Szerkesztő:Amator linguarum/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jerzy Tabeau
Született1918. december 18
Zabolotyiv, Ukrajna
Elhunyt2002. május 11. (83 évesen)
Krakkó, Lengyelország
ÁlneveJerzy Wesołowski
Állampolgárságalengyel
Nemzetiségelengyel
Foglalkozásakardiológus orvos
Tisztségedocens, kórházigazgató (1968–1990)
KitüntetéseiGrunwald Kereszt érdemrend (wd)
Partizán Kereszt (wd)
Lengyelország Újjászületése érdemrend
Sablon • Wikidata • Segítség

Jerzy Tabeau (Zabłotów, Lengyelország (1945-től Zabolotyiv, Ukrajna), 1918. december 18. – Krakkó, Lengyelország, 2002. május 11.) lengyel orvos volt. Résztvett a német megszállás elleni mozgalomban a második világháború idején és ezért foglya volt az auschwitzi koncentrációs tábornak. Azon nagyon kevesek között volt, akik megszöktek onnan és az elsők között tájékoztatott a tábor jellegéről.[1][2]

Életrajzi adatok[szerkesztés]

Jerzy Tabeau 1936-ban fejezte be a középiskolát és 1939-ig folytatott orvosi tanulmányokat.[1]

A második világháború kitörése és Lengyelország megszállása után belépett az ellenállási mozgalomba. Jerzy Wesołowski álnévvel[3] titkos sajtót terjesztett Krakkóban. 1942-ben a Gestapo letartóztatta, és előbb a krakkói Montelupich börtönbe zárták, majd 1942. március 25-én Auschwitzba vitték.[4]

A táborban hamis személyazonosságával jegyezték be mint politikai foglyot, és a 27273-as számot kapta. Elviselte ugyanazokat a szenvedéseket, mint a legtöbb fogoly: a kimerítő kényszermunkát, az őrök atrocitásait, az éhséget, a hideget, a betegségeket. Tüdőgyulladást és mellhártyagyulladást kapott és az Auschwitz I ún. kórházába került. Meggyógyulása után ott maradt ápolóként.[3] Ott könnyebb élete volt amíg 1942 nyarán tífuszban betegedett meg, és egy SS-orvos likvidálásra választotta ki. Szerencséjére egy, a kórházban főnöki pozíciót betöltő fogoly közbenjárt egy másik SS-orvosnál, hogy Tabeaut töröljék a likvidálandók listájáról, és az beleegyezett.[5] Tabeau meggyógyult és ápolóként maradt a kórházban 1943 áprilisáig, amikor áthelyezték Auschwitz II–Birkenauba írnokként a kórház részére a romák táborába.[3][6].

1943 júliusában öt lengyel fogoly, köztük Tabeau szökési előkészületekbe kezdett.[7][8] 1943. november 19-én kettőjüknek, Tabeaunak és Roman Cieliczkónak sikerült megszökniük.[9][2]

Miután egy ideig Zkopanéban rejtőzködött, Tabeau visszatért Krakkóba és folytatta az ellenállási tevékenységet[1] a Lengyel Szocialista Párt (wd) mozgalmában. A Honi Hadsereg egyik egységébe lépett be, amely a Tátra lábánál levő erdőségben tevékenykedett. Egy 1944 októberében zajló harcban megsebesült.[1]

A háború után, 1945-től 1947-ig folytatta és befelyezte az orvosi tanulmányait.[1]

1947. szeptember 17-én Tabeaut tanúként hallgatta megy egy jogászbizottság, amely auschwitzi SS-orvosok ügyében folytatott vizsgálatot.[3] A vád tanúja volt az 1963–1965-ös Frankfurt am Mainban megtartott auschwitzi háborús bűnösök pereiben is.[10]

Tabeau kardiológus volt Krakkóban. Docensi címet szerzett, és 1968-tól 1990-ig egy kórház igazgatója is volt.[1]

Az ellenállásban való tevékenységéért Jerzy Tabeaut a Grunwald Kereszt érdemrenddel (wd), a Partizán Kereszttel (wd) és a Lengyelország Újjászületése érdemrend lovagi fokozatával tüntették ki.[1]

A Tabeau-jelentés[szerkesztés]

Szökése után, 1943 decemberében és 1944 januárjában Tabeau jelentést írt mindenről, amit Auschwitzról megismert. 1944 márciusában sikerült Szlovákián keresztül Magyarországra vinnie jelentését, amely eljutott az ottani zsidóság vezetőihez, majd visszatért Lengyelországba. Később a jelentése Svájcba került, ahol 1944 áprilisában Transport. The Polish Major's Report (Transzport. A lengyel őrnagy jelentése) címmel[11] sokszorosították és terjesztették főleg zsidó szervezetek és a lengyel emigrációs kormány {{wd|Q210846}.[10].

