Cikkjelölt:Miskolczi Ferenc (fizikus)
Ez egy olyan cikkjelölt, ami kevés vagy ellenőrizetlen információt tartalmaz, ezért vagy más minőségvédelmi okból nem a cikkek között van, de a témája miatt feljavításra érdemes lehet. A vitalapon le van írva, hogy miben segíthetsz konkrétan ebben az esetben, a Wikipédia:Feljavításra váró cikkjelöltek lapon pedig az, hogy általában miben. |
Ezt a cikkjelöltet feljavítás hiányában hamarosan törölhetik, a törlés tervezett dátuma: 2023. március 10., 00:00 (CET). Ha meg szeretnéd tartani, építsd tovább. A feljavítás után szólj a járőröknek, hogy már cikké tehető. Bővebben a cikkjelöltekről ide kattintva olvashatsz. |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Dr. Miskolczi Ferenc | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Miskolczi Ferenc (1947. április 20, Budapesten) fizikus. Jelenleg feleségével együtt az Egyesült Államokban él.
A légköri szén-dioxid klímaalakító hatásával, az üvegházhatással szembenálló dolgozata [1] révén lett ismert. A hosszútávú mérési adatokon alapuló számítási eredményei ellentétesek többek között azokkal az irányelvekkel, amik meghatározzák a mai energiapolitikát.[2]
Élete[szerkesztés]
Korai évek[szerkesztés]
Édesapja, Miskolczi Ferenc, eredetileg kertészeti végzettséggel bírt, amihez később földrajztanári diplomát is szerzett. Eközben, a II. Világháborúval kötelezően induló katonai szolgálat tovább sodorta a katonai pályán, ekként a Koreai háborút is megjárta. Akkori felesége Winkler Mária volt, egy gépírónő a Csepeli Weiss Manfréd Művekben, akivel 4 gyermeket neveltek fel.
Középiskolai tanulmányait a Csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban végezte, ahol a fizikát Vermes Miklóstól tanulhatta. Innen vezetett Miskolczi útja az ELTE TTK fizikusi szakára, ahol 1971-ben graduált.
Közben megnősült, ezért kevesebb időt tudott fordítani a tanulmányaira. Mégis, Marx György akadémikus, az Atomfizikai Tanszék akkori vezetője benne látta meg azt, aki frissen végzettként is segítheti korai elképzelései alátámasztását a légköri CO2-t illetően, kvantitatív számításokkal.
Munkássága[szerkesztés]
1971-es szakdolgozata még a neutron-aktivációs elemzés[3] témakörből íródott[4], 1975-ös egyetemi-doktori disszertációja pedig a légköri CO2 hatásai körül tapogatózott[5], amelyben rejlő feladatok adekvát kezeléséhez menetközben elvégezte a tudatosan választott programozási ismereteket is. [6] Azt hogy ez a lépése, valamint a programozás bevetése egy kérdésben mennyivel megelőzte korát, kiderül egy 2013-as visszatekintésből[7] amely rögzíti a terület fejlődését hosszabb ideig megmerevítő állapotokat:
„Az 1980-as évtizedben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a … napsugárzásmérő világhálózat műszerei által szolgáltatott adatok hibája jóval nagyobb, mint a műszerek saját hibája… Ez a hálózat nem alkalmas az éghajlatmodellek pontosítására, a trend megbízható ki-mutatására, az egész Földet teljesen lefedő műholdas mérésekből leszármaztatott felszíni adatok ellenőrzésére.”
