Fekete zacskómadár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Psarocolius guatimozinus (Bonaparte, 1853) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete zacskósmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete zacskósmadár témájú kategóriát. |
A fekete zacskósmadár (Psarocolius guatimozinus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1853-ban, az Ostinops nembe Ostinops guatimozinus néven.[3] Sorolják a Gymnostinops nembe Gymnostinops guatimozinus néven is.[4]
Előfordulása[szerkesztés]
Panama és Kolumbia területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és száraz erdők. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Megjelenése[szerkesztés]
A hím testhossza 47 centiméter,[6] a tojóé 39 centiméter.[3]
Életmódja[szerkesztés]
Feltehetően rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik, de kisebb gerinceseket, gyümölcsöt és nektár is fogyaszt.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
