EML Kalev
| EML Kalev | |
 | |
| Hajótípus | dízel–elektromos tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Észt Haditengerészet |
| Hajóosztály | Kalev osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Vickers-Armstrongs |
| Építés kezdete | 1935. május |
| Vízre bocsátás | 1936. július 7. |
| Szolgálatba állítás | 1937. március 12. |
| Honi kikötő | Tallinn |
| Sorsa | elsüllyedt |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 665,5 t (vízfelszínen) 853,4 t (merülésben) |
| Hossz | 59,5 m |
| Szélesség | 7,24 m |
| Merülés | 3,5 m |
| Maximális merülési mélység | 90 m |
| Teljesítmény | 2 db 600 LE-s Vickers-Armstrongs dízelmotor, 2 db 395 LE-s Metropolitan-Vickers elektromos motor |
| Sebesség | 13,7 csomó (vízfelszínen) 8,7 (merülésben) |
| Fegyverzet | 8 db torpedó (4 torpedóvető cső), 24 db víziakna (12 függőleges víziakna-vetőcső), 40 mm-es Bofors AA ágyú, 7,71 mm-es Lewis-géppuska |
| Legénység | 32 fő (ebből 4 tiszt) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz EML Kalev témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az EML Kalev[1] az Észt Haditengerészet brit gyártmányú dízel-elektromos meghajtású aknarakó tengeralattjárója volt, melyet a brit Vickers-Armstrongs Ltd. gyártott. Építését 1935 májusában kezdték el. 1936-ban bocsátották vízre, majd 1940-ben szovjet fennhatóság alá került. A második világháború során három bevetést hajtott végre. Az utolsó bevetéséről 1941 őszén azonban nem tért vissza, valószínűleg aknára futott és elsüllyedt a Finn-öbölben. Testvérhajója Lembit, amely napjainkban múzeumhajó Tallinnban.
Története[szerkesztés]
Az Észt Haditengerészet állományában[szerkesztés]
A független Észtország kormánya az ország védelmi képességeinek erősítésére 1934-ben rendelt meg két tengeralattjárót az angol Vickers-Armstrong vállalattól. A hajók megvásárlására Észtországban 1933 májusában nemzeti gyűjtés indult, melyet Tengeralattjáró-flotta Alapítvány koordinált. A két tengeralattjárót – amelyek a Kalev és Lembit nevet kapták – 1936. július 7-én bocsátották vízre. A hajók személyzetét 1935–1937 között Nagy-Britanniában képezték ki.
A Kalev és testvérhajója, a Lembit 1937-től Észtország 1940. júniusi szovjet megszállásáig szolgált az Észt Haditengerészet kötelékében és Tallinnban állomásozott. A két tengeralattjáró volt az észt flotta legmodernebb és legütőképesebb egysége. Eredeti feladatkörére, az aknatelepítésre soha sem használták.
1940. február 24-én Németország felajánlotta, hogy megvásárolja Észtországtól a tengeralattjárót, de ezt az észt kormány elutasította. Az Észtország elleni szovjet invázió idején a hajó nem vett részt katonai akcióban, mert politikai döntés eredményeként az észt haditengerészet nem tanúsíthatott ellenállást.
A második világháború idején[szerkesztés]
Észtország szovjet megszállása során, 1940 augusztusában a hajó szovjet fennhatóság alá került. 1940. augusztus 19-én vonták fel a szovjet haditengerészet lobogóját. A hajót a szovjet Balti Flotta állományába sorolták be, de eredeti észt nevét megtartották. Az észt személyzetből három fő maradt a fedélzeten, akik segítettek a szovjet személyzet betanításában.
Sorsa[szerkesztés]
Az Észt Tengerészeti Múzeum kutatócsoportja 2010 júniusában indított keresést a hajóroncs után. A roncsokat a feltételezett elsüllyedés helyén, a Juminda-fok környékén végezték. 2010. június 30-án a Juminda-foktól 5 mérföldre északra roncsokat talált a múzeum Mare nevű kutatóhajója. Az akkori híradások szerint 95%-os valószínűséggel a Kalev roncsait találták meg. Később azonban kiderült, hogy egy régi léghajó roncsaira bukkantak.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ EML – Eesti Mereväe Laev, magyarul: az Észt Haditengerészet hajója.
Források[szerkesztés]
- Normann Polmar, Jurrien Noot. Submarines of the Russian and Soviet Navies, 1718–1990. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press, 312–313.. o. (1991). ISBN 0-87021-570-1
