Falange

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Falange Española de las Juntas de Ofensiva Nacional Sindicalista
Nemzeti Szindikalista Offenzíva Juntáinak Tradicionalista Spanyol Falangéja

A párt jelképe, a járom és a nyílvesszők
A párt jelképe, a járom és a nyílvesszők
Adatok
ElnökDiego Márquez Horrillo

Alapítva1933. október 29.
Feloszlatva1937. április 19.
Ifjúsági tagozatFrente de Juventudes
PártújságPatria Sindicalista, Arriba

Ideológiafalangizmus
Politikai elhelyezkedésszélsőjobboldal
Hivatalos színei
  fekete
  vörös

Spanyolország politikai élete

Weboldala

A Falange (spanyolul:Falange Española de las Juntas de Ofensiva Nacional Sindicalista, rövidítése: FE de las JONS; magyarul : Nemzeti Szindikalista Offenzíva Juntáinak Tradicionalista Spanyol Falangéja) az 1930-as évektől kezdve több spanyol politikai mozgalom neve is, amelyek az olasz fasiszta mozgalom mintájára jöttek létre. A falange szó a görög phalanxot vagy frontot is jelenthet, ez utóbbit sok modern radikális mozgalom használta a 20. század első felében, mint a spanyol Népfront és Nemzeti Front. A párt tagjait falangistáknak (spanyolul: Falangistas) nevezik. A Franco rendszer 1975-ös vége óta több politikai szervezetre bomlott fel, amelyek a 21. században is működnek. A fő politikai mozgalom, amely a korábbi párt folytatása és a falangista hagyaték megőrzője a FE JONS.

Jose Antonio Primo de Rivera halála évében, 1936-ban.

Jelképük a járom és a nyílvesszők, a járom (spanyolul yugo), valamint nyílvesszők (las flechas) eredetileg a katolikus királyok (a járom Izabella, a nyilak Ferdinánd) jelképei voltak, amelyek azt testesítik meg, hogy az autoritárius állam igájára és a megsemmisítés nyilaira van szükség az eretnekség elpusztításához.[1] A párt ideológiája alapításakor ellentmondásos volt, hiszen egyszerre volt konzervatív és szocialista valamint nacionalista is, valamint a fasizmussal is mutatott rokon jegyeket. Federico de Urrutia úgy határozta meg a Falange célját, hogy az „kiirtani a XIX. század avítt, liberális, dekadens, szabadkőműves, materialista és elfranciásodott lelkületét, hogy helyette ismét a XVI. század hősies és nemes fájdalma, birodalmi szelleme és Kasztília legendás lovagi erényei hassanak át bennünket.”[2]

A Falangét, mint politikai szervezetet 1933-ban, a második spanyol köztársaság idején alapította José Antonio Primo de Rivera madridi ügyvéd, Miguel Primo de Rivera tábornok fia, aki az 1920-as években volt az ország diktátora XIII. Alfonz spanyol király alatt. Rivera tábornok a tervgazdálkodás híve volt. Fiának mozgalma sajnálta a rendszer bukását, és annak elveit kívánta feltámasztani, valamint programot dolgozott ki a nemzeti szindikalista társadalomszervezés megvalósítására. A mozgalomban sok olyan embert is részt vett, akik korábban Rivera tábornok Hazafias Uniójának tagjai voltak, és a Falange közismert személyek támogatására is számíthatott.[3]

A falangizmus kezdetben csak bizonyos vonatkozásokban volt hasonló az olasz fasizmushoz. Ugyanúgy megvetette a bolsevizmust és a szocializmus többi formáját, valamint irtózott a demokráciától. A fasiszta feketeingesekhez hasonlóan a párt is saját félkatonai egységgel, a kékingesekkel rendelkezett. A Falange nemzeti szindikalizmusa azonban különbözött a fasiszták által támogatott korporativizmustól, és az Action Française, valamint az integrizmus eszméje gyakorolt rá nagy hatást. Először Ramiro Ledesma Ramos fogalmazta meg a La Conquista del Estado című lapjában közzétett kiáltványban 1931. március 14-én. A nemzeti szindikalizmus célja volt a nacionalizmus és a CNT által vallott anarchoszindikalizmus közötti szakadékot áthidalni a szindikalizmus közös felülvizsgálatával. A fasizmustól megkülönböztette őket az is, hogy mélyen katolikusok és konzervatívok voltak.[1]

A spanyol jobboldal többi pártjával ellentétben a Falange köztársaságpárti, avantgardista és modernista elveket vallott, az olasz fasizmus eredeti szellemiségéhez hasonlóan. Egyenruhája és esztétikája hasonló volt a korabeli fasiszta és nemzetiszocialista mozgalmaiéhoz. Miután a pártot Francisco Franco összeolvasztotta a karlistákkal és alfonzistákkal, az elvesztette minden fasiszta jellegét, és feladta a társadalom forradalmi átalakításáról szőtt terveit, habár sok külsőségében fasiszta maradt.[4][5][6][7][8]

A spanyol polgárháború idején a párt alapítóját a köztársaságiak letartóztatták és kivégezték, így a párt ideológiáját Franco használta fel céljaira. Amikor 1937-ben a Manuel Hedilla-féle baloldali szárny került a párt élére, Franco egy rendelettel összeolvasztotta a pártot a karlistákkal és az alfonzistákkal, és saját irányítása alatt létrehozta a Nemzeti Szindikalista Offenzíva Juntáinak Tradicionalista Spanyol Falangéját (spanyolul: Falange Española Tradicionalista y de las Juntas de Ofensiva Nacional-Sindicalista, FET y de las JONS), amely a pártállam kiépítésének magjává vált.[9] A mozgalom egészen Franco haláláig, 1975-ig folytatta működését.

Források[szerkesztés]

  1. a b Anthony Beevor: A spanyol polgárháború, 80. o.
  2. Anthony Beevor: A spanyol polgárháború, 81. o.
  3. Anthony Beevor: A spanyol polgárháború, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-07-7216-7; 78. o.
  4. Laqueur, Walter Fascism: Past, Present, Future p. 13 1996 Oxford University Press
  5. De Menses, Filipe Ribeiro Franco and the Spanish Civil War, p. 87, Routledge
  6. Gilmour, David, The Transformation of Spain: From Franco to the Constitutional Monarchy, p. 7 1985 Quartet Books
  7. Payne, Stanley Fascism in Spain, 1923-1977, p. 476 1999 Univ of Wisconsin Press
  8. Payne, Stanley Fascism in Spain, 1923-1977, p. 347, 476 1999 University of Wisconsin Press
  9. Antony Beevor A spanyol polgárháború, i. m. 411. o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Falange című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]