Aguerei csata
Az aguerei csatát (vagy San Cristóbal de La Laguna-i csatát) 1494. november 14–15-én vívták Tenerife szigetének guancs őslakói a Kasztíliai Királyság csapatai ellen. A bennszülöttek, akik korábban sikerrel álltak ellen a hódítóknak, elvesztették a csatát, ami így előkészítette a sziget meghódítását.
Alonso Fernández de Lugo spanyol hadvezér a fél évvel korábban vívott első acentejói csatát még elvesztette a guancsok ellen, akik előnyt merítettek abból, hogy jól ismerték a hegyvidéki terepet. Az aguerei csatát azonban sík terepen vívták, ami a kasztíliaiaknak kedvezett. A csata mészárlássá változott, amelynek során a kasztíliai erők alig szenvedtek veszteséget.
Az előkészületek[szerkesztés]
Az első acentejói csata után Alonso Fernández de Lugo visszatért Gran Canaria szigetére, gyakorlatilag csapatok nélkül, mert az ütközetben nagy veszteségeket szenvedett, 1000-2000 embert veszített el. Gran Canárián Francisco de Palomar, Nicolás de Angelote, Guillermo del Blanco és Mateo Viña kereskedőkhöz fordult segítségért, hogy új sereget szervezhessen Tenerife meghódítására.
A társulás megszerezte Juan Alfonso Pérez de Guzmán, Medina Sidonia hercegének támogatását, aki 600 gyalogost és 30 lovast adott az akcióhoz, veterán katonákat, akik részt vettek Granada meghódításában.[1] (Béthencourt Alfonso 670 gyalogosról és 80 lovasról számol be.)[2] Még 500 kasztíliai katona csatlakozott ehhez a sereghez: az első acentejói csata túlélői és egy kis csapat, amelyet Doña Inés Peraza, egy lanzarotei nemesasszony küldött.
Fernández de Lugo a katolikus uralkodók (I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király) támogatását is élvezte, akik még 10 hónapot adtak neki, hogy befejezze a Kanári-szigetek meghódítását. Az újraszerveződés közben Gran Canaria szigetén számos rabszolgát is ejtett.
A kasztíliai sereg november 6-án hajóra szállt Gran Canarián karavellákon és tucatnyi kisebb hajón, és megindult Santa Cruz de Tenerife kikötője felé. Mintegy 1200-an voltak, beleértve egy kis csapat lovagot, és volt tüzérségük is. Ez a sereg nagyságban mérhető volt ahhoz, amely Acentejónál vereséget szenvedett, de sokkal tapasztaltabb és felkészültebb volt annál.
A kasztíliai előrenyomulás[szerkesztés]
Az expedíciós erő, amelyet Lugo részben saját vagyona pénzzé tételéből finanszírozott, partraszállt Santa Cruzban és két tornyot épített azon a helyen, ahol a vereség előtt az első erődöt létrehozták. Santa Cruz megerősítése után november 13-14-én a kasztíliaiak La Cuesta, egy stratégiai magaslat felé vonult. A flotta Santa Cruzban várakozott.
La Laguna fennsíkja stratégiai jelentőségű volt a sziget meghódításához. A vidéket, amelyen át La Cuestához lehetett eljutni, abban az időben dús vegetáció borította: kanári fenyő, rekettye, bükk, hanga, pálmafák, kanári sárkányfa, nehézszagú boróka és egyéb növények. A feljutás veszélyes volt. [3]
Fernández de Lugo Santa Cruzban táborozott le, megelőzendő, hogy a guancsok rajtaüssenek. A parton lakó guancsok értesítették érkezésükről a többieket. Bencomo, a helyi guancs királyság menceyje (királya) követeket küldött a többi menceyhez, és mintegy kétezer harcost gyűjtött össze a Cuestánál, mire a kasztíliaiak odaértek.[4] Bencomo két embert küldött kikémlelni az ellenség erejét, de őket elfogták, így a mencey nem kapott információkat. Ez előnyt jelentett a kasztíliaiaknak, akik hátrányos pozícióban voltak, mivel felfelé kellett haladniuk, ellenséggel körülvéve. Fernández de Lugo úgy döntött, vállalja a kockázatot. Neki volt hova visszavonulnia, Santa Cruzba, Bencomónak azonban nem volt elegendő embere, hogy fedezhessen egy visszavonulást. Fernández de Lugo a tábortüzek alapján felmérte a guancsok elhelyezkedését, és arra utasította 1000 emberét és 70 lovast, hogy a sötétség leple alatt vonuljanak fel La Cuestára.