– írta éppen az a Major György, akivel közös Miskolczi első nemzetközileg jegyzett publikációja.[8]
Miskolczi tehát már ekkor felkészült volt, de még nem került „tűzközelbe”. Végzés után a budapesti székhelyű Meteorológiai Intézet Légköri Sugárzási Tanszékén állt munkába, amelynek 1975-1983, 1990-1991 között a vezetője volt. Az ott zajló, jobbára rutin igényeket kielégítő feladatok mellett 1981-ben fedél alá hozta kandidátusi disszertációját[9], valamint azt az elhúzódó vállalkozást is amit még az egyetemi évek alatt kezdett Marx Györggyel, s aminek a korabeli számítógépes metodikák (mint adatok százezrei lyukkártyás beolvasása[10]) sem igazán kedveztek.[11]
Mint már annyian előtte is – a kor behatárolt lehetőségei miatt is pangó hazai kutatási lehetőségek zártságából menekülve – Miskolczi is a külföldi munkavállalásban keresett menedéket. Így vezetett első útja Nigériába, ahol a Calabari egyetem Fizikai-tanszékén Senior Lecturer beosztásban kutatott és oktatott párhuzamosan (1983-1987). Innen az olaszországi Triesztbe és Modenába került, ahol a már régóta benne szunnyadó sugárzásátviteli számítások hasznossá tételével nagyban emelte az ilyen irányzatokat célzó folyó kutatásokat (1987-1989). A rádiószondás és a műholdas sugárzásmérési adatok korrelációba hozása a földfelszínen mért adatokkal vezetett a HARTCODE programja megírásához,[12] aminek a tökéletesítéséhez[13] már az egyesült államokbeli Marylandi egyetem adott neki otthont 1991 és 2001 között, egyre emelkedőbb beosztásban. Itt a legkülönfélébb sugárzási aspektusokra terjesztette ki a vizsgálatait (benne az ózon kvantitatív észlelésre, a fotoszintézisre alkalmas sugárzás összessége meghatározására, a CO2 IR elnyelésén túl a légkör másik alapvető infravörös tartományban aktív komponense, a víz IR elnyelési kontínuuma akkurátus empírikus parametrizálására), miközben a HARTCODE szoftvere hatóképességét is mindez irányokba kiterjesztette.
Hírnév[szerkesztés]
Ezekre a teljesítményekre már felfigyelt a NASA is, és 2001-ben az alkalmazásába vonta. Az előzőek összessége már önmagában elegendőnek bizonyult a kor égető klimatológiai kérdése megválaszolására, mindössze a NASA által gyűjtött széleskörü adatok gondos feldolgozása szükségeltetett – amire Miskolczi megbízatása kiterjedt. Az 5 éven keresztül tartó aprólékos munka végeredménye azonban váratlan helyzet elé állította a foglalkoztatót. Feketén-fehéren kiderült, hogy a légköri CO2 nem lehet számottevő tényező az észlelt jelenkori Földi melegedésben – mindaddig amíg a Föld felszínét uraló óceánok vize elegendő párát képes a légkörbe juttatni (ami viszont a Földre érkező napsugárzás intenzitását tekintve milliárd évek óta adott). Ez, a pusztán az észlelt mérési adatokból levont következmény, magát Miskolczit is meglepte, s emiatt a jelenséget elméleti oldalról is vizsgálat alá vetette. Ez vezetett el annak a megerősítéséhez, miszerint elméleti alapokon is megáll, hogy a Föld légkörének optikai vastagsága (a légkör hosszúidejű átlagos infravörös abszorpciója) konstans, melynek mértéke 1,87.[* 1]
Ez azonban már a nemkívánatosság határát súrolta, hiszen éles ütközésben volt az időközben mind nagyobb tért nyerő IPCC tanokkal, s a NASA berkei nem járultak hozzá a váratlan eredmény tudományos közegben történő közlése támogatásához. Ami viszont töréshez vezetett: Miskolczi 2006 január elsejével lemondott a pozíciójáról, s megkísérelte az eredményei önálló közzétételét. Ami furcsállható akadályokba ütközött , míg végül eljutott a befogadásig. Ekkortól számítható eredményeinek az a negligálásig is elmenő lekezelése, aminek már közismertté vált lenyomatát egy másik neves magyar személyiség szerencsétlen sorsa adja: a Semmelweis szindróma.
Tevékenységének megvitatása[szerkesztés]
Zágoni Miklós vizsgálata[szerkesztés]
Míg Miskolczi maga a dolgozata nemzetközi folyóiratban megjelenéséért küzdött, addig az IPCC mint testület 2007-ben Béke Nobel díjat kapott. Ezzel hivatalosan is ellehetetlenülni látszottak Miskolczi eredményei.
