A Volga gyermekei
| A Volga gyermekei | |
| Szerző | Guzel Jahina |
| Eredeti cím | Дети мои |
| Ország | Oroszország |
| Nyelv | orosz |
| Téma | szépirodalom |
| Műfaj | regény |
| Kiadás | |
| Kiadó | ASZT Kiadó |
| Kiadás dátuma | 2018 |
| Magyar kiadó | Helikon Kiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 2020 |
| Fordító | Soproni András |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 436 |
| ISBN | 9789634793045 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Volga gyermekei (eredeti orosz címe: Дети мои) Guzel Jahina oroszországi írónő regénye, megjelent a moszkvai ASZT Kiadónál 2018-ban. Magyarul a Helikon Kiadó jelentette meg 2020-ban, Soproni András fordításában.
Címe[szerkesztés]
A könyv orosz címének jelentése: Gyermekeim. A cím utalás lehet arra is, hogy annak idején Nagy Katalin cárnő így nevezte az Oroszországba érkezett német telepeseket. A regény azonban nem a 18. században, hanem az 1920-as – 1930-as években, a Volga alsó folyása mentén, a volgai német kisebbség körében játszódik. A könyv német kiadásban Wolgakinder, vagyis A Volga gyermekei címen jelent meg, akárcsak a magyarban.
Cselekménye[szerkesztés]
A regény központi alakja Jakob Ivanovics Bach, a volgai németek kolóniáján, a bal parti Gnadentalban lakó szerény, meséket írogató tanító. A telep más lakói is német hírességek nevét viselik: Wagner (a molnár), Handel (a lelkész), Böll. Híresség nevét viseli Udo Grimm is, akinek a Volga túlsó partján van tanyája, és aki oda áthívja Bachot a tizenhét éves lánya, Clara mellé tanárnak. A feltétele, hogy tanításkor mindig paraván válassza el őket, ezért – ahogy a Grimm névhez illik – mesék segítségével folyik a tanítás. Végül egymásba szeretnek, majd megszöknek, mielőtt az apa magával vihetné a lányát Németországba, hogy ott férjhez adja.
Kettesben élnek egy mesébe illő tanyán, nem tudnak a nagy történelmi felfordulásról, a polgárháborúról. Azután betör hozzájuk három férfi, és a lányt megerőszakolják. Clara megszüli kislányát, de a szülésbe belehal. Bach egyedül marad a csecsemővel, aki nem az ő gyereke, de gondoskodnia kell róla. Kénytelen kinyílni a világ felé, átmenni a bal parti Gnadentalba, ahol teljesen megváltozott világot talál. Némán neveli fel lányát, Antjét. Egyre írja meséit, de rémülten látja, hogy meséi a valóságban életre kelnek. Azután egy csavargó kisfiú személyében megjelenik náluk egy másik „volgai” gyerek, a kirgiz származású Vaszka. A cselekmény Jakob Bach élettörténetét és a történelem menetét az 1930-as évek végéig követi.
Fogadtatása[szerkesztés]
2018 elején a Forbes Life orosz nyelvű kiadása az év 20 leginkább várt könyvújdonsága közé sorolta a regényt, – még megjelenése előtt. Ez a várakozás elsősorban az írónő korábbi, Zulejka kinyitja a szemét című regénye és főként az annak alapján készült hatrészes tv-sorozat oroszországi sikerén alapult. Részletek a regény néhány magyar és orosz kritikájából.
