Szávay Edit
Szávay Edit | |
Született | 1920 Újpest |
Elhunyt | 1995. augusztus 23. (74-75 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Rudnyánszky István újságíró, műgyűjtő |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Magyar Képzőművészeti Főiskola (1949) |
Kitüntetései | Aranytoll (1991) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szávay Edit névvariáns: Szávay Edith (Újpest, 1920. – Budapest, 1995. augusztus 23.) magyar grafikus, illusztrátor, tervezőszerkesztő, fotóriporter, Aranytoll-díjas újságíró.
Életútja[szerkesztés]
Újpesten született. Jaschik Álmos Szabadiskolájában kezdett komolyabban rajzzal foglalkozni. Családjával az ellenállási mozgalomban való részvételéért - 100 fogolytársával együtt - előbb a Margit körúti fegyházban, majd Sopronkőhidán raboskodott. Így emlékezett :
„A kőhidai kórházban szigorú őrizet alatt tartottak bennünket, de a szigor egyre enyhült, ahogyan a szovjet hadsereg közeledett. Végül, karácsonyi ajándékképpen, kinyitották a cellákat. Valakinek az az ötlete támadt, hogy rajzoljam le a foglyokat. Az egyik őr vázlatfüzetet és ceruzát hozott Sopronból, és mindenki meg volt győződve arról, hogy ez lesz az utolsó portréja, hiszen az ablakból láttuk a kivégzőosztagot, ahogyan Bajcsy-Zsilinszky Endrét vezette a vesztőhelyre... A rajzoláshoz még a legbecsesebb fogoly, a volt külügyminiszter, az elesett, beteg, öreg Kánya Kálmán cellája is megnyílt... Később a foglyok legtöbbjét kihajtották Ausztria felé.”
Szávay Edit és szülei enyhébb ítéletben részesültek, s hosszas bujkálás után 1945 tavaszán érkeztek vissza Budapestre. Az albumot megtekintve Szőnyi István festőművész pártfogásába vette a tehetséges lányt. A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként, 1949-ben diplomázott.[1] Grafikusként legfontosabb műve a Sopronkőhida 1944 című művészeti album, mely az egykori, baloldali ellenálló, Szávay Edit grafikusművész szemével láttatja a sopronkőhidai „magyar királyi országos fegyintézet” rabjainak hétköznapjait. (A Kossuth Kiadó gondozásában 1994-ben jelent meg.) Érdekes tükre hazánk egyik legszömyűbb korszakának.
Róder Lászlónak az album lektorának gondolatai:
„Szávay Editnek még a legreménytelenebb helyzetben is volt annyi lelkiereje, hogy művészi színvonalon érzékeltesse a hírhedt börtön hangulatát."[2] ”
Számos gyermekkönyvet illusztrált. A legnépszerűbb és a legtöbb kiadást megért ezek közül Bodó Béla: Brumi-könyvek sorozata. (Brumi Mackóvárosban, Brumi az iskolában, Brumi újabb kalandjai, Brumi a Balatonon, Brumi mint detektív) Grafikusként, fotósként több megyei lapban publikált.(Petőfi Népe, Békés Megyei Népújság, Heves Megyei Népújság, Néplap, Dolgozók lapja, Somogyi Néplap, Pest Megyei Hírlap) Fotósként, férjével: Rudnyánszky István újságíróval, műgyűjtővel hosszabb időt töltött Afrikában, Egyiptomban. Gyűjteményük jelentős része: afrikai néprajzi tárgyak – elsősorban üvegfestmények, dísz- és használati tárgyak – a Néprajzi Múzeumba kerültek. Szávay Edit tervezőszerkesztője volt a Nők Lapja című hetilapnak. Itt éveken át, hetente a Gyerekeknek című rovat meséit, verseit illusztrálta. Kedves rajzait a Dörmögő Dömötör kis olvasói is rendszeresen láthatták. Munkássága elismeréseként 1965-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. 1991-ben a MÚOSZ Aranytoll díjában részesült.
Jegyzetek[szerkesztés]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965)
- Aranytoll (1991)
Publikációi[szerkesztés]
- Petőfi népe
- Békés Megyei Népújság
- Heves Megyei Népújság
- Néplap
- Szolnok Megyei Néplap
- Dolgozók Lapja
- Nógrád
- Pest Megyei Hírlap
- Somogyi Néplap
- Új Szó
- Vasárnap (Családi Magazin)
Fontosabb műve[szerkesztés]
- Sopronkőhida 1944 (Szávay Edit 22 grafikája és 18 vázlata) (1994)
Diafilm[szerkesztés]
Szávay Edit rajzaival:
- Hol lakik a Tűzkakas? (1982)
Fontosabb könyvillusztrációi[szerkesztés]
- Teknős Péter: Mi leszel pajtás? (1953)
- Balázs Anna: Vadmadár (1955)
- Molnár Kata: Anyák születnek (1955)
- Kipling: Az elefántkölyök (1956)
- Elek István: Ünnep az erdőn (1956)
- Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban (1956)
- Szépecske (Mesemondó kiskönyvtár) (1956)
- Felix Salten: Bambi (1957)
- Gárdonyi Géza: Móka meg a fia (1957)
- Pálfalvi Nándor: Májusi eső (1957)
- Vajk Vera: A furfangos Csiga Zsiga (1959)
- Bodó Béla: Brumi újabb kalandjai (1959)
- Bodó Béla: Brumi az iskolában (1961)
- Mézkóstoló - Állatmesék (1961)
- Dr. Bencsáth Aladárné: Kisdiák, nagydiák a munkáscsaládban (1961)
- Bodó Béla: Brumi a Balatonon (1967)
- Bodó Béla: Brumi mint detektív (1970)
- Lipták Gábor: A soproni ötvös (1984)
- Lipták Gábor: A hajómalom kísértete (1985)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.