Elektromágneses négyespotenciál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elektromágneses négyespotenciál egy relativisztikus vektorfüggvény, amelyből az elektromágneses mező levezethető. Az elektromos skalárpotenciál és mágneses vektorpotenciál kombinációjából adódik.[1]

Egy adott vonatkoztatási rendszerben mérve és egy adott mértékegységrendszerben az elektromágneses négyespotenciál első komponensét szokásosan az elektromos skalárpotenciálnak tekintjük, a másik három komponens pedig a mágneses vektorpotenciált alkotja. Míg mind a skaláris, mind a vektorpotenciál függ a vonatkoztatási rendszertől, az elektromágneses négyespotenciál Lorentz-invariáns.

Más potenciálokhoz hasonlóan sokféle elektromágneses négyespotenciál felel meg ugyanarra az elektromágneses mezőnek, a mérték kiválasztásától függően.

Ez a cikk a tenzor indexes jelölését és a Minkowski-metrikus előjel-konvenciót használja (+ − − −) . A képletek SI-egységekben és gaussi CGS-egységekben is meg vannak adva.

Meghatározás[szerkesztés]

Az elektromágneses négyespotenciál a következőképpen határozható meg:[2]

SI-egységek Gaussi egységek

amelyben ϕ az elektromos skalárpotenciál és A a mágneses vektorpotenciál. Az A α egységei V · s · m −1 SI-ben, Mx · cm −1 CGS-ben.

A négyespotenciálhoz kapcsolódó elektromos és mágneses mezők a következők:[3]

SI-egységek Gaussi egységek

A speciális relativitáselméletben az elektromos és mágneses mezők Lorentz-transzformációk alatt átalakulnak. Az elektromágneses tenzor:

Lorenz-mértékben[szerkesztés]

Gyakran , ezzel a Maxwell-egyenletek egyszerűsödnek:[2]

SI-egységek Gaussi egységek

ahol J α a komponensek a négyesáram, és a

a D’Alembert-i operátor. A skalár- és vektorpotenciálokat tekintve az utolsó egyenlet így alakul:

SI-egységek Gaussi egységek

Egy adott töltés- és árameloszlás ρ(r, t) és j(r, t) esetén az egyenletek megoldása SI-egységekben:[3]

ahol

a késleltetett idő.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Gravitation, J.A. Wheeler, C. Misner, K.S. Thorne, W.H. Freeman & Co, 1973, ISBN 0-7167-0344-0
  2. a b D.J. Griffiths. Introduction to Electrodynamics, 3rd, Pearson Education, Dorling Kindersley (2007). ISBN 978-81-7758-293-2 
  3. a b I.S. Grant, W.R. Phillips. Electromagnetism, 2nd, Manchester Physics, John Wiley & Sons (2008). ISBN 978-0-471-92712-9 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Electromagnetic four-potential című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.