Benedetto Cairoli
| Benedetto Cairoli | |
 | |
| Olaszország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1878. március 24. – december 19. | |
| Uralkodó | I. Umbertó |
| Előd | Agostino Depretis |
| Utód | Agostino Depretis |
| Hivatali idő 1879. július 14. – 1881. május 29. | |
| Előd | Agostino Depretis |
| Utód | Agostino Depretis |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | marsalai ezrek |
| Született | 1825. január 28.[1][2][3][4] Pavia |
| Elhunyt | 1889. augusztus 8. (64 évesen)[1][2][3][4] Nápoly[5] |
| Sírhely | Cemetery of Poggioreale, Naples |
| Párt | Historical Left |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Paviai Egyetem |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benedetto Cairoli témájú médiaállományokat. | |
Benedetto Cairoli (Pavia, 1826. január 28. – Capo di Monte, 1889. augusztus 8.) olasz államférfi, két alkalommal miniszterelnök.
Életpályája[szerkesztés]
1848-ban részt vett a milánói felkelésben és Ausztria elleni szabadságharcban, amelyben négy testvére esett el. 1859-ben Garibaldi önkéntes csapatában harcolt, 1860-ban pedig a parlament tagja lett. Nem sokkal később mint százados, az 1000 marsalai hős egyikeként részt vett Garibaldi szicíliai expedíciójában. Palermo mellett súlyosan megsebesült, és csak 1863-ban gyógyult fel. 1868-ban újra a képviselőház tagja lett, amelyben a szélső bal vezére volt. 1878 márciusában elnökké választották meg és amikor emiatt Agostino Depretis kormánya lemondott, a király Cairolit bízta meg az új kabinet megalakításával. Cortis visszalépése után Cairoli vette át a külügyminisztérium vezetését. 1878. november 17-én Passanantének Nápolyban Umbertó király ellen elkövetett merénylete alkalmából Cairoli a király védelmére kelt és megsebesült. Népszerűsége dacára a decemberben megnyílt kamarákban a vetélkedő pártvezérek, Francesco Crispi, Agostino Depretis és Nicotera megbuktatták, de 1879-ben újból a minisztérium és a külügy élére állott és nem nyugodott, míg néhány nyomasztó adót el nem törölt. Másrészt azonban az Italia irredenta iránt tanúsított engedékeny magatartása miatt Németország, valamint Ausztria-Magyarország elidegenedtek tőle. A franciák tuniszi expedíciója is meglepte őt, minek következtében 1881. május 14-én állásáról lemondott. Ezt követően a parlamentben egy radikális csoport vezére és a pentarchiának a tagja volt.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
