Fa jen
| Fa jen () | |
 | |
| A Fa jen () hagyományos kiadásának címlapja | |
| Szerző | Jang Hsziung () |
| Ország | Nyugati Han-kori Kína |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Téma | filozófia |
| Műfaj | filozófiai értekező próza |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | i. sz. 4 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fa jen () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Fa jen | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 法言 |
| Egyszerűsített kínai | 法言 |
| Mandarin pinjin | Fǎ yán |
| Wade–Giles | Fa3 Yen2 |
A Fa jen () (szó szerint: „Példamutató mondások”) a Han-kori filozófus, Jang Hsziung () műve, amelyben az ortodox konfuciánus nézeteit fejti ki.
Keletkezése[szerkesztés]
a Beszélgetések és mondások mintájára összeállított Fa jen () keletkezése azon beszélgetéseknek köszönhető, melyek során a tanítványai gyakorta kérdezgették Jang Hsziung ()ot a Konfuciusz és Sze-ma Csien () szavai közötti eltérésekről. A mester válaszaiból született végül a mű, i. sz. 4-ben.[1]
Tartalma, szerkezete[szerkesztés]
Jang Hsziung (), aki az úgynevezett „régi szövegek iskolája” nevű filológia–filozófiai irányzat kiemelkedő képviselője volt ebben a művében fejti ortodox konfuciánus nézeteit, amelynek kritikus, racionalista szemléletével a Tung Csung-su ()-féle apokrifiák vallásos misztikájával történő szembefordulás.
A 13 fejezetes filozófiai traktátus hat (1., 3., 4., 5., 12.) fejezete olvasható szemelvényes formában Tőkei Ferenc fordításában.[2]
Hivatkozások[szerkesztés]
Megjegyzések[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tőkei 1986. 148. o.
- ↑ Tőkei 1986. 151–162. o.
Irodalom[szerkesztés]
- ↑ Tőkei Ferenc 1986: Kínai filozófia. Ókor. 3. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4296 X
