Márffy Károly
Márffy Károly | |
Született | Márfy Károly 1884. augusztus 8.[1] Budapest[1] |
Elhunyt | 1960. szeptember 6. (76 évesen)[1] Budapest XII. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Mezei Jolán (h. 1912–1947) Balázsi Olga (h. 1952–1960) |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1908) |
Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Márffy Károly (Budapest, 1884. augusztus 8.[3] – Budapest, 1960. szeptember 6.)[4] színigazgató, hangversenyrendező, idegenforgalmi szakértő. Márffy Oszkár (1876–1950) nyelvész, irodalomtörténész és Márffy Ödön (1878–1959) festőművész, grafikus öccse.
Életútja[szerkesztés]
Márffy (Jakab) Károly (1850–1919) és Scheiber Janka (1851–1928)[5] fiaként született. 1890. május 27-én Budapesten, a Szent István-bazilikában testvéreivel együtt kikeresztelkedett a római katolikus hitre.[6] Középiskolai tanulmányait a Budapesti VII. Kerületi (1894–1899), majd a VIII. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban (1899–1901) végezte. Ezt követően a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem joghallgatója lett és 1908-ban államtudományi doktorátust szerzett.[7] Két évet Berlinben töltött Max Reinhardt tanítványaként. Pozsonyban dolgozott színházi titkárként, ahonnan 1909 májusában Győrbe szerződtették főrendezőnek.[8] Két évvel később az újonnan alakult Északmagyarországi színtársulat igazgató-főrendezője lett. A következő években társulatával a nyíregyházi, soproni és kaposvári színházakkal állt szerződésben.
1917 októberében kinevezték Máramaros vármegye főlevéltárnokává és átvette a Máramaros című lap szerkesztését.[9] 1920-tól a debreceni Vígszínházat igazgatta. Később visszalépett a színi pályától és az 1920-as években színházi és hangverseny-irodát alapított. Páratlan leleményességgel szerződtette Budapestre többek között Saljapint, Battistinit, Anna Pavlovát, Sztanyiszlavszkij társulatát; illetve a római Cappella Sixtina és a Comédie Française együttesét.
Az 1930-as években az IBUSZ müncheni képviselője volt, majd élete végén az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán dolgozott. Mindvégig segítette testvérét pénzügyei intézésében. Halálát általános érelmeszesedés okozta.
„ | Karcsi egy elragadó pofa. Imádják itten és olyan geniális hogy az már szinte emberfeletti. Ha Ödönhöz nem mentem volna akkor biztosan őt főztem volna meg magamnak – amilyen fáin fiú. | ” |
– Csinszka Münchenből sógornőjéhez (1934)[10] |
Első házastársa Mezei Jolán (1883. okt. 20.–1947. szept. 4.) színésznő volt, akivel 1912. március 23-án Lőcsén kötött házasságot. Pályáját 1904 júniusában kezdte. Második felesége Balázsi Olga volt, akivel 1952-ben házasodott meg Budapesten.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1304/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1290/1960. folyószáma alatt.
- ↑ Id. Márffy Károlyné halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 321/1928. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ A keresztelések bejegyezve a budapest-szentistvánvárosi plébánia keresztelési anyakönyve 252-257/1890. folyószáma alatt.
- ↑ „Doktorátus”, Somogyi Hírlap, 1909. szeptember 21., 5. oldal (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ „Az új főrendező”, Az Ujság, 1909. június 2. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ „Színigazgatóból vármegyei levéltárnok”, Pécsi Napló, 1917. október 24. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ Így halt meg Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese: a titokzatos Csinszka = 24.hu 2020. november 15. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
Források[szerkesztés]
- Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930]. 199. o.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.