Barletta
| Barletta | |||
 | |||
| A barlettai kolosszus | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Puglia | ||
| Megye | Barletta-Andria-Trani (BT) | ||
| Frazionék | Montaltino, Fiumara, Canne della Battaglia | ||
| Védőszent | Roger of Cannae | ||
| Irányítószám | 70051 | ||
| Körzethívószám | 0883 | ||
| Forgalmi rendszám | BT | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 92 427 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 626,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 15 m | ||
| Terület | 146 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 41° 19′, k. h. 16° 17′Koordináták: é. sz. 41° 19′, k. h. 16° 17′ | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Barletta-Andria-Trani térképén | |||
| Barletta weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barletta témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Barletta város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Barletta-Andria-Trani megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Barletta az Adriai-tenger sziklás partján fekszik, az Ofanto folyó torkolatának vidékén, a Manfredóniai-öböl délnyugati felén a Gargano-félsziget előtt. Mezőgazdaságilag termékeny, mediterrán éghajlatú síkságon fekszik,
Történelme[szerkesztés]
Eredete i. e. 3 századra vezethető vissza, amikor Bardulos név alatt volt ismert. A 16. század elején a franciák és spanyolok között lezajlott barlettai lovagi ütközet színhelye volt (1503. február 13.). A második világháborúban a város volt az első olasz ellenállási mozgalom színhelye.
Magyar vonatkozások[szerkesztés]
Barletta városa 1348 tavaszán I. Lajos magyar király első nápolyi hadjárata során került első ízben magyar kézbe. Miután Lajos 1348 májusában elhagyta a Nápolyi Királyságot, a várost visszafoglalták a nápolyi seregek.
Nápolyi uralmának visszaállítására a magyar király 1348 késő őszén Itáliába küldte Lackfi István erdélyi vajdát egy expedíció élén. A vajda 1349 tavaszán visszafoglalta a várost, és védelmével Zárai István bízta meg. A várost később nápolyi erők ostromolták sikertelenül, majd miután Lackfi 1349 őszén elhagyta Itáliát, el is foglalták.
1350 tavaszán I. Lajos megindította második nápolyi hadjáratát. A magyar király és serege Manfredonia városában szállt partra Itáliában, jöttének hírére Barletta is megadta magát. Lajos június közepéig Barletta városában rendezte be főhadiszállását, ezen idő alatt főleg hadseregszervezéssel foglalkozott: magyarországi csapattesteket, utánpótlást, pénzszállítmányokat várt be ill. zsoldosok toborzása folyt.
A magyar király hadseregszervező tevékenységének eredményeképpen a város térségében mintegy 30 000 főnyi katonaság koncentrálódott, közöttük sok fegyelmezetlen zsoldoskatona volt, akiknek egy része a hosszúra nyúlt tétlenkedésben belekötött a városi polgárokba. A zsoldosok és a polgárok közötti összetűzés eredményeképpen a zsoldosok elkezdtek rabolni, fosztogatni és gyújtogatni, mire a polgárok félreverték a harangokat.
Az egyre erősödő hangzavar a délutáni nyugalmából verte fel a magyar királyt, aki saját maga akart rendet tenni, de erről alvezérei lebeszélték. Így Lackfi István erdélyi vajda 2000 magyar katonával verte ki a dühöngő zsoldosokat a városból, sokakat megölve közülük. A zsoldosok azonban a városon kívül összeszedték magukat, és újból betörtek a városba. Lajos erre katapultokkal lövetett közéjük, majd újból magyar katonaságot küldött rájuk, akik egy kisebb csatában újból kiverték őket a városból.
A krónikás szerint ha az egyik városkapu nem lett volna a zsoldosok kezén, az utolsó emberig felkoncolták volna őket. A foglyoknak így is nagyon sok könyörgésükbe került, hogy Lajos megbocsátott nekik, és elbocsátotta őket.[2]
Lajos június közepén hagyta el Barlettát, védelmét Pálfia Tamásra és Lőkösfia Miklósra bízta. A vár végül a Magyar és Nápolyi Királyságok között 1352. március 23-án kötött békeszerződés értelmében került vissza a Nápolyi Királysághoz.
Népessége[szerkesztés]
A lakosság számának alakulása:
Főbb látnivalók[szerkesztés]
- a barlettai vár
- a barlettai kolosszus
- a román stílusú San Sepolcro-bazilika
- a gótikus és román stílusjegyeket ötvöző katedrális
- a barokk Palazzo Marra
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 150-153. oldal
Források[szerkesztés]
- Nyerges László: Puglia tartomány. Budapest: Dekameron Könyvkiadó. 2004. = Dekameron Útikönyvek, ISBN 963933156-2
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Barletta témájú kategóriát.
 | ||