Észak-mujai-hegység
| Északi-mujai-hegység (Северо-Муйский хребет) | |
 | |
| Az Észak-mujai-hegység | |
| Magasság | 2537 m |
| Hely |  Oroszország |
| Hegység | Sztanovoj-felföld |
| Legmagasabb pont | 2561 m |
| Hosszúság | 350 km |
| Elhelyezkedése | |
 Északi-mujai-hegység
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 56° 09′, k. h. 113° 17′Koordináták: é. sz. 56° 09′, k. h. 113° 17′ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-mujai-hegység témájú médiaállományokat. | |
Az Észak-mujai-hegység (oroszul: Северо-Муйский хребет, Szevero-mujszkij hrebet) hegység Oroszországban, Burjátföldön, a Sztanovoj-felföld nyugati felén.
Neve a Muja folyónévből származik.
Jellemzői[szerkesztés]
A hegylánc délnyugat–északkeleti irányban, kb. 350 km hosszan terül el, nagyjából párhuzamosan a délebbre fekvő Dél-mujai-hegységgel. Elválasztja egymástól a Felső-angarai-medencét és a Muja–Kuanda-medencét. Legmagasabb pontja 2561 m. Kristályos pala és gránit építi fel.
Jégvájta domborzati formák, meredek lejtők, nagy esésű hegyi folyók jellemzik. A hegyoldalakat daur vörösfenyőből álló tajga borítja. 1300–1500 m felett a ritkás erdőket bozótos, szibériai törpefenyő, majd hegyi tundra váltja fel.
A hegység déli részén át vezet a Bajkál–Amur-vasútvonal, melyhez 2003 végén készült el az észak-mujai alagút. Ez Oroszország leghosszabb vasúti alagútja (15 343 m).[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Zolotaja prjazska BAM. (Vokrug Szveta, 2007-12-05)
Források[szerkesztés]
- Székely András. Szovjetunió (I. kötet). Budapest: Gondolat Kiadó, 477. o.. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978)
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)