Ebben a légkörben indult az MTA által kezdeményezett vizsgálat, mely tudományos voltában kívánta a helyére tenni Miskolczi már létező dolgozatát, s melynek letéteményese Zágoni Miklós volt. A vizsgálat 1 év időtartamra rúgott, s a záródokumentum[14] 88 oldalon összegez. Az értékelés ezúttal is felkavaró volt: Zágoni nem lelt hibát Miskolczi érvelésében, korábbi meggyőződése Miskolczi érvelései hatására megfordult, s ebben az értelemben minősítette Miskolczi alkotását.
Hozzá kell tenni, hogy Zágoni maga is érezhette a rá nehezedő nyomást, s tett némi engedékeny kijelentést abba az irányba, hogy a CO2 kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítés azért mégsem haszontalan. Sajnálatos, hogy ez az apró kompromisszumosság felzaklatta a borotvaélen táncoló Miskolczit, mert Zágoni vélekedése később ebben a kérdésben is letisztult, s nyilatkozataiban a legőszintébb méltatással beszél Miskolczi szakmai hiteleségéről, indíttatása tisztaságáról. Zágoni „zavaró” kijelentése pedig voltaképp védhető, ma is – csakhogy nem Miskolczi dolgozata végkicsengése kapcsán. Az antropogén CO2-kibocsátás[15] visszafogása egyben azt is jelentené, hogy az emberiség az elérendő céljait energiahatékonyabban valósítja meg[16] – ami tényleges és reális kívánalom a mai túlfogyasztó civilizációban.
Cáfolatok (pro és kontra)[szerkesztés]
Túl az anonimitásba burkolódzó elutasításokon amik végigkísérték a próbálkozásait, hogy eredményeit tudományos folyóiratokban közzétegye, a személyesen vállalt kritikák egy csokrát érdemes szemügyre venni.
- Dorland támadása[17] sokak szerint ízekre szedi dolgozata számos pontját. Precízebb utánajárás azonban egyértelműsíti, hogy felületességében félreértelmezte a kritika alá vont dolgozat általa kimazsolázott részleteit.[forrás?]
- Dorland honfitársa, van Andel ugyanakkor elismeréssel adózik elemzésében[18] teljesítményének. De még ennél is továbbmegy: kimutatja[19] hogy D. 1999-es Ph.D. dolgozata[20] bizonyos mérései is éppen azt az eredményt hozták amit Miskolczi dolgozata egyik résztétele megfogalmaz, ám Dorland ezt az összefüggést a saját mnkájában nem fedezte fel, Miskolcziéban viszont nem szűnik meg kritizálni.[21]
Külön érdekesség, hogy Dorland meghívást nyert a Zágoni-jelentést követő MTA szervezésű vitára, s mondhatta el ott plénum előtt Miskolczi dolgozatáról a maga leminősítéseit úgy, hogy eközben oda Miskolczit meg sem hívták, ami ellen Zágoni tiltakozott[22].
- Nem hagyható figyelmen kívül a kritika akkor sem, ha az egy jelentős klimatológus felől érkezik. Ürge-Vorsatz Diána elintézi a dolgot azzal, hogy Rahmstorf 6 ízben/ponton is kimutatta a dolgozata ellentmondásait, s ugye egy is elegendő lenne a cáfolathoz, miközben Rahmstorf oceanográfus, s ha foglalkozott is Miskolczi tézisével, annak publikációiban[23] nincs lenyomata. A feltevés, miszerint a kijelentéstevő összekeveri Rahmstorfot Dorlanddal, több mint valószínű
Hazai kritikák[szerkesztés]
Ezek a visszafogottabb megnyilatkozások a légköri CO2 melegítő effektusa körül főként a Zágoni-jelentés közzététele utáni közvetlen megbolyduláskor születtek, hazai akadémiai résztvevőktől.
Így Reményi a CO2 keltette felmelegedés tekintetében ekként tesz hitet:[24]
„Azonban az irodalmi adatok alapján sem mondható a kapcsolat korrelációnak, de konvergenciának sem. Az átlagoláshoz kiválasztott szakaszoktól függően sokféle megállapítást lehet tenni. Hosszabb időszakaszokra is a szén-dioxid-koncentráció növekedése mellett lehet hőmérséklet-csökkenést megállapítani.”
Amit hátrébb tényszerűen is részletez, de szót ejt ott a CO2 elnyelési görbe alapvető telítettségi jellegéről is.