Ugyanazzal a címmel Tabeau jelentését egy Auschwitz Protocols vagy Auschwitz Reports (Auschwitz-jelentések) néven ismert jelentéseket kötetbe foglalták.[12] Az egyik a Vrba–Wetzler-jelentés névvel ismert, amelyet Walter Rosenberg (Rudolf Vrba (wd)) és Alfréd Wetzler szlovákiai zsidók készítettek, a másik pedig Arnošt Rosin szlovákiai zsidótól és Czesław Mordowicz(wd) lengyel zsidótól származik. A kötetet 1944. novemberében adta ki a Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök által felállított Háborús Menekültek Hivatala (wd) The German Extermination Camps of Auschwitz and Birkenau. Two Eye-Witness Reports (wd) (Az auschwitzi és birkenaui német megsemmisítő táborok. Két szemtanú jelentése) címmel. Ezt először a nürnbergi perben használták a vád alátámasztására.[13]

Időrendben Tabeau jelentése az első, amelyből kitűnik, hogy Auschwitzban a zsidók ottani gyilkolásának népirtási jellege volt, azaz hogy tudatos, rendszeres, tömeges, nemtől és kortól független, főleg elgázosítással történő megsemmisítésük csak azért, mert zsidók voltak. Tabeau számukat 1,5 millióra becsülte.[14] Egyébként már 1941 óta megjelentek információk a tábor koncentrációsból fokozatosan megsemmisítővé válásáról, de Tabeau jelentéséig egyenlő szinten szóltak lengyel foglyok, szovjet hadifoglyok és zsidók gyilkolásáról anélkül, hogy kitűnt volna belőlük a zsidók népirtás jellegű megsemmisítése.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g (lengyelül) Doc. dr hab. Jerzy Tabeau, dziennikpolski24.pl, 2002. május 15. (Hozzáférés: 2024. május 30.).
  2. ↑ a b Tibori-Szabó 2011, p=90. o.
  3. ↑ a b c d (angolul) Jerzy Tabeau 1947-es tanúvallomása (Hozzáférés: 2024. május 30.).
  4. ↑ Auschwitz-jelentések, 24. o.
  5. ↑ Langbein 2004, 433. o.
  6. ↑ Tibori-Szabó 2011, 100. o.
  7. ↑ Buszko 1986, 162. o.
  8. ↑ Swiebocki 2000, 188. o.
  9. ↑ Świebocki 1997, 17. o.
  10. ↑ a b Tibori-Szabó 2011, 101. o.
  11. ↑ (angolul) Transport (The Polish Major's Report), fdrlibrary.marist.edu (Hozzáférés: 2024. május 30.).
  12. ↑ Auschwitz-jelentések, 24–30. o.
  13. ↑ Tibori-Szabó 2011, 94. o.
  14. ↑ Auschwitz-jelentések, 28–29. o.
  15. ↑ Cuber-Strutyńska 2017, 287. o.

Források[szerkesztés]

  • (franciául) Buszko, Józef et al. Auschwitz. Camp hitlérien d'extermination (Auschwitz. Hitleri megsemmisítő tábor). 2. kiadás. Varsó: Interpress, 1986. ISBN 9788322320709
  • (angolul) Cuber-Strutyńska, Ewa. Witold Pilecki. Confronting the legend of the “volunteer to Auschwitz” (Witold Pilecki. Összevetés az „Auschwitzba önkéntesen bejutott” legendájával). In Holocaust Studies and Materials, 4. sz., 2017, Stowarzyszenie Centrum Badań nad Zagładą Żydów & IFiS PAN. ISSN 1689-9644, 281–301. o. (Hozzáférés: 2024. május 30.)
  • (angolul) Langbein, Hermann. People in Auschwitz (Auschwitzi emberek). The University of North Carolina Press, 2004. ISBN 0-8078-2816-5
  • (angolul) Świebocki, Henryk. London has been informed: reports by Auschwitz escapees (Londont értesítették: Auschwitzból megszököttek jelentései). Oświęcim: Auschwitz-Birkenau State Museum, 1997
  • (angolul) Świebocki, Henryk. The resistance movement (Az ellenállási mozgalom). In Wacław Długoborski – Franciszek Piper (szerk.), Auschwitz 1940-1945. Central Issues in the History of the Camp. 4. kötet. Oświęcim: Auschwitz-Birkenau State Museum, 2000, ISBN 9788385047872
  • (angolul) The German Extermination Camps of Auschwitz and Birkenau. Two Eye-Witness Reports. Washington, D.C.: War Refugee Board, Executive Office of the President, 1944. november (Auschwitz-jelentések) (Hozzáférés: 2024. május 30.)
  • (angolul) Tibori-Szabó Zoltán. The Auschwitz Reports: Who Got Them, and When? (Az Auschwitz-jelentések. Ki kapta meg és mikor?). In Randolph L. Braham – William J. Vander Heuvel (szerk.). The Auschwitz Reports and the Holocaust in Hungary (Az Auschwitz-jelentések és a magyarországi holokauszt). New York: Columbia University Press, Social Science Monographs, 2011, 85–120. o. (Hozzáférés: 2024. május 30.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Amator_linguarum/próbalap&oldid=27175915”