Ember Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ember Elek
Született1862. március 31.
Máramarossziget
Elhunyt1943. december 6. (81 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásagyógyszerész
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1882)
SírhelyeFarkasréti temető
SablonWikidataSegítség

Ember Elek Ferenc (Máramarossziget, 1862. március 31.[1]Budapest, 1943. december 6.[2]) aranydiplomás (1932) gyógyszerész, a Gyógyszerészeti Közlönynek több évtizeden át volt társszerkesztője, a budapesti Belvárosi gyógyszertár megalapítója.[3]

Életpályája[szerkesztés]

1882-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet a budapesti tudományegyetemen. Ezután Nagybányán dolgozott, ahol az „Arany Sas” patika tulajdonosa lett 1894-től. Nála tanult Kazay Endre (1876–1923) gyógyszerész is, akinek nagy segítséget nyújtott a Gyógyszerészi Lexikon megírásához. 1903-ban Budapestre költözött. 1905-től a Gyógyszerészi Közlöny társszerkesztője lett. Az 1914. évi gyógyszerész sztrájk idején megszervezte több gyógyszertárban a munkavégzést. A Budapesti Gyógyszerész Testület másodtitkárává, majd a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület titkárává választották. 1922-től a budapesti Szervita-téri gyógyszertárat vezette. 1930-ban vonult vissza.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Ember Ferenc (1828–1870)[4] és Dondon Katalin voltak.[2] 1904. március 5-én, Budapesten házasságot kötött Kosutányi Ilonával.[1]

Temetése a Farkasréti temetőben történt.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Hogyan bánjunk a zugretaxátorokkal? (Gy. Hetilap, 1900)
  • Vidéki gyógyszerészek értekezlete Debrecenben (Gy. Közlöny, 1908)
  • Munkáspénztár kívánalma és a gyógyszerészek existentiája (Gy. Közlöny, 1908)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]