Büchler Pál
| Büchler Pál | |
| Született | 1877. január 25. Bácstóváros |
| Elhunyt | 1946. július 7. (69 évesen) Marosvásárhely |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | filológus, műfordító |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1901) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Büchler Pál (Bácstóváros, 1877. január 25. – Marosvásárhely, 1946. július 7.) magyar filológus, műfordító.
Életútja, munkássága[szerkesztés]
Középiskolát Kalocsán végzett, majd a budapesti egyetemen szerzett 1901-ben tanári oklevelet. Doktori értekezése: Régi esetvégződések és határozóképzők Homérosznál (Budapest, 1907). A 20. század első évtizedében Marosvásárhelyre költözött, középiskoláiban tanárkodott. Közben Halléban, Londonban járt tanulmányúton, a görög, latin, német és angol mellett a szanszkrit nyelvnek is kutatója lett. Cikkeiben gyakran foglalkozott az indogermán nyelvészet és az angol nyelv kérdéseivel.
Legjelentősebb munkája a Manava Dharmasastra magyarra fordítása Manu törvényei címmel, mely az EME jogi, társadalomtudományi szakosztálya kiadásában (6. füzet) Budapesten jelent meg 1915-ben. Az eredeti verses szanszkrit művet a nyelv rendkívüli tömörsége miatt – a német és angol fordítások példáját követve – prózában fordította, vigyázva a tolmácsolás hitelességére és a tartalmi hűségre. Szerzője a Dézsi Lajos szerkesztette Világirodalmi Lexikon (Budapest, 1930-33) szanszkrit vonatkozású címszavainak. 1910-től haláláig munkás tagja a Kemény Zsigmond Társaságnak, számos felolvasást tartott és cikkezett a korabeli sajtóban, munkatársa a Zord Időnek is.
Kéziratban maradt munkái
- Reineke Fuchs (műfordítás bevezetéssel és jegyzetekkel, 1928, szemelvények a Zord Időben. 1920/3-5);
- Világszemléletem, tanításaim ("gyermekeim okulására, értelmi nagykorúságuk idejében való elolvasásra, megírtam 1932-től kezdve");
- Az én hitem. Munkásságát kortársa és barátja, Molter Károly szavai jellemzik a Szabad Szóban megjelent nekrológban: "Mint Erdélynek annyi kiválója, Büchler Pál is érezte a töredéksorsot, a hányattatást, a mellőzést... Szegénységét megosztottuk vele, de hozzá jártunk el az ismeretek tárházába osztalékért. A népért szólt a legősibb népek bölcsességéről."
Források[szerkesztés]
- http://mek.oszk.hu/07300/07332/
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
.svg){kind=small}