A csata[szerkesztés]
A következő napon a guancsok meglepetéssel látták, hogy a kasztíliaiak fent vannak a Cuestán és ellenőrzik az aguerei sík fölé emelkedő magaslatot. A bennszülöttek által Aguere néven emlegetett, babérlombú erdők borította terület Las Mercedesből, a mai San Cristóbal de La Laguna és Ortigal egyes részeiből és a környező vidékből állt.
Bencomo újraszervezte a seregét és 5000 emberrel a mai San Cristóbal egyik külvárosának a helyére indult, hogy kettévágja a kasztíliai sereget. Fernández de Lugo azonban előbb odaért.
A guancs főerőt Bencomo vezette, a jobbszárnyat Acaymo, Tacoronte menceyje, a balszárnyat pedig Tinguaro, az első acentejói csata győztese.
A kasztíliai sereg a mai Gracia kolostor magaslati pontjától Bencomo csapatainak állásaiig terjedt a síkon. Ennek alapján Buenaventura Bonnet szerint a csatát a mai Barrio del Timple, Barrio Nuevo vagy Viña Nava és de la Verdellada helyén vívhatták.
Fernández de Lugo seregében kanári-szigeteki bennszülöttek is voltak, köztük Gran Canaria sziget keresztény hitre tért guancs hercege, Fernando Guanarteme, a bátyja Maninidra, gomeraiak, palmaiak és guancsok a keresztény hitre tért guancs Güímar királyságból.
A csata a guancsok támadásával kezdődött, akik olyan hagyományos fegyverekkel harcoltak, mint a banot, a tűzben keményített hegyű lándzsa. Nem volt pajzsuk, vagy páncéljuk, csak birka- vagy kecskebőrből készült tamarcót viseltek, hogy védje és melegen tartsa a testüket. A guancsok harcmodorához tartozott a kövek dobálása is.
A kasztíliai karabélyosok és számszeríjasok lövedékzáport zúdítottak a támadó guancsokra, majd a pikások és a lovasok támadtak rájuk. A csata első órái így teltek, Bencomo csapatainak frontális támadásaival.
Az aguerei terep a kasztíliaiaknak kedvezett. Bencomo csatasorai egyre többször inogtak meg, különösen miután a kasztíliaiak Fernando de Guanarteme vezette guancs szövetségesei elkezdtek megérkezni a csatatérre Santa Cruzból. A kasztíliai lovasság szörnyű veszteségeket okozott a helyieknek. Miguel de Unamuno Hernán Cortés mexikói haditetteihez hasonlította Fernández de Lugo lovasságának a rohamait: „És akkor a színre megérkezett a ló, a szörnyeteg, amely oly nagy félelmet ültetett a szegény indiánok szívébe... Ezeknek a harcoknak az eredménye nem volt kétséges... Bencomónak és csapatainak vissza kellett vonulnia La Laguna mezejéről.”
A visszavonulás és Tinguaro halála[szerkesztés]
Bencomo, Acaymo és Tinguaro is súlyosan megsebesültek. Elrendelték a visszavonulást Tacoronte felé, a kasztíliaiak azonban újra támadtak, és megakadályozták a rendezett visszavonulást. A nap végén Bencomo azt parancsolta, hogy a San Roque csúcs felé vonuljanak vissza, hogy ezzel megakadályozza a lovasrohamokat, és a katonái hatékonyabban védekezhessenek.
