Borogyino (Krasznojarszki határterület)

	Borogyino (Бородино)
; Borogyino címere	; Borogyino zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznojarszki határterület
Irányítószám	663980–663981
Körzethívószám	39168
	Népesség
Teljes népesség	9921 fő (1959); 10 838 fő (1970); 11 331 fő (1979); 18 426 fő (1989); 19 500 fő (1996); 19 800 fő (1998); 20 000 fő (2000); 20 100 fő (2001); 19 181 fő (2002); 19 000 fő (2005); 19 000 fő (2006); 18 800 fő (2007); 18 800 fő (2008); 18 738 fő (2009); 17 416 fő (2010); 17 400 fő (2011); 16 956 fő (2012); 16 764 fő (2013); 16 522 fő (2014); 16 339 fő (2015); 16 218 fő (2016); 16 249 fő (2017); 16 127 fő (2018); 16 061 fő (2019); 16 055 fő (2020); 15 174 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
	Elhelyezkedése
	Borogyino Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 55° 54′, k. h. 94° 54′Koordináták: é. sz. 55° 54′, k. h. 94° 54′
	Borogyino Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
	Borogyino weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Borogyino témájú médiaállományokat.

Borogyino (oroszul: Бородино) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen. Önkormányzati szempontból: városi körzet (городской округ).

Népessége: 17 416 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Krasznojarszktól 184 km-re északkeletre, a Keleti-Szaján északi lábánál, a kis Irsa folyó partján helyezkedik el. A legközelebbi vasútállomás a 18 km-re délnyugatra fekvő Zaozjornijban van, a Krasznojarszk–Tajset vasútvonalon. A város közelében vezet a „Szibéria” nevű R255-ös főút (oroszul: ).

A Kanszk-acsinszki-szénmedence keleti részén található ún. Irsa–Borogyinói külfejtés a szénmedence egyik legnagyobb barnaszénbányája, mely Szibéria számos hőerőművét látja el olcsó tüzelőanyaggal.

Története[szerkesztés]

A településnek létrehozásakor kölcsönözték az 5 km-nyire található Borogyino falu nevét. A falu az 1812-es napóleoni háborúban, majd egy későbbi lázadásban is részt vett katonák száműzetésének helye volt. Az itteni barnaszén lelőhelyet az 1830-as években fedezték fel, de csak száz évvel később kezdték meg komolyabb kutatását. A világháború után, 1945-ben döntöttek az ipari méretű bányászat megkezdéséről és a bányásztelepülés létrehozásáról. 1949-ben kezdődött a kitermelés és keletkezett a bányásztelepülés, mely 1981-ben lett város.

Gazdasági életének alapja a 21. század első évtizedeiben is a szénkitermelés maradt. Napjainkban itt van az ország legnagyobb barnaszén külfejtése.^[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ Народная энциклопедия «Мой город». Бородино (город)
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 2.)
↑ [1] (Hozzáférés: 2019-03-06)

Források[szerkesztés]

Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven). [2019. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 18.)
A város honlapja

Földrajzportál
Oroszország-portál

[1585d9230db1d07f57071aef43474b54a28d8cbb-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ Народная энциклопедия «Мой город». Бородино (город)

[2] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 2.)

[3] [1] (Hozzáférés: 2019-03-06)

[1]

[2]

[3]