Erdős–Anning-tétel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Erdős–Anning-tétel kimondja, hogy ha egy síkon található végtelen sok pont között páronként egész szám távolság van, akkor azok a pontok egy egyenes mentén fekszenek (kollineárisak). A tételt Erdős Pálról és Norman H. Anningról nevezték el, aki a bizonyítást 1945-ben publikálta.[1]

Bizonyítás[szerkesztés]

Az Erdős–Anning-tétel bizonyításához hasznos, ha szigorúbban fogalmazzuk meg, konkrét határt megállapítva az egész távolságú pontok számára nézve, a pontok közötti maximális távolság függvényében. Specifikusabban, ha három vagy több, nem kollineáris pont egymástól az egész szám távolságra fekszik, akkor legfeljebb egész távolságú pont adható hozzá a halmazhoz.

Hogy ezt beláthassuk, tekintsük az A, B és C nem kollineáris elemeit az S egész távolságú ponthalmaznak, melyek távolsága legfeljebb ! Legyen továbbá , és a három pont közötti távolságok. Legyen X az S halmaz bármely más pontja. A háromszög-egyenlőtlenségből következik, hogy nemnegatív egész szám, értéke legfeljebb . Minden egyes egész értékre ezen a területen a egyenlet megoldásai olyan hiperbolát alkotnak, aminek A és B a fókuszpontjai, és X-nek az egyik ilyen hiperbolán kell helyet foglalnia. Hasonlóan gondolkozva, X-nek ugyancsak rajta kell lennie a B és C fókuszpontú hiperbolák valamelyikén. Minden egyes hiperbolapárnak, tehát az A és B pontok által, valamint a B és C pontok által meghatározottaknak, legfeljebb négy metszéspontja lehet, és S minden pontjának (beleértve az A, B és C pontokat is) az egyik ilyen metszésponton kell feküdnie. Mivel a hiperbolapároknak legfeljebb metszéspontjuk lehet, így S legfeljebb pontot tartalmazhat.

Maximális, egész távolságú ponthalmazok[szerkesztés]

A tétel más megfogalmazási módja az lehet, hogy egész távolságú nem kollineáris pontok halmaza a síkon csak véges sok további egész távolságú ponttal egészíthető ki, míg nem lehet már új pontot hozzáadni. Az egész koordinátájú és egész távolságú olyan ponthalmazokat a síkban, melyekhez már nem lehet további ilyen tulajdonságú pontokat adni, Erdős-féle diofantoszi gráfnak nevezzük.

Racionális számok vs. egész számok[szerkesztés]

A matematika megoldatlan problémája:
Létezik-e az euklideszi síknak olyan sűrű részhalmaza, melynek pontjai racionális távolságokra helyezkednek el egymástól?
(A matematika további megoldatlan problémái)

Még ha nem is létezik olyan, nem kollineáris végtelen ponthalmaz, ahol a pontok távolsága páronként egész számokat ad, találhatunk olyat, ahol a távolságok racionális számok. Például nevezzük S-nek az egységkör azon pontjainak halmazát, melyekre racionális. Minden ilyen pontra és is racionálisak, és ha és két pontot határoznak meg S-ben, akkor távolságuk a következő racionális szám: . Általánosabban, egy sugarú kör pontosan akkor tartalmazza egymástól racionális távolságú pontok sűrű részhalmazát, ha racionális szám.[2]

Bármilyen véges S, egymástól racionális távolságra lévő pontokat tartalmazó halmazra található vele hasonló, egész távolságra lévő ponthalmaz, ha az S-et nagyítjuk a benne lévő távolságok legkisebb közös nevezőjével. Ebből következik, hogy tetszőlegesen nagy, egymástól egész távolságra lévő ponthalmazok előállíthatók. Mivel azonban az S elemszámának növelése a nagyítási faktort növelheti, ez a konstrukciós módszer nem engedi meg, hogy végtelen elemszámú racionális távolságú ponthalmazt végtelen elemszámú egész távolságú ponthalmazzá alakítsunk át.

Nem ismeretes, hogy létezik-e olyan, egymástól racionális távolságra lévő pontokat tartalmazó halmaz, ami az euklideszi sík sűrű részhalmazát alkotja.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Anning, Norman H. & Erdős, Paul (1945), "Integral distances", Bulletin of the American Mathematical Society 51 (8): 598–600, doi:10.1090/S0002-9904-1945-08407-9, <http://www.ams.org/bull/1945-51-08/S0002-9904-1945-08407-9/>.
  2. a b Klee, Victor & Wagon, Stan (1991), "Problem 10 Does the plane contain a dense rational set?", Old and New Unsolved Problems in Plane Geometry and Number Theory, vol. 11, Dolciani mathematical expositions, Cambridge University Press, pp. 132–135, ISBN 978-0-88385-315-3, <https://books.google.com/books?id=tRdoIhHh3moC&pg=PA132>.

További információk[szerkesztés]