Brandt Jakab

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brandt Jakab
Született1895. július 6.[1]
Kunbaja[1]
Elhunyt20. század[2]
nem ismert
Állampolgársága
Foglalkozása
  • földbirtokos
  • politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
SablonWikidataSegítség

Brandt Jakab (Kunbaja, 1895. július 6.[3] – ?) magyarországi német kisbirtokos, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

1895-ben született Kunbaján, Brandt Jakab földműves és Berger Borbála római katolikus szülők gyermekeként.[3] Fiatalon hat elemi népiskolai osztályt végzett. Az első világháborúban a 23. gyalogezrednél szolgált, több ütközetben vett részt a szerb, az orosz és az olasz frontokon is. 36 hónapon át teljesített frontszolgálatot, aminek végén megkapta a kisezüst és a bronz Vitézségi Érmet; egy esetben kisebb sebesülést is szenvedett.

Az első világháborút követően szülőfalujában gazdálkodott, és élénk tevékenységet fejtett ki a község német nemzetiségű lakosságának megszervezése terén; 1925-ben a helyben formálódó német civil mozgalom elnöke is lett. 1929-ben elnökké választották a magyarországi németek egyesületében. A községi közélet után fokozatosan bekapcsolódott a vármegyei közéletbe; szintén 1929-től tagja lett Kunbaja képviselő-testületének is. 1935-ben Bács-Bodrog vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, 1939-ben pedig országgyűlési képviselő is lett, a Magyar Élet Pártja jelöltjeként, Bács-Bodrog vármegye és Baja törvényhatósági város közös listáján mandátumot szerezve.

Basch Ferenccel együtt a magyarországi Volksbund egyik vezetője volt. A magyar országgyűlésben a népellenes törvényeket hirdette és követelte, hogy a magyar volksbundisták különleges elbánásban részesüljenek Magyarországon.[4] 1948-ban Hollós Olivér elnöklése mellett tárgyalta a népbíróság Brandt Jakab volt országgyűlési képviselő népellenes bűnügyét, aki a népügyészség vádiratát azonban nem várta meg, hanem a felelősségre vonás elől ismeretlen helyre szökött. A népbíróság távollétében folytatta le a tárgyalást és Brandtot ötévi börtönre, valamint tízévi politikai jogvesztésre ítélte, egyben elrendelte vagyonának elkobzását.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.