Bijszk

	Bijszk (Бийск)
	A Szovjetszkaja utca Bijszkben
; Bijszk címere	; Bijszk zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Altaji határterület
Alapítás éve	1709
Polgármester	Anatolij Viktorovics Moszijevszkij
Irányítószám	659300
Körzethívószám	3854
	Népesség
Teljes népesség	646 fő (1709); 2400 fő (1782); 3100 fő (1856); 17 200 fő (1897); 27 000 fő (1914); 41 614 fő (1920); 46 000 fő (1926); 53 400 fő (1931); 80 000 fő (1939); 112 000 fő (1956); 146 416 fő (1959); 181 000 fő (1967); 186 344 fő (1970); 199 000 fő (1973); 205 000 fő (1975); 205 000 fő (1976); 211 567 fő (1979); 218 000 fő (1982); 222 000 fő (1985); 227 000 fő (1986); 231 000 fő (1987); 233 238 fő (1989); 229 000 fő (1990); 235 000 fő (1991); 235 000 fő (1992); 234 000 fő (1993); 233 000 fő (1994); 227 000 fő (1995); 227 000 fő (1996); 226 000 fő (1997); 225 000 fő (1998); 225 700 fő (1999); 225 000 fő (2000); 223 500 fő (2001); 218 562 fő (2002); 229 400 fő (2004); 227 600 fő (2005); 225 300 fő (2006); 223 000 fő (2007); 221 400 fő (2008); 219 774 fő (2009); 210 115 fő (2010); 210 011 fő (2011); 207 409 fő (2012); 205 250 fő (2013); 203 539 fő (2014); 204 164 fő (2015); 203 826 fő (2016); 203 108 fő (2017); 201 914 fő (2018); 200 629 fő (2019); 199 464 fő (2020); 183 852 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Terület	300 km²
Időzóna	UTC+7, krasznojarszki idő
	Elhelyezkedése
	Bijszk Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 52° 31′, k. h. 85° 10′Koordináták: é. sz. 52° 31′, k. h. 85° 10′
	Bijszk Pozíció az Altaji határterület térképén
	Bijszk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bijszk témájú médiaállományokat.

Bijszk (oroszul: Бийск) város Oroszország ázsiai részén, az Altaji határterületen. Járási székhely, Barnaul után a határterület második legnépesebb városa.

Lakóinak száma: 231 172 fő (2002-ben), melyből 219 064 orosz, 2 601 ukrán, 2 063 német, 1 024 azeri, 968 tatár, 789 cigány, 732 kumundi, 725 fehérorosz, 593 örmény stb. 210 115 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[5]

Fekvése[szerkesztés]

Délnyugat-Szibériában, a Bija folyó partján fekszik, 20 km-re a Katuny és a Bija találkozásától. A város nagyobbik része a folyó jobb parti teraszára, egy kisebb része a sík bal partra épült, a két városrészt közúti híd köti össze. A Tyeleckoje-tóból eredő Bija tavaszi árvize gyakran nagy területeket elönt, 2006-ban például vízszintje közel két méterrel haladta meg a kritikusnak tartott szintet.

A város távolsága közúton Barnaultól 163 km, Novoszibirszktől 356 km. Fekvése miatt gyakran az Altaj kapujának nevezik, általában ez volt a kiindulópontja a hegységet kutató tudományos expedícióknak is.

Történeti áttekintés[szerkesztés]

I. Péter cár parancsára 1709-ben a két folyó találkozásánál erődöt létesítettek, melyet egy évvel később nomád dzsungár fegyveresek leromboltak. 1718-ban a város mai helyén, a Bija jobb partján építették fel az új erődöt, mely a Kuznyeck és Uszty-Kamenogorszk között húzódó védelmi vonal legfontosabb erőssége lett. Kezdetben a Tobolszki-, később a Kolivanyi-, majd 1804-től a Tomszki kormányzósághoz tartozott. Először 1782-ben lett város, ezt a státust később kétszer is visszavonták, majd újra megkapta, utoljára 1827-ben. Miután a 19. században erődjét lebontották, a városban fellendült a kereskedelem, gyárak létesültek. A 19-20. század fordulóján gőzmalma, téglagyára, szövőgyára, bőr-, fa- és fémfeldolgozó üzemei, szeszfőzdéi voltak.

1925-től a Szibériai határterülethez tartozott, 1937-től az Altaj határterület része. 1941-ben az európai országrészből több nagy gépgyárat telepítettek ide, melyek a háború után az ipar, főként a hadiipar legfontosabb bázisai lettek.

