Csornomorszk
| Csornomorszk | |||
 | |||
| Csornomorszk légi felvételen | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Odesszai terület (2020. július 17. – ) | ||
| Járás | Odesszai járás (2020. július 17. – ) | ||
| Község | Chornomorsk urban hromada (2020. július 17. – ) | ||
| Rang | város Ukrajnában | ||
| Alapítás éve | 1952. augusztus 11. | ||
| Irányítószám | 68000 | ||
| Testvértelepülései | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 57 983 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 2 319,32 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 29 m | ||
| Terület | 25 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 18′ 06″, k. h. 30° 39′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 06″, k. h. 30° 39′ 25″ | |||
| Csornomorszk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csornomorszk témájú médiaállományokat. | |||
Csornomorszk (ukránul: Чорноморськ), 2016-ig Illicsivszk (Іллічівськ) területi jelentőségű város Ukrajna Odesszai területén. Csornomorszk község székhelye.[2] Odesszától délre, a Fekete-tenger partján fekszik, az odesszai agglomerációhoz tartozik. Jelentős kikötőváros és népszerű üdülőhely. Népessége 2017-es becslés alapján több mint 59 ezer fő. Közigazgatásilag a Csornomorszki Városi Tanácshoz tartoznak Olekszandrivka, Burlacsa Balka és Malodolinszke falvak.
Földrajza[szerkesztés]
Odesszától kb. 20 km-re délre, a Fekete-tenger partján, a Szuhij-limán jobb partján fekszik. Odesszával az M 27 főút köti össze. Az átlaghőmérséklet júliusban 21,9°C, januárban –1,1°C. Az éves átlagos csapadékmennyiség 449 mm. A legesősebb időszak július, akkor átlagosan 48 mm esik.
Népesség[szerkesztés]
A város lakossága a 2001-es népszámlálás idején 54 151 fő volt. 2016-os és 2017-es becslés alapján a lakosság több mint 59 ezer fő. A 2001-es népszámlálási eredmények alapján a népesség 67,6%-a ukrán, 27,4%-a orosz nemzetiségű volt. Mellettük még 1% körüli arányban belaruszok és bolgárok élnek. A nyelvhasználat alapján a lakosság többsége, 60,57%-a orosz anyanyelvű, 38,23%-a ukránul beszél.
Története[szerkesztés]
A terület régóta lakott, a bronzkorból és a Kijevi Rusz idejéből is kerültek elő temetkezési helyek. A terület a 13–14. században tatár uralom alatt volt, majd a 14. század végétől oszmán fennhatóság alá került. A 18. század második felében a területre egyre több szökött jobbágy költözött a Moldvai Fejedelemségből, Lengyelországból és Oroszországból. A letelepedett emberek kisebb tanyákon éltek és főként halászattal foglalkoztak. A területet 1791-ben foglalta el és csatolta magához az Orosz Birodalom. A 18. század végén, a 19. század folyamán a területre németek és görögök is betelepültek. Ekkor a jelenlegi város területén a legjelentősebb település Bugovo, vagy más néven Buga-tanyák (Bugovije hutora) volt, amely Andrej Buga görög származású katonatisztről kapta a nevét, akinek földjei voltak a környéken. A szovjet rendszer kiépülése után, 1927-ben a Buga-tanyákat Vlagyimir Iljics Lenin után Iljicsovkának nevezték el.
1947-ben a Szuhij-limán öblében létrehozták a 490. sz. hajógyártó üzemet, ekkor mellette munkástelepek is kialakítottak ki, amelyből később kinőtt a jelenlegi város. 1952-ben a települést oroszul Iljicsovszknak, ukránul Illicsivszknek nevezték el. Akkor már 3 ezren laktak ott és városi jellegű település rangja volt. A város tovább növekedett, amikor 1957-ben elkezdték egy teherforgalmi kikötő építését, amelyet 1958-ban nyitottak meg. A város 1973. április 12-én járási jogú város lett és közvetlenül a területi tanácsnak rendelték alá.
2016-ban a dekommunizációs törvény alapján a város szovjet eredetű, Leninre utaló nevét megváltoztatták, az új neve Csornomorszk lett.[3][4] Már az előző évben, 2015 szeptemberében a városban álló Lenin-szobrot is lebontották.[5]
Gazdasága[szerkesztés]
A város legfontosabb gazdasági ágazata a tengeri kikötői tevékenységhez kapcsolódik. A város az 1958-ban megnyitott teherforgalmi kikötőre épült, amely Ukrajna legjelentősebb kereskedelmi kikötői közé tartozik. A kikötő hagyományosan a közép-európai volt szocialista országok teherforgalmát szolgálja ki, ehhez megfelelő közúti és vasúti kapcsolattal rendelkezik. A kikötőből személyhajók is közlekednek. Csornomorszkból Várnába, Potiba, Isztambulba és Batumiba rendszeres kompjárat közlekedik.
Az utóbbi időszakban jelentősen fejlődik a turizmus is, amely a város melletti 12 km hosszúságú homokos tengerpartra épül.
A városban 1951 óta hajójavító üzem is működik.
1976-ban hozták létre az Illicsivszki Autó-összeszerelő Üzemet, amely kezdetben autóalkatrészeket gyártott, majd később személygépkocsik és autóbuszok összeszerelésével is foglalkozott. A gyárat 2015-ben bezárták.
Testvérvárosai[szerkesztés]
Narva, Észtország
Beyoğlu, Isztambul, Törökország- Maardu, Észtország
Baku Qaradağ kerülete, Azerbajdzsán
Tczew, Lengyelország
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року
- ↑ Офіційний портал Верховної Ради України. w1.c1.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
- ↑ Факти ICTV | 42 міста з радянськими назвами, які перейменують (карта). ФАКТИ, 2015. április 14. [2019. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
- ↑ Нині стоїть питання про перемейнування Дніпропетровська, Іллічівська та Кіровограда - В.В'ятрович (ukrán nyelven). Інформаційне агентство Українські Національні Новини (УНН). Всі онлайн новини дня в Україні за сьогодні - найсвіжіші, останні, головні.. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
- ↑ В Іллічівську комунальники взялися за демонтаж пам'ятника Леніну (ukrán nyelven). ТСН.ua, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
Források[szerkesztés]
- История города Ильичевска (Черноморска) (orosz nyelven). Chornomorsk info, 2014. január 22. [2019. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
- Черноморск - О городе. Первый информационный Портал Черноморска. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