Berényi klasszikus és ismert példák bemutatása után leszögezi:[25]
„klimatikus jövőnk előrejelzését nem nagyon építhetjük a CO2 légköri koncentrációjára, függetlenül attól, hogy „természetes” vagy antropogén eredetű.”
Két figyelmeztető idézetet is elhelyez cikkében:
„ az átlagostól nem is nagyon eltérő időjárási eseményekre sem vagyunk felkészültek és a felkészületlenség hamis magyarázatként az éghajlatváltozásra hivatkozunk. (Major, 2007)”
„ha nem értjük a jelenlegi folyamatokat, honnan vesszük a bátorságot a beavatkozáshoz?” (Szarka, 2010)”
Haszpra boncolgatása[26] viszont az előbbiek tökéletes ellentétével zárul:
„Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi, példátlanul gyorsnak tűnő éghajlatváltozást elsősorban a légkör összetételének változása gerjesztheti, és ennek hátterében döntően az emberi tevékenység áll. Mennyiségénél fogva az éghajlatváltozás fő vezérlője a széndioxid.”
Figyelemre méltó erre a Miskolczi-dolgozaton magát átrágó Zágoni válaszreakciója[27], amely az előző okfejtésekkel szemben jóval konkrétabban összegzi a lényegesen-új fejleményt:
„A valós légköri szerkezeten elvégzett nagy pontosságú sugárzásátviteli számítások és a fluxuselemekre vonatkozó mérések alapján az állítás így fogalmazható meg: a felszín-légkör rendszer a számára adott elérhető (a bejövő napsugárzásból a reflexiók után megmaradó) teljes rövidhullámú energiamennyiséget elnyeli, különféle energiaformákká alakítja, és hosszúhullámon kisugározza. Rendszerünk nem az üvegházhatású gázok mennyisége, hanem az elérhető energia mennyisége szempontjából hiánygazdaság. Vízben gazdag bolygónkon ugyanis a párautánpótlás bőségesen rendelkezésre áll. A sugárzásátviteli folyamatot így nem az egyes üvegházhatású nyomgázok változó mennyisége, hanem a vízgőz eloszlása és dinamikája határozza meg. A hidrológiai ciklus révén a rendszer képes beállítani és fenntartani az összes bejövő elérhető energia abszorpciójához és emissziójához szükséges felszíni és légköri hőmérsékletés páraeloszlást, beállítva és fenntartva a maximális üvegház-faktort.”
Hogy még-érthetőbb legyen, ezzel a megfogalmazással igyekszik a Miskolczi által találtakat közelebb hozni:
„bolygónk sajátos óceán-légkör-felhőzet rendszere a rendelkezésére álló összes napenergiát elnyeli, megemészti és hosszúhullámon kisugározza; s e folyamat dinamikáját nem a nyomgázok mennyisége, hanem a beérkező energia mennyisége és termikus újraelosztása szabályozza. Ez az energiamérleg-egyenletekre elvi korlátot szab, aminek következtében a fluxusok stacionárius belső arányokat, stabil (üvegházgáz-invariáns) szerkezetet, „geometriát” mutatnak, melynek elemeit nem lehet az egyes nyomgázok koncentrációjának megváltoztatásával ide-oda tologatni.”
Haszpra erre adott válaszában[28] mentsvárként az emelkedő felszíni hőmérséklettel kétségtelenül együttjáró magasabb párolgás törvényszerűségéhez nyúl, s a CO2 helyett már az ekként feltételezetten megnövekedett légköri vízmennyiség szabályozó hatását helyezi előtérbe:
„a felszíni hőmérséklet és a légköri vízgőztartalom között nagy valószínűséggel szoros pozitív kapcsolat van, azaz a légkör üvegházhatása nem állandó”
– implikálva azzal, hogy annak növekednie kell. Feledve az alapvető ismereteket a víz fázis átalakulásairól (amit a magasabban hidegebb légkör igazgat), s ami magával hozza a megnövekedett légköri víztömegnek az elnyelési és a kisugárzási változásait egyaránt.
