Koban-kultúra
A Koban-kultúra (i. e. 1100 és 400 között) Észak- és Közép-Kaukázus késő bronzkori és vaskori kultúrája.
Nevét az észak-oszétiai Koban faluról kapta, ahol 1869-ben egy kurgánban csatabárdokat, tőröket, dísztárgyakat és egyéb tárgyakat találtak. Később további lelőhelyeket is feltártak a Közép-Kaukázusban.
Földrajzi kiterjedése[szerkesztés]
A kultúra a Nagy-Kaukázus-hegység mindkét oldalán virágzott, de kiterjedt Ingusföld, Kabard-Balkária, Karácsáj-Cserkeszföld, valamint Észak-Oszétia-Alania és Dél-Oszétia területére is, de eljutott Grúzia magas északnyugati régióiba is, így például Racha és Szvaneti területére is, de Északkelet-Kaukázus egyes területein is voltak kobán települések, különösen a mai Ingusföldön és Csecsenföld nyugati területein.
Északon a kultúra egészen a Krasznodari területen lévő Terek és a Laba folyóig terjedt.
Leírása[szerkesztés]
A koban-kultúra korai szakasza, különösen nyugaton, valószínűleg a legújabb radiokarbonos kormeghatározások szerint egészen a Kr. e. 13. századig nyúlik vissza.
A Koban-kultúra településeit (szemben az elszigetelt temetőkkel) kevéssé tanulmányozták, kivéve a mai Csecsenföldön található településeket, mint például Serzsen-Jurt közelében és Bamut közelében; ezek a Kr. e. 11. század körüli időszaktól a Kr. e. 7. század körüli időszakig jelentős központok voltak.
A feltárt leletek között találhatók lakóhelyek, kőhidak, oltárok, vastárgyak, csontok, agyag- és kőtárgyak, de előfordult sarló és kő gabonamorzsoló is. A termesztett gabonafélék közé tartozott a búza, a rozs és az árpa. Tartottak szarvasmarhát, juhot, kecskét, szamarat, sertést és lovat is, de megtalálták az egykori kézművesség: fazekasság, kőöntés, csontfaragás és kőfaragó mesterségek nyomait is, de bizonyítékok vannak a kohászat fejlett szintjére is.
Tli-i temető[szerkesztés]
A tli-i temető a dél-oszétiai Tli falu közelében, a Tligom-szakadékban (ru:Тлигомское ущелье) található, gazdag temetkezések nyomaival, ahol az ásatások a 19. század végén kezdődtek meg, majd 1955-1988 között folytatódtak. B. V. Tekhov itt több mint ötszáz temetkezést tárt fel, amelyekről részletes leírásokat is készített.
A Tli-i temető legkorábbi temetkezései a Kr. e. 16-14. századra (a kobánok kora előtti időszakra) nyúlnak vissza, mely időtől a temetőt a kobani-kultúra szinte teljes fennállási ideje alatt használták.
Etnikai hovatartozás[szerkesztés]
Az etnikai hovatartozást tekintve Amjad Jaimoukha úgy véli, hogy a kobani-kultúra elsősorban nakh volt. Állítása szerint – bár valószínűleg mindezen kultúrákat az észak-kaukázusi nakhok (azaz csecsenek és ingusok) genetikai ősei között szereplő emberek készítették – de vagy a kobani vagy a karacsáji volt az az első kultúra, amelyet a csecsenek kulturális és nyelvi ősei készítettek (vagyis a csecsenek 3000-4000 évvel ezelőtt érkeztek először a szülőföldjükre). Jaimoukha állítása szerint a szkíta invázió okozta a koban-kultúra végét.
Johanna Nichols leírása szerint "Közép-Dagesztánban az elmúlt 8000 vagy több év alatt meglehetősen zökkenőmentes régészeti folytonosság van, ami arra utal, hogy a területen a nakh-dagesztáni nyelvcsalád régóta őshonos".
Egy 2020-as genetikai tanulmány, amely a Klin-Yar közösségekből származó mintákat elemezte, beleértve a Koban kultúrát is, azt találta, hogy az ősi népesség egy mintája a D-Z27276-os haplocsoportból származott, amely a modern tibeti néphez kapcsolódik, a többi a J1-es és a G-M285-ös haplocsoport volt.
A tudósok egy része úgy véli, hogy a Koban-kultúra alkotói és hordozói két különböző etnikai-nyelvi csoporthoz tartozhattak, nevezetesen:[1];
- a pjatyigorszki helyi változat területén valószínűleg főként a proto-adige törzsek éltek;
- a gorniji helyi változat területén a proto-nakhok élhetttek.
Művészetek[szerkesztés]
A fennmaradt bronztárgyak az ősi mesterek művészi készségeinek magas fejlettségi szintjét tükrözik. A múzeumokban és magángyűjteményekben találhatók olyan tárgyak is, amelyek üvegzománc maradványokkal rendelkeznek, ami megerősíti, hogy a fémtárgyakat már ekkor égetett zománccal kezdték díszíteni.
Galéria[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Koban culture című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ К проблеме происхождения кобанской культуры и её локальных вариантов. [2018. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 18.)
Források[szerkesztés]
- P. Kohl, Viktor Trifonov: The prehistory of the Caucasus: internal developments and external interactions (2014)
- Evgeni Chernykh: Ancient Metallurgy in the USSR: The Early Metal Age. (1992) ISBN 0521252571 p 278. ISBN 0521252571
- Johanna Nichols (1997. február). 1997). The Ingush (with notes on the Chechen): Background information. University of California, Berkeley
- ). "Mitochondrial and Y-chromosome diversity of the prehistoric Koban culture of the North Caucasus. Journal of Archaeological Science: Reports. 31: 102357. doi:10.1016/j.jasrep.2020.102357. ISSN 2352-409X. S2CID 218789467
- Nikoloz Gobejishvil: Interrelation of Colchian and Koban Cultures According to Burial Constructions and Funerary Customs (Late Bronze – Early Iron Age) (2014)
- A kobani leletek gyűjteménye az Ermitázsban
