Astor-udvar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Astor-udvar
Ország Amerikai Egyesült Államok
TelepülésManhattan
NévadóBrooke Astor
Elhelyezkedése
Astor-udvar (New York)
Astor-udvar
Astor-udvar
Pozíció New York térképén
é. sz. 40° 46′ 44″, ny. h. 73° 57′ 47″Koordináták: é. sz. 40° 46′ 44″, ny. h. 73° 57′ 47″
A Wikimédia Commons tartalmaz Astor-udvar témájú médiaállományokat.
Az Astor-udvar felé vezető holdkapu
Oszlopsor

Az Astor-udvar a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum állandó kiállítása, ahol kínai kertművészetet mutatják be egy Ming-dinasztia korabeli szucsoui kert rekonstrukciójával 1980 óta. A bemutatóhely létrehozására a kínai-amerikai kapcsolatoknak az 1970-es években, a Henry Kissinger nevéhez fűződő geopolitikai fordulat idején, a pingpong-diplomácia keretében megindult rohamos fejlődés jegyében került sor. Ez volt az első állandó jellegű kulturális kapcsolat a Kínai Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között.[1]

A projekt ötlete a Metropolitan múzeum nagy támogatójától, Brooke Astortól (1902-2007) származott, és gyorsan politikai támogatást is kapott a háttérben mindkét fél részéről.[2] A kert elemeit kínai, Szucsouból érkezett szakemberek készítették el a helyszínen, New Yorkban, kézi munkával, eredeti anyagokat és eszközöket használva.[3]

A minta[szerkesztés]

A Metropolitan kínai kertjének terve a szucsoui Hálók mesterének kertje egy részletére, a nagy kerten belüli kisebb udvarra alapul.[4]

Brooke Astor gyermekkorának egy részét Kínában töltötte, mivel édesapja, John H. Russell, Jr. a haditengerészet tisztjeként – és az amerikai hírszerzés munkatársaként – 1910 és 1913 között a pekingi amerikai követségen szolgált. Ifjúkori emlékeit felidézve úgy vélte, hogy egy ilyen udvar nagyszerű keretet adhatna a múzeumban a keleti művészet más kincseinek bemutatásához is.A múzeum már 1976-ban megvásárolta a Ming-kori bútorok egy kisebb gyűjteményét a Vincent Astor Foundation anyagi eszközeivel. A tervezett kínai udvarhoz építészetileg csatlakozó terem nagyon alkalmas hely lehetett ennek bemutatására is.[5]

1977-ben Wen Fong, a Metropolitan múzeum távol-keleti szakértője és a Princetoni Egyetem professzora Kínába látogatott, hogy felkeresse a szucsoui kerteket. Kínai partnere Csen Cung-csou, a sanghaji Tuncsi egyetem professzora volt.[1] Úgy döntöttek, hogy a projekt céljaira a Hálók mesterének kertje egy részlete, az úgynevezett Késő tavasz udvar lesz a legalkalmasabb, méretei és viszonylag eredeti állapota, egyszerűsége és harmóniája miatt.[6] A látogatás során készített vázlatok alapján Ming Cho Lee New York-i díszlettervező elkészítette a múzeumi udvar látványtervét, azt egyeztették a szucsoui kertek igazgatóságával, akik észrevételeket fűztek a tervhez, valamint fényképeket küldtek az általuk a kerthez felajánlott taj-tavi sziklákról. Mindennek alapján 1978 végére megállapodást írtak alá a projektről.[1]

A munka Kínában kezdődött egy prototípus létrehozásával, ami aztán Szucsouban is maradt. Kínai részről különleges engedélyt adtak arra, hogy a projekt keretében néhány nanmu-fát kivágjanak. Ez a kitűnő építészeti tulajdonságokkal rendelkező kínai cédrusféle a túlzott kitermelés következtében ugyanis a Csing-dinasztia idején már a kihalás szélére került, és csak rendkívüli esetekben – mint például Mao Ce-tung mauzóleumának építése – adtak engedélyt ilyen fák kivágására. A fa- és kerámia-elemeket Kínában készítették hagyományos módszerekkel. Az összeállítás 1980 januárjában kezdődött meg New Yorkban.[7]

A helyszíni munka[szerkesztés]

A múzeumban huszonhét Szucsouból érkezett szakember dolgozott, ehhez még az amerikai szakszervezetek engedélyét is meg kellett szerezni.[8] A kínai szakemberekkel egy szucsoui szakács is érkezett, hogy a hazai konyha főztjével enyhítse a dolgozók honvágyát. New Yorkban a kínai-amerikai enyhülés kezdete után a kommunista országból érkezett csapat – a politikai szándékoknak is megfelelően – nagy feltűnést keltett, munkájukról később díjat nyert dokumentumfilm is készült. A filmben a projekt résztvevői emberi közelségbe hozzák az áttörés-szerű geopolitikai változásokat, rácsodálkoznak egymás kultúrájára.[9]