A tétel jelentősége és következményei[szerkesztés]
Miskolczi elénk tárt eredményei alapján tehát biztonsággal kijelenthető – akár az elmúlt 60 év hossza mentén végzett és kompilált mérési adatokra támaszkodva, akár az elméleti gyökerű fizikai kényszerösszefüggések mentén – hogy a légköri CO2 jelenkori viszonylatban számottevő mértékű emelkedése (lett légyen az antropogén vagy természeti eredetű) nem lehet tényező abban a felmelegedésben, aminek a mibenléte fölött is alaposan megoszlanak a vélemények.
Az észlelt felmelegedés hátterében egészen más tényezők állhatnak: a Föld Naprendszeren belüli helyzetéből adódó megmásíthatatlan kitettségek,[* 2] vagy éppen a földfelszín albedójának érdemi méretű eltolódása.
Míg az előbbire nem áll módunkban ráhatással lenni, addig az utóbbival más a helyzet. Megtapasztalt – bár nem kellően tisztázott – albedó-változást hozott a városokban a beépültség növekedése, súlyosbítva az aktív zöldfelületek drasztikus visszaszorulásával.[* 3][31] Mégkevésbé tudatosodott az, hogy a városokon kívül eső, a mezőgazdasági-művelés[* 4] alá vont egyre nagyobbodó területek hőelnyelési viszonyai is erőteljesen megváltoztak, s ez – a területi arányokból adódóan – sokkalta nagyobb faktor (bár kisebb visszhangot kelt, hiszen a vidék területeit mind kevesebben, és ritkábban is lakják).
Amennyiben ezekre irányulna az összpontosított figyelem, akkor tevőlegesen bele tudna avatkozni az emberiség abba, amit kényszerűen megél. A vízhasználattal, a talajműveléssel, a tájba illeszkedéssel folytatott eddigi visszaélésszerű gyakorlatot fel kell váltsa egy természetbarát, ami az egyedüli záloga a vágyott fenntarthatóság mellett a már létrejött károk tompításának, hosszabb távon pedig eszköz a rehabilitására. Ennek alapjaihoz ágyaz meg Országh József Vízgazda szemlélete.[33] Miskolczi elméletiként számontartott munkája[34] praktikus hozadéka az lehetne, hogy a légköri CO2 mesterséges csökkentésére ill. alacsony szinten tartására irányuló hallatlanul költséges (és bizonyíthatóan kétes eredményességű) forrásait felszabadítja. Miáltal azok rendelkezésre állhatnának a sokkalta kisebb összegekből már demonstráltan megvalósítható vízgazdai átalakítások nagyléptékű megvalósításaihoz. Ebben az értelemben találkozik két, egymást soha nem ismerő magyar tudós szelleme[35], módot kínálva számos valós nehézség orvoslására.
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Ami tehát éppúgy a Föld fizikai jellemzője, mint annak átmérője, tömege, vagy a Naptól való távolsága.
- ↑ Mint a pályaelemek folytonos (és ciklikus) változásai, a „Nap-kályha” működésének (ciklikus/aciklikus) irregularitásai[29], a Föld hullám ill. részecske vevő/eltérítő mechanizmusát befolyásoló[30] magmatikus eredetű mágnesességi állapota.]
- ↑ Ez az a faktor, amit a számukban megszaporodott városlakók úgy könyvelnek el, mint a globális felmelegedés vitathatatlan tényét; holott a már kiépült felszíni mérőhálózat ezen-pontjain megváltozott mikroklíma vezet ott a ténylegesen magasabb hőmérsékletértékekhez, ami persze emeli a teljes-földfelszínre vetített átlagot is.
