Foszfor-trifluorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foszfor-trifluorid

2 dimenziós
szerkezet

3 dimenziós
szerkezet
Más nevek Trifluorfoszfin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7783-55-3
PubChem 62665
ChemSpider 56416
ChEBI 30205
RTECS szám TH3850000
SMILES
FP(F)F
InChI
1/F3P/c1-4(2)3
InChIKey WKFBZNUBXWCCHG-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PF3
Moláris tömeg 87,968971 g/mol
Megjelenés színtelen gáz
Sűrűség 3,91 g/l
Olvadáspont -151,5 °C
Forráspont -101,8 °C
Oldhatóság (vízben) lassan hidrolizál
Kristályszerkezet
Molekulaforma trigonális piramis
Dipólusmomentum 1,03 D
Veszélyek
NFPA 704
0
3
1
 
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation foszfor-triklorid
foszfor-tribromid
foszfor-trijodid
foszfin
Azonos anion nitrogén-trifluorid
arzén-trifluorid
antimon-trifluorid
bizmut-trifluorid
Rokon vegyületek foszfor-pentafluorid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A foszfor-trifluorid a foszfor fluorral alkotott vegyülete, kémiai képlete PF3. Standard nyomáson és hőmérsékleten színtelen, szagtalan, erősen mérgező, a vízzel lassan reagáló gáz. Fő felhasználása ligandumként történik különböző fémkomplexekben. Komplexképző tulajdonságai a szén-monoxidéra hasonlítanak, fém-karbonilekben helyettesítheti azt vegyesligandumú komplexeket kialakítva.[1] Toxicitása abból adódik, hogy a szén-monoxidhoz hasonlóan erősebben kötődik a vér hemoglobinjában található vashoz, mint az oxigén.

Tulajdonságok[szerkesztés]

Molekulaszerkezet[szerkesztés]

A foszfor-trifluorid trigonális piramis alakú molekulákat alkot, benne a kötésszögek 96,3°-osak. A foszfor-fluor kötések 156 pm hosszúságúak, standard állapotban a kötési energia 499 kJ/mol.

Kémiai tulajdonságok[szerkesztés]

A foszfor-trifluorid a foszfor többi trihalogenidjével szemben vízben csak lassan hidrolizál, a reakcióban foszforossav és hidrogén-fluorid keletkezik:

PF3 + 3 H2O → 3 H3PO4 + 3 HF

Ez a reakció lúgos közegben sokkal gyorsabban megy végbe a megfelelő foszfonátok és fluoridok képződése mellett.

Előállítás[szerkesztés]

A foszfor-trifluoridot jellemzően foszfor-trikloridból állítják elő halogéncserén keresztül, különböző fluoridokat, például hidrogén-fluoridot, kalcium-fluoridot, arzén-trifluoridot, antimon-trifluoridot, vagy cink-fluoridot használva.[2][3][4]

Élettani hatása[szerkesztés]

A foszfor-trifluorid nagyon veszélyes, mivel a szén-monoxidhoz hasonlóan a vér hemoglobinjában lévő vassal komplexet képez. Megközelítőleg olyan mérgező, mint a foszgén[5]

Források[szerkesztés]

  1. Chatt, J. (1950). „The Co-Ordinate Link in Chemistry”. Nature 165 (4199), 637–638. o. DOI:10.1038/165637a0. PMID 15416738.  
  2. Williams, A. A.; Parry, R. W.; Dess, H. (1957). „Phosphorus(III) Fluoride”. Inorganic Syntheses 5, 95–97. o. DOI:10.1002/9780470132364.ch26.  
  3. Dubrisay, R..szerk.: Pascal, P.: Azote-Phosphore, Nouveau Traité de Chimie Minérale. Paris, France: Masson (1956). ISBN 978-2-225-57123-7 
  4. Clark, R. J.; Belefant, H.; Williamson, S. M. (1990). „Phosphorus Trifluoride”. Inorganic Syntheses 28, 310–315. o. DOI:10.1002/9780470132593.ch77.  
  5. Greenwood, Norman N.; Earnshaw, Alan (1984). Chemistry of the Elements. Oxford: Pergamon Press. ISBN 0-08-022057-6.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phosphorus trifluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.