Az ácsmunka bonyolult, a 4. századból eredő technikákat alkalmazott.[10][11] A kőműves és a burkolómunka is hagyományos eszközökkel, kézzel folyt. Az egész helyszíni munka 5 hónapon belül befejeződött, és az Astor-udvar 1980 júniusában megnyílhatott.[2]

Építészeti elemek[szerkesztés]

A múzeum épületéből egy „holdkapu”, azaz kerek ajtónyílás vezet ki az Aston-udvarba. A kapu egy cikkcakkos fedett úthoz csatlakozik, ami egy rácsos ablakokkal áttört fal mellett halad. A cikkcakkos utacskák és hidak a kínai kertépítészet jellegzetes kellékei, amelyek nem a valahová eljutás megkönnyítését, hanem éppen ellenkezőleg, a lassú, szemlélődő haladás céljait szolgálják. Az ablakdíszek egy 1634-es szakkönyvből származnak; rajzolatuk optikailag kitágítja a mögöttük lévő teret. A díszítő elemek a jin-jang váltakozásának elvét követik: az azonos elemek, mint a falak, sziklák vagy faszerkezetek soha nem kerülnek szembe egymással.[12]

A kert kompozíciója számos olyan rejtett elemet tartalmaz, amelyek csak a szakértők, a kínai kultúra avatott ismerői számára érthető üzenetet hordoznak. A tetőcserepeket, amik lágy fekete tónusukat úgy kapták, hogy rizspelyvával együtt égették ki és még melegen vízbe merítették azokat, többek között a denevér jelével díszítették, ami viszont úgy hangzik, mint a boldogságot, jó szerencsét jelentő szó, és ezért állandó eleme volt a Ming-kori kertépítészetnek.[13]

Az Astor-udvarban különleges sziklakompozíciók is vannak, a Taj-tóból származó kövekkel. Az egyik nagy szikladarab a szucsoui Tigris-hegy közelében lévő elhagyott régi kertből érkezett, alakja hasonlatos a világörökségi védettségű Oroszlánliget híres köveihez, és rendelkezik a kínai díszkövek egyik magasra értékelt tulajdonságával, az alapja keskenyebb, mint a csúcsa. Egy másik példány hasonlóan fontos tulajdonságot reprezentál, azaz lyukacsos, és a könnyedség illúzióját kelti.[14] Az ilyen kövekhez a kínai kultúrában sokféle értelmezés fűződik.[15]

Az Astor-udvar a kultúrában[szerkesztés]

Jonathan Lethem amerikai író a Chronic City (2009) című könyvében kétszer is említi a múzeumnak ezt az udvarát.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Shepard, Richard (January 17, 1979). "Metropolitan To Get Chinese Garden Court and Ming Room". The New York Times.
  2. a b The Metropolitan Celebrates New Chinese Additions, The New York Times. Accessed July 20, 2010.
  3. http://select.nytimes.com/mem/archive/pdf?res=F40A16F7385C12728DDDAB0A94DD405B8084F1D3
  4. Murck, Alfreda; Fong, Wen, A Chinese Garden Court: The Astor Court at The Metropolitan Museum of Art Reprinted from The Metropolitan Museum of Art Bulletin, Winter 1980/81. p. 10.
  5. Murck 54. oldal
  6. Murck 55. oldal
  7. Murck 61. oldal
  8. Geniesse, Jane (January 27, 1980). "At the Met, 27 Chinese Build Ming Garden and Good Will". The New York Times.
  9. Cine Golden Eagle 1984: http://www.cine.org/directories/1984-CINE-Winner-Directory.pdf Archiválva 2008. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. Murck 48. oldal
  11. Ming Garden (videorecording, 1983) Produced by The Metropolitan Museum of Art/Department of Public Education and Equinox Films; Executive Producer Thomas Newman, Director Gene Searchinger, writer Alfreda Murck. Distributed by Home Vision, Chicago IL
  12. Murck 41. oldal
  13. Murck 44. oldal
  14. Murck 56. oldal
  15. Ming Garden (videorecording, 1983) Produced by The Metropolitan Museum of Art/Department of Public Education and Equinox Films; Executive Producer Thomas Newman, Director Gene Searchinger, writer Alfreda Murck. Distributed by Home Vision, Chicago IL.
  16. Alter, Alexandra (October 9, 2009). "A Brooklyn Author Tackles Manhattan — Jonathan Lethem Explores Fresh Literary Territory: New York's Upper East Side". The Wall Street Journal. Accessed July 20, 2010.

Források[szerkesztés]

  • Murck: Murck, Alfreda; Fong, Wen. A Chinese Garden Court: The Astor Court at The Metropolitan Museum of Art. New York: The Metropolitan Museum of Art (1981) 

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Astor Court című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.