Gazdaság[szerkesztés]

Az ipar legfontosabb ágazatai a hadiipar és az ahhoz is kapcsolódó gépgyártás, műszer- és vegyipar. A Szovjetunió felbomlása után az állami megrendelések elmaradása súlyosan érintette a gazdaságot, főként a hadiipar vállalatait. Ezeket később többé-kevésbé sikerült békésebb termékek gyártására átállítani (ez az ún. konverzió), illetve kisebb, könnyen alkalmazkodó vállalatokká átalakítani.

Az Altaj vállalatcsoport stratégiai fontosságú rakéták, rakétahajtóművek, szilárd hajtóanyagok, robbanó- és más különleges anyagok, kutatásigényes technológiák fejlesztésével foglalkozik. Elődjét mint tudományos kutató intézetet hívták életre 1958-ban, mely fokozatosan a város meghatározó „tudományos és termelő egyesülése” lett. Többek között itt fejlesztették ki az ún. SS-rakéták egyes típusait is. A vállalatcsoport titkos kísérleti telepén történt 2007 márciusában az a robbanás, amely halálos áldozatot is követelt. A konverzió eredményeként számos kisebb vállalattá szervezték át, holding formájában működik.

Részben a hadiiparhoz is kötődő további fontos iparvállalatok:

Szibpribormas: műszer- és gépgyártás
Polieksz: (korábbi nevén: Bijszki Vegyikombinát) a konverzó után különféle cellulózt, zománc- és festékárut, vadásztöltényeket állít elő
Az ún. oleum- (kénsav-) gyár
Szpecavtomatika: tűz-, robbanás- és elektromos biztonsági berendezések fejlesztése, gyártása.
Altajvitamin: a régió legnagyobb és az ország egyik vezető gyógyszergyára; többek között helyi növényi alapanyagból (pl. európai homoktövis, vörös áfonya) készít korszerű vitaminkészítményeket

A város 2005-ben a központi kormánytól ún. tudományváros státust kapott (az országban tizedikként).

Közlekedés[szerkesztés]

A Transzszibériai vasúttól Bijszkig leágazó szárnyvonalat 1915-ben nyitották meg, de a személykocsikból álló első szerelvény csak 1928-ban indult el. A városnak folyami kikötője és kisebb gépek fogadására alkalmas repülőtere (ICAO: UNBI) van. Novoszibirszkkel országos jelentőségű autóút, az ún. csujai főút (M-52) köti össze, mely az Altaj hegyein át a várostól 617 km-re lévő orosz-mongol határig vezet. Egy másik fontos autóút a turistaszezon idején szintén viszonylag jelentős forgalmat bonyolít le, végpontja a Tyeleckoje-tó.

Kultúra, felsőoktatás[szerkesztés]

Bijszk 1939-ben alapított tanárképző főiskoláját 2000-ben egyetemi rangra emelték, jelenleg 12 tanszékkel működik. Műszaki főiskolája Barnaul állami műszaki egyetemének fiókintézményeként jött létre 1959-ben, hat tanszéke van.

Állandó színháza 1943-ban alakult, a város egyik legszebb épületében, melyet 1914-1916 között emeltek. Helytörténeti múzeumát 1920-ban, központi könyvtárát 1900-ban alapították. A könyvtár és az egyetem egyaránt Vaszilij Suksin (1929-1974) író, színész, filmrendező nevét viseli, aki a Bijszk melletti Szrosztki falu szülötte volt.

A városnak történelme során három Mennybemenetel-temploma volt. Az első fából készült 1774-ben. 25 évvel később szentelték fel az újabb templomot, a bijszki erőd első kőből (téglából) emelt épületét. 1903-ra megépült a ma is álló Mennybemenetel-katedrális (Успенский собор), a régi felújítását pedig egyre halogatták, a szovjet időszakban, 1928-ban lebontották.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[5a5a3953ec9afcd9be823afdeae4c499495bfa71-1] Предварительные итоги переписи населения 28 августа 1920 г. Труды ЦСУ. Том 1 Вып. 1-5 Выпуск 2. Население 25 губерний Европейской и Азиатской России

[e0a05a0bfc63ef545b163d8459850e5304f8d3fc-2] Российский статистический ежегодник. 1998

[264eb7c5e1a9f977b62f0737e71011119eb59018-3] Российский статистический ежегодник. 2002.

[40e1a82fc5f45ee4932d0384c08459ecb9cd76e1-4] Численность населения по муниципальным образованиям на 1 января 2011, 2012, 2013 гг. (в том числе по населённым пунктам) по данным текущего учёта

[5] A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]