Platinotípia
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/8b/Portrait_of_Frank_Meadow_Sutcliffe_%288386798650%29.jpg/250px-Portrait_of_Frank_Meadow_Sutcliffe_%288386798650%29.jpg)
A platinotípia (avagy platinanyomat, platinakép) fényképészeti eljárás, amelyet 1873-ban találtak fel. Használata az első világháború után a platina árának erős emelkedése miatt visszaszorult. A fenti okból manapság hasonló módszerrel inkább palládiumból vagy platina-palládium keverékéből álló képek készülnek.
Története[szerkesztés]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/30/Coming_Home_from_the_Marshes%2C_Peter_Henry_Emerson%2C_1886.jpg/300px-Coming_Home_from_the_Marshes%2C_Peter_Henry_Emerson%2C_1886.jpg)
William Willis használta először az eljárást, amely többféle metódussal állítható elő. Lényege, hogy a fényérzékeny anyaga szerves vas-só, mely a processzus során platinaszemcsékből álló képet hoz létre. Az eljárás nem különösebben volt elterjedt, mert az exponáláshoz érzékenyített papír, vagyis a film csak korlátozott ideig maradt felhasználható, és hozzájutni is csak drágán lehetett.[1]
Jellemzői[szerkesztés]
A végeredmény rendkívül tartós (mivel a platina egy kifejezetten stabil fém) és igényes,[1] azonban előállítása igen drága. A színárnyalatai a szürkétől a mélyfeketéig terjednek, melyből az ezüstös szürke árnyalatok dominálnak, de a barna is felfedezhető. Árnyalatokban gazdag képet ad.
Fotográfusok, akik alkalmazták[szerkesztés]
- Alfred Stieglitz[2][3]
- Tom Sandberg
- Manuel Álvarez Bravo
- Gertrude Käsebier
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Történeti Fotóeljárások Magyarországon, Platinotípia/
- ↑ Alfred Stieglitz (1864–1946) and American Photography
- ↑ Platinum printing (pdf). [2014. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 20.)
További információk[szerkesztés]
- The Platinum Printing Process (angolul)
- The Platinum Print (angolul)
- YouTube – The Platinum Print: Photographic Processes (angolul)