Davorin Rudolf
| Davorin Rudolf | |
| Horvátország külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1991. március 5. – 1991. július 17. | |
| Előd | Frane Vinko Golem |
| Utód | Zvonimir Šeparović |
| Horvátország tengerészeti ügyek minisztere | |
| Hivatali idő 1991. augusztus 1. – 1992. augusztus 12. | |
| Utód | Ivica Mudrinić |
| Hivatali idő 1991. május 3. – 1991. július 17. | |
| Hivatali idő 1990. július 25. – 1990. augusztus 24. | |
| Született | 1934. február 13. (90 éves)[1] Omiš |
| Foglalkozás |
|
Davorin Rudolf (Omiš, 1934. február 13.) horvát tudós és politikus, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint a Művészeti és Tudományos Világakadémia rendes tagja, a béke nemzetközi közjogának egyetemi tanára és a jogtudományok doktora.[2][3]
Élete és pályafutása[szerkesztés]
Davorin Rudolf 1934-ben született Omišban. Édesapja szlovén, édesanyja pedig horvát származású, aki a hvari Vrboskában született.[4] Középiskolai tanulmányait Splitben végezte, majd a Szarajevói Egyetem Jogi Karán szerzett jogi diplomát.[2] A jogtudományok doktora címet már a Zágrábi Egyetemen szerezte. A Princetoni és a New York-i amerikai egyetemeken a nemzetközi és összehasonlító jogra szakosodott.[2]
Tudományos munkássága[szerkesztés]
Az alapítástól, 1960-tól 1990-ig dolgozott a Spliti Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, dékán és dékánhelyettes, a Nemzetközi Jogi Tanszék vezetője, a tengerjogi posztgraduális képzés egyik alapítója, egy időben pedig vezetője volt. Nevéhez fűződik az első posztgraduális tudományos tanulmány a tengerjogról és a nemzetközi tengerjogról a volt Jugoszláviában.[3]
Tudományos és szakmai munkákat publikált a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok témakörében, köztük az első átfogó horvát nyelvű Nemzetközi Tengerjogot (Međunarodno pravo mora, 1985), amelyet a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia adott ki, és az első nemzetközi tengerjogi enciklopédikus szótárat (Enciklopedijski rječnik međunarodnog prava mora, 1989; 2. módosított és kiegészített kiadás 2012) horvát, angol, francia, orosz és olasz nyelven.[3] További jelentősebb művei „A nemzetközi tengerjog terminológiája” (Terminologiju međunarodnog prava mora, 1980), a „Paksaktivnost i neutralnost” (1978) című könyv, amelyben részletesen elemezte a háborús semlegességet, valamint Ausztria és Svájc állandó semlegességének státuszát, valamint a „Tengeri gazdasági övezet a nemzetközi jogban” (Morski gospodarski pojas u međunarodnom pravu, 1988) című könyv.[3] Szerkesztője és társszerzője volt az „Epicontinental zone” (1978) című könyvnek, szerkesztője és egyik fordítója az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (1982) terjedelmes szövegének.[3] A nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok problémáiról tartott előadásokat nemzetközi találkozókon Manilában, Újdelhiben, Uppsalában, New Yorkban, Nápolyban, Triesztben, Rómában, Helsinkiben és Stockholmban, tanított a dubrovniki Külföldi Hallgatók Egyetemközi Központjában, nemzetközi posztgraduális képzést tartott jogi és nemzetközi kapcsolatok tárgyában Zágrábban, Belgrádban és Szkopjéban.[2]
A Princetoni és a New York-i amerikai egyetemeken a nemzetközi jogra szakosodott. Újságíróként is dolgozott (1950-től 1961-ig megszakításokkal). A spliti „Peristil” című irodalmi folyóirat (1951) főszerkesztője volt. A magazin megjelenése az első szám után leállt, mert pusztító politikai kritikának volt kitéve liberális „nyugati eszméi” miatt.[3] A HAZU spliti Tudományos és Művészeti Intézete „Adrias” című tudományos folyóiratának főszerkesztője, valamint a HAZU Adria Intézetének „Uporedno pomorsko pravo - Comparative Maritime Law” című tudományos folyóiratának főszerkesztője volt.[2] Davorin Rudolf független értelmiségi, tudós és politikus, aki folyamatosan tevékenykedik Horvátország politikai és közéletében. Az elmúlt években is számos cikket, interjút közölt hazai és külföldi heti- és napilapokban.
