Edmund zu Schwarzenberg
| Edmund Leopold Friedrich zu Schwarzenberg | |
 | |
| Edmund zu Schwarzenberg tábornagy (Josef Kriehuber litográfiája, 1860.) | |
| Született | 1803. november 18.[1] Bécs[1] |
| Meghalt | 1873. november 17. (69 évesen)[1] Worlik kastély, Csehország |
| Sírhely | Schwarzenberg Vault in Orlík nad Vltavou |
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége | osztrák |
| Fegyvernem | gyalogság |
| Szolgálati ideje | 1821 – 1860 |
| Rendfokozata | ny. tábornagy (1867) |
| Csatái | itáliai hadjárat (1848–49) magyarországi hadjárat (1848–49) solferinói csata (1859) |
| Kitüntetései | Mária Terézia-rend, lovagkereszt |
| Szülei | Countess Maria Anna von Hohenfeld Karl Philipp zu Schwarzenberg |
| Rokonai | Karl Philipp zu Schwarzenberg, Karl Philipp Borromäus zu Schwarzenberg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Edmund Leopold Friedrich zu Schwarzenberg témájú médiaállományokat. | |
Edmund Leopold Friedrich zu Schwarzenberg herceg (Edmund Leopold Friedrich Fürst zu Schwarzenberg) (Bécs, 1803. november 18. – Csehország, Worlik kastély, 1873. november 17.), osztrák császári katonatiszt, Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, tábornagy fia. Ő volt az utolsó tábornagy, akit még az 1867 előtti Osztrák Császárság idején neveztek ki.
Élete[szerkesztés]
A lipcsei csatában győztes Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg és Maria Anna von Hohenfeld grófnő (1767–1848) legfiatalabb fia. Edmund 1821-ben lépett be kadétként a császári-királyi hadseregbe, ahol a 33. Colloredo gyalogezredhez osztották be.
Gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1836-ban ezredesi rangban Mengen báró 4. vértes ezredének parancsnoka lett. 1844-ben vezérőrnagyi rangban az Udvari Haditanácshoz osztották be. A forradalmak évében, 1848-ban Radetzky egyik dandárjának parancsnokaként szolgált az észak-itáliai hadjáratban. Több csatában győzedelmet aratott, megkapta a Lipót-rendet, a Vaskorona-rend 1. osztályát és a Katonai Érdemkeresztet. A Milánó visszaszerzéséért indított hadművelet során augusztus 4-én a város határában, a Porta Vigentinánál zajló csatában végzett sikeres parancsnoki működéséért 1849. július 23-án megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.
Nem sokkal később jelen volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyarországi harcaiban, ahol a téli hadjáratban vett részt. Az 1859-es szárd–francia–osztrák háború idején a 3. hadtest parancsnokává nevezték ki, e minőségében működött a solferinói csatában. A békekötést követően még rövid időre megkapta a 2. hadtest parancsnokságát, ezzel Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg és Stájerország vezénylő tábornoka is volt. 1860 végén hivatalosan „egészségügyi okok” miatt nyugállományba helyezték.
1867. október 18-án, amikor leleplezték édesapjának emlékművét a bécsi Schwarzenbergplatzon, Edmundot tiszteletbeli tábornaggyá nevezték ki. Ő volt az utolsó császári tábornagy, akit még az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte előtt neveztek ki.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Constantin von Wurzbach. Schwarzenberg, Edmund Fürst., Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich (BLKÖ), Band 33 (Schwarzenberg -Seidl) (német nyelven). Wien: Universitätsbibliothek Graz, 36. o. (1877)