A sebesült Tinguaro a San Roque csúcsa felé tartva hét lovas ellen védekezett. Fent azonban egy Martín Buendía nevű kasztíliai katona várt rá egy sziklánál. Ő nem a többi kasztíliaival érkezett, hanem Santos és Drago szakadékain át Santa Cruzból. A vérveszteségtől legyengült Tinguaro guancs nyelven közölte Buendíával, hogy ő egy herceg, az azonban átdöfte a pikájával.
Egyes történészek kételkednek ebben a történetben. Francisco P. De Luka azt írta az Awañac magazinban (no. 1, 2004, pp. 124–125), hogy 1494. november 14-én Bencomót ölte meg Buendía. Francisco P. De Luka arról ír, hogy a San Roque lejtőjén a lándzsával felfegyverkezett Bencomo 10 kasztíliai katona ellen harcolt, és egy Pedro Martín Buendía nevű katona halálosan megsebesítette egy pikával. Tinguaro is megsebesült a San Roque csúcsa felé tartva, de csak két nappal később halt meg Taorónál.
Az elesett herceg teste olyan mértékű sérüléseket szenvedett, hogy miután a kasztíliaiak Santa Cruzba vitték, a guancsok nem voltak képesek megmondani, Tinguaro vagy Bencomo teste volt-e.
Fernández de Lugo mindenesetre lefejeztette a holttestet. A fejet pikára tűzték és az ellenség táborába küldték. Az acentejói guancsok tisztelettel eltemették a fejet egy szertartáson, amelyen részt vett Guajara is, Tinguaro felesége.
A sebesült Bencomo vezette megfogyatkozott guancs sereg egy utolsó erőfeszítéssel megkísérelte, hogy eljusson La Laguna hegyeibe, de a kasztíliai lovasság szétszórta őket. A lovasok után pikások és rodelerók haladtak, akik a rodela nevű kis kerek pajzzsal és (többnyire Spada da Lato típusú) karddal voltak felfegyverezve. Az egyik rodelero megölte Bencomót, miközben guancsok százait mészárolták le. A túlélők Taoro felé mentek, és másnap megválasztották Bencomo fiát, Bentort királynak.
Egyes történészek szerint Bencomo nem ekkor halt meg, de a legtöbben hitelt adnak egy szemtanú, Margarita Guanarteme beszámolójának, aki 1526-ban azt állította, hogy a csatában megölték a nagy királyt, akit Venitiomónak neveztek, Taoróból.[5]
A guancsok emberveszteségének a nagyságát Marín y Cubas 2600-ra tette, Viana 1700-ra. A kasztíliaiak mindössze 31-55 embert veszítettek, és többtucatnyian megsebesültek. A halottak nagy tömege miatt járvány tört ki, és állítólag ez kényszerítette Fernández de Lugót, hogy Acentejo felé vonuljon, ahol újabb csatát vívtak, amely eldöntötte a háborút. Tenerifét meghódították a kasztíliaiak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „Buenaventura Bonnet, La Batalla de La Laguna y la muerte de Tinguaro. Estudio Hermenéutica Histórica. Comisión provincial de Monumentos Históricos de Canarias, Tenerife ,1916.”.
- ↑ Bethencourt Alfonso, J: Historia del Pueblo Guanche II Lemus editor, La Laguna, 1997
- ↑ Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni!. (Hozzáférés: 2007. szeptember 27.)
- ↑ Viera y Clavijo, Noticias de la Historia General de las Islas Canarias, tomos del I al IV
- ↑ „Berthelot, Sabino. Etnografía y Anales de la Conquista de Las Islas Canarias. Ed. Goya. Santa Cruz de Tenerife.”.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Aguere című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