Politikusi tevékenysége[szerkesztés]
1990-ben kinevezték a Horvát Köztársaság kormányának első tengerészeti miniszterévé (a demokratikus választások után, az első három horvát kormány minisztere volt), 1991 közepén pedig külügyminiszter lett. A külügyminiszteri feladatok ellátása során a Horvát Köztársaság Legfelsőbb Államtanácsának tagja volt. Az UNESCO Nemzeti Bizottságának elnöke, 1991 és 1993 között a Határok Állami Bizottságának elnöke volt.[2] 1993 októberében kinevezték az Olasz Köztársaságba, Máltára, Ciprusra és San Marinóba nagykövetnek, majd a Horvát Köztársaság állandó képviselőjének az ENSZ FAO szervezeténél és az ENSZ befektetési szervezeténél, az IFAD-nál.[2] Hét évet töltött ezekben a pozíciókban. A horvát függetlenségi háború idején hozzájárult a fegyveres konfliktusok elfojtásához, elkerüléséhez és megszüntetéséhez, valamint a Jugoszláv Néphadsereg egységeinek békés kivonásához a horvát tengerpart mentén fekvő városokból és haditengerészeti bázisokról.[2] Žitnićben (1991. november 21.), Splitben (1991. december 3.) és Cavtatban (két másik horvát miniszterrel együtt 1991. december 7-én) tárgyalt és a horvát kormány nevében szerződéseket kötött a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) törzsének képviselőivel az ellenségeskedés beszüntetéséről, valamint a katonai egységek és a haditengerészet hajóinak a Horvát Köztársaság tengerparti és szigeti területeiről (a Savudriai-öböltől a montenegrói határig) való távozásáról. A háború alatt a Horvát Köztársaság kormányának minisztereként folytatott megbeszéléseit és tárgyalásait, valamint a háborúból való emlékeit „Rat koji nismo htjeli” (A háború, amit nem akartunk, Globus, Zagreb, 1999.) című könyvében tette közzé.[2]
Kulturális tevékenysége és elismerései[szerkesztés]
1968-tól 1971-ig a spliti közgyűlés Oktatási és Kulturális Tanácsának elnöke, valamint a Split-Zágráb autópálya építésével foglalkozó különbizottság tagja (1968-1971) volt. Közreműködött a spliti Horvát Régészeti Műemlékek Múzeumának felépítésében (a múzeum tanácsának elnöke volt) és a spliti Horvát Nemzeti Színház épületének helyreállításában (1971-es tűzvész után). A Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Béke és Emberi Jogok Tudományos Tanácsának elnöke, a Horvát Harmónia Fórumának, a párbeszédet, a toleranciát és az összetartozást elősegítő országos civil egyesület elnöke, az intézet vezetője. A HAZU spliti tudományos és művészeti intézetének, valamint a Spliti Irodalmi Kör igazgatósági tagja és a Horvát Köztársaság külügyminiszterének személyes tanácsadója. A Spliti Egyetem Jogi Kara tengerjogi posztgraduális képzésén a nemzetközi kapcsolatok tudományának oktatója.[2] Dubrovnik-Neretva megye díszpolgára. Az oklevelet 1997. május 12-én adták át neki „a hála és elismerés kifejezéseként az önzetlen segítségért és bátorításért a horvát déli területek legkegyetlenebb katonai támadása nehéz pillanataiban” (Dubrovnik brutális ágyúzása 1991. december 6-án volt). Olasz városok, San Felice del Molise (1999. szeptember 30.), Montemitro (2000. március 4.) és Acquaviva Collecroce (1999. szeptember 25.) díszpolgára.[2] 1990-ben a Split város díjait odaítélő bizottság éves díjat adományozott neki a tudományos munkáért. A kitüntetés átvételét nyilvánosan megtagadta, mert átvételét nem tartotta illendőnek, mivel a Horvát Köztársaság kormányában miniszteri posztot töltött be. 2005-ben Split városa - alapításának 1700. évfordulója alkalmából - életműdíjjal tüntette ki.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Davorin Rudolf, http://info.hazu.hr/en/member_of_academy/personal_pages/davorin_rudolf_en/
- ↑ a b c d e f g h i j k l Davorin Rudolf. www.matica.hr . Matica hrvatska. (Hozzáférés: 2019. július 3.)
- ↑ a b c d e f Davor Rudolf. [2007. április 14-i dátummal az HAZU – biografija eredetiből archiválva].
- ↑ Andrija Tunjić: Davorin Rudolf: Hrvatska tone u politički bezdan. www.matica.hr . Vijenac (folyóirat), 2012. szeptember 6.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Davorin Rudolf című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
