Brozer István
Brozer István (17. század) kolozsvári ötvösmester.
Élete[szerkesztés]
Egyes források szerint szász származású volt, aki Kolozsváron lett magyarrá,[1] más források azonban magyar anyanyelvűként említik.[2] Kolozsváron tanult.[3] 1630-ban lett az ötvöscéh tagja;[3] 1633-ban egyike volt annak a négy ötvösnek, akik Gyulafehérvárra utaztak, hogy I. Rákóczi György kincsestárának az értékbecslését elvégezzék.[4]
Két háza volt a városban, az egyik az Óvárban, a másik a Közép utcában, és az 1639-es és 1649-es adólajstromok szerint városi viszonylatban kiemelkedően nagy összegű adót fizetett.[4]
1642-ben már céhmesterként említették;[3] városi tisztséget azonban nem viselt.[4] Céhmesterként a többi céhmesterrel együtt képviselte az aranyműveseket, például a kolozsmonostori konvent vagy a fejedelem előtt.[2] Számos esetben utazott Gyulafehérvárra a fejedelem hívására; ilyenkor a város állta az utazás költségeit.[4]
Halálozásának dátuma ismeretlen; az utolsó ismert adat életéről 1660-ból származik.[3]
Munkássága[szerkesztés]
A városi tanács számára poharakat, kupákat készített.[4] Számos munkát készített I. Rákóczi György megbízásából.[3][4] 1644-től a fejedelem rábízta a török portának szánt ajándéktárgyak elkészítését.[3][4] Szintén az ő munkája volt az 1651-ben elhunyt Henrietta Mária pfalzi hercegnő[5] koporsótáblája.[6]
Egyetlen fennmaradt műve egy színarany úrvacsora-kehely, amelyet 1640-ben a Farkas utcai református templom részére készíttetett I. Rákóczi György.[3][7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gerevich Tibor: Erdélyi magyar művészet. In Erdély. Budapest: Magyar Történelmi Társulat. 1940.
- ↑ a b Jakab Elek: Kolozsvár története II. kötet. Budapest: Szabad kir. város Kolozsvár közönsége. 1888. 498. o.
- ↑ a b c d e f g Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- ↑ a b c d e f g Jenei-Tóth Annamária: Míves emberek a kincses Kolozsvárott: Iparostársadalom a 17. századi Kolozsváron. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2004. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 247. ISBN 973-8231-36-1
- ↑ Rákóczi Zsigmondnak, II. Rákóczi György öccsének a felesége
- ↑ Herepei János: Csanádi Pál, az unitárius püspök, orvos és egy régi gyökerű temetkezési szokásunk. Keresztény Magvető, XCI. évf. 3. sz. (1985)
- ↑ Bárányné Oberschall Magda: Magyar iparművészet a hódoltság korában. In Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor [et al.]. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963 9374 68 7
További információk[szerkesztés]
- Kampis Antal: Erdély iparművészetéről. In A történeti Erdély. Szerk. Asztalos Miklós. Budapest: Erdélyi Férfiak Egyesülete. 1936.
- Mihalik József: Az ötvösművesség emlékei a renaissancetól a XVIII. század végéig. In A magyar nemzet története CD-ROM. Budapest: Arcanum. 2002. ISBN 963 9374 26 1