- „A Volga gyermekei főhőse, a tanító Jakob Bach olyan kisember, aki nemcsak megpróbál szembeszállni a Nagy Történelemmel, de akarva-akaratlanul sajátos módon alakítójává is válik.” – írja a Jelenkor kritikusa. A háttérben zajlanak a polgárháború, az 1932-1933-as évek éhínsége, a kollektivizálás eseményei, mégsem egyszerű történelmi, hanem kevert műfajú regényt olvasunk, melyben összefonódik a történelem és a fantázia világa. „A súlyos és fájdalmas történelmi események realista láttatása itt mesés elemekkel keveredik, ami miatt Jahina művészetét több hazai kritikusa is Márquez mágikus realizmusával véli összevethetőnek.”[1]
- Van olyan – egyértelműen elmarasztaló – orosz kritika, amely a főszereplőt félig fantasztikus (полуфантастический) alakként jellemzi, a regényben pedig sok utalást lát egy másik világhírű író, Tolkien műveire.[2]
- A magyar Revizor Online recenzense is érzékeli a márquezi és néhány más hatást, emellett egy további szereplőre hívja fel a figyelmet: „A másik – illékony, szürrealisztikus – történetszál hőse Sztálin. Egy kínai kalligráfiaként, néhány vonással, néhány erősen szimbolikus pillanatképpel érzékeltetett Sztálin.”[3]
- „Az, hogy a szovjet nép nagy tanítója mit keres ebben a regényben, a szüzsé szempontjából érthetetlen…” – ezt már az 1749.hu cikkírója teszi hozzá. Hangsúlyos véleménye az is, hogy bár a történet a német kisebbség körében játszódik, ez a német szereplők beszédében, gondolkodásában nem tükröződik; a provinciális, de német Gnadentalban sem igazán érezhető a két kultúra keveredése, így a regény „valójában nem a Volga menti németségről szól”.[4]
- Natalija Kurcsatova orosz kritikus kiemeli az író szeretetét az élet, a föld és az emberek iránt, és hogy sikerült egyszerre a fantázia és a lokális, egyes ember nézőpontjából bemutatnia a korszakot. A „puzzle-regény” azonban, a szöveg megszervezésének posztmodern módszere nem illik az íróhoz, mert nem tud távolságot tartani az anyagától, – véli a kritikus. Végeredményben: „A "Gyermekeim" egy új nagy orosz regény, mely Mozsajszkij repülőgépéhez hasonlít: néhány métert repül és lezuhan. És ezt többször megteszi a közel ötszáz oldalon.”[5]
Még a könyv megjelenésének évében Alekszej Ucsityel orosz filmrendező és producer felajánlotta, hogy megfilmesíti a regényt. Az író azonnal beleegyezett, de a forgatókönyv írását nem vállalta, mert készülő új könyvére akart koncentrálni.[6] Bár a producer megszerezte a megfilmesítés jogát, a forgatókönyvről vagy a film forgatásáról 2021. őszéig még szó sem volt.[7][8]
Magyarul[szerkesztés]
- A Volga gyermekei; ford. Soproni András; Helikon, Budapest, 2020 ISBN 978-963-479-304-5
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gyürky Katalin i. m.
- ↑ Галина Юзефович: Гузель Яхина выпустила роман о поволжском немце «Дети мои». С отсылками к Толкиену (meduza.io, 2018-05-06)
- ↑ Iván Ildikó: Gulliver Macondóban (Revizor Online, 2021-04-10.)
- ↑ Vass Annamária: Jahina második gyermeke (Guzel Jahina: A Volga gyermekei) (1749.hu, 2021-06-04)
- ↑ Наталия Курчатова i. m.
- ↑ Гузель Яхина: «Я человек не сказанного, а написанного слова» (Interjú a Procstyenyije irodalmi portálon, 2018-09-26. Hozzáférés: 2021-10-13
- ↑ Режиссер Алексей Учитель приобрел права на экранизацию романа Гузель Яхиной «Дети мои» (tatar-inform.ru, 2019-09-14. Hozzáférés: 2021-10-13)
- ↑ Алексей Учитель: думаю, я заслужил пятерку. С минусом... (tass.ru, 2021-08-31. Hozzáférés: 2021-10-13)
Források[szerkesztés]
- Gyürky Katalin: Bach meséi – (Guzel Jahina: A Volga gyermekei) Jelenkor 2021/3. szám, 330. o. (Hozzáférés: 2021-07-25)
- Наталия Курчатова: Гузель Яхина. «Дети мои». Большой русский постмодернизм (godliteratury.ru, 2019-08-09. Hozzáférés: 2021-07-27)