippe. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  54. ↑ Napoleon's tomb. Möusée de l'Armée Invalides. (Hozzáférés: 2022. június 20.)
  55. ↑ Michael Paul Driskel: As Befits a Legend: Building a Tomb for Napoleon, 1840-1861. Kent, Ohio: The Kent State University Press. 1994. ISBN 0873384849 Hozzáférés: 2022. június 21.  
  56. ↑ Arrivée du corps de Napoléon Ier aux Invalides
  57. ↑ Le Prince de Joinville assistant à l'exhumation du corps de l'empereur à Sainte-Hélène. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
  58. ↑ Retour des Cendres. Le tombeau de Napoléon à Sainte-Hélène au moment de l'exhumation. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  59. ↑ Le tombeau de Napoléon à Sainte-Hélène au moment de l'exhumation
  60. ↑ Anne Dion-Tenenbaum: Michel-Joseph-Napoléon Liénard. In Alain Erlande-Brandenburg (szerk.), Jean-Michel Leniaud (szerk.): Etudes d'histoire de l'art offertes a Jacques Thirion: Des premiers temps chretiens au XXe siecle. (franciául) Xavier Dectot. Párizs: Librairie Droz S.A. 2001. 251–262. o. = Matériaux pour l'Histoire, publié par l'École des charte, 3. ISBN 9782900791448 Hozzáférés: 2022. június 21.  
  61. ↑ Ophélie Ferlier: La trop discrète Harmonie de François Jouffroy sur la façade de l'Opéra (1869): Livraisons d'histoire de l'architecture. www.persee.fr (2006) 43–57. o.
  62. ↑ A képen balról Márk az oroszlán, jobbról Lukács a bika szimbólummal látható, a másik két alak a szószék oldalhajó felé eső oldalán, nem látható.
  63. ↑ Ariane abandonnée. Mérimée adatbázis, (No.:AP45F000978). (Hozzáférés: 2022. június 30.)
  64. ↑ Les Arts et les Sciences. Le décor extérieur du Louvre weblap. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  65. ↑ Szemből jobb kariatida.
  66. ↑ Szemből bal kariatida.
  67. ↑ Le décor extérieur du Louvre. Pavillon Mollien. Louvre.sculpturederue.fr. (Hozzáférés: 2022. június 30.)
  68. ↑ Massillon. François Jouffroy. 1857.Le décor extérieur du Louvre weblap
  69. ↑ Saint Bernard. François Jouffroy. 1857. Le décor extérieur du Louvre weblap
  70. ↑ Statue of Napoleon when Lieutenant Bonaparte. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  71. ↑ Bonaparte en garnison à Auxonne, 1788
  72. ↑ Victoire du pont d’Arcole, 1796.
  73. ↑ Bonaparte premier consul
  74. ↑ Le Sacre de Napoléon, 1804.
  75. ↑ Base Joconde, No.:01320017526|Napoléon Bonaparte
  76. ↑ A Palais de Justice Rue Harlay felé eső homlokzatán álló „La Protection” et „Le Châtiment” allegóriák szobrai. Paris1900.lartnouveau.com. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  77. ↑ La Protection szobra
  78. ↑ A Palais de Justice Rue Harlay felé eső homlokzatán álló „La Protection” et „Le Châtiment” allegóriák szobrai. Paris1900.lartnouveau.com. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  79. ↑ Le Châtiment szobra
  80. ↑ Nymph étendu à Dijon. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  81. ↑ La Sculpture. Le décor extérieur du Louvre weblap. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  82. ↑ a b Gare du Nord. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  83. ↑ Base Joconde, (No.:000SC013768) L'Harmonie
  84. ↑ Paris Opera. Sculptures en façades du Palais Garnier: L'Harmonie. Paris1900.lartnouveau.com. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  85. ↑ A szobor gipsz modellje, Musée d'Orsay-ban.
  86. ↑ Nymph. [2014. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 21.)
  87. ↑ Marine Guerrière Le décor extérieur du Louvre weblap. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  88. ↑ Marine marchande. Le décor extérieur du Louvre weblap. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  89. ↑ Henry Jouin: La Sculpture dans les cimetières de Paris (version illustrée). Nouvelles archives de l’art français, 3e série, tome 13, 1897. Wikisource
  90. ↑ Monnais sírjának képei
  91. ↑ Les statues de rue de Paris. L'Aurore. Statue-de-paris.sculpturederue.fr. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  92. ↑ Képek a szoborról
  93. ↑ Jouffroy François: Œuvres Wikiphias.fr. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  94. ↑ Jouffroy (François) De l'École française. In Stanislas Lami: Dictionnaire des sculpteurs de l'École française au dix-neuvième siècle. 3. kötet. Párizs: É. Champion (Paris). 1919. 217. o.  
  95. ↑ Album de photographies des oeuvres achetées par l'Etat intitulé : Direction des Beaux-Arts. Ouvrages commandés ou acquis par le Service des Beaux-Arts. Salon de 1877. Photographié par G. Michelez. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  96. ↑ Base Joconde:000SC019535 Académie d'homme
  97. ↑ Férfiakt. Jacques DeCaso Visual Archive. The University of Iowa. School of Art and Art History.
  98. ↑ Louis Braille mellszobrának képe.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a François Jouffroy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=François_Jouffroy&oldid=26206178”