- ↑ Ha csupán a földfelszínt huzamosabb ideig szabadon hagyó talajforgatást vesszük (szántás), azzal nem csupán előnytelen albedo-változás jár együtt, de a kedvezőtlen változások egész sora. Köztük a vízvesztés megnövekedése: ami magát a termelést lehetetleníti el; de az így szárazzá váló területek fölötti vízgőzben szegényebb légállapot megborítja a légköri áramlásokat is – amik vonzataként kiszámíthatatlanná válik a (helyileg megszokott) időjárás. De követi ezt a talajerózió is: a fizikai rombolásán túl a kémiai elszegényedés is, mint a humuszszint csökkenés, a talaj leépülés, az általuk segített tápelem feltárási folyamatok beszűkülése vagy leállása[32] (amikre rásegít egy másik, alapjaiban félreértet gyakorlat, az un. műtrágyázás).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Miskolczi, F., M., 2014: The Greenhouse Effect and the Infrared Radiative Structure of the Earth's Atmosphere. Development in Earth Science Volume 2, 2014 pp31-52 https://www.researchgate.net/publication/268507883
- ↑ Éghajlat és energiapolitika
- ↑ Olvasmányosan: http://www.matud.iif.hu/2012/02/06.htm
- ↑ Activation Analysis Using 14MeV Neutrons, MS. Degree in Physics
(1971) ELTE TTK, Budapest, Hungary - ↑ Evaluation of the CO2 Atmospheric Transmission Functions for Remote Sensing of Temperature Profiles, Ph.D. Degree in Physics (1975) ELTE TTK, Budapest, Hungary
- ↑ Diploma magas-szintű számítógépes-programozásból International Educational Center for Computer Technique, Budapest, Hungary1974
- ↑ Major György: Áttekintés a hazai pirheliométeres tevékenység évszázadáról (Légkör 58. évf. 2013/2 szám pp65-71)
- ↑ Sensitivity distribution along the strips of Compensation pyrheliometers By G. Major, I. Mersich and F. Miskolczi, Tellus Vol. XXVI (1974) pp691-693
https://doi.org/10.3402/tellusa.v26i6.9877 - ↑ Determination of Total Ozone and the Main Characteristics of the Vertical Distribution of Ozone Using Satellite Infrared Measurements, Ph.D. Degree in Earth Sciences (1981) MTA, Budapest, Hungary
- ↑ Számítógépes programozás a lyukkártyás korszakban
- ↑ Marx G, Miskolci F. The CO2 greenhouse effect and the thermal history of the atmosphere. Adv. Space Res. 1981; 1(14) pp5-18 DOI: 10.1016/0273-1177(81)90238-6
- ↑ Miskolczi, F. , R. Rizzi, R. Guzzi and M. M. Bonzagni, 1988: A new high resolution atmospheric transmittance code and its application in the field of remote sensing. Proc. IRS’88 current problems in Atmospheric Radiation, Lille 18-24 August 1988, 388-391
- ↑ Miskolczi, F., 1989: High resolution atmospheric radiative transfer code (HARTCODE) DOI: 10.13140/RG.2.1.2319.6240
- ↑ Miskolczi Ferenc kutatási eredményeinek kritikai vizsgálata, Beszámoló jelentés MTA GGKI 2010. december 1. - 2011. november 30. Zágoni Miklós
- ↑ sok félreértésre és mégtöbb félreinterpretálásra ad okot az a klimatológiai berkekben rendkívül gyakori szűkítés, amely ezen csakis a fosszilis-tüzelőanyagok használatából eredő CO2-t érti
- ↑ Szarka Láaszló Csaba: A Mai Globális Környezeti Kihívások Függetlenek Az Éghajlatváltozás Éppen Aktuális Tendenciájától Magyar Tudomány 2017 vol.187 (6) pp680-686
- ↑ Rebuttal of Miskolczi’s alternative greenhouse theory Rob van Dorland and Piers M. Forster
- ↑ [Note on the Miskolczi Theory. Noor van Andel, Energy & Environment Vol. 21, No. 4, 2010 pp277-292 DOI:10.1260/0958-305X.21.4.277
- ↑ [van Andel: The new climate theory of Dr. Ferenc Miskolczi munkájában a The Cabauw measurements alatt.
- ↑ Van Dorland, R., Radiation and Climate: from radiative transfer modelling to global temperature response, Ph.D. Thesis, ISBN 90-646-432-7
- ↑ A Mérleg-nyelve II.)3.)b)
- ↑ Emlékeztető az MTA GGKI 2011. január 17-i projektindító munkaértekezletéről p9
- ↑ Google Scholar
- ↑ Reményi Károly: A konszenzus és az evidencia nem tudományos érv (A fosszilis tüzelőanyagok és a globális felmelegedés) MagyarTudomány 2010 vol.171 pp44-48
- ↑ [Berényi Dénes: Klímaváltozás, globális felmelegedés, CO2-hatás – kritikus szemmel MagyarTudomány 2011 vol.172 pp18-31
- ↑ [Haszpra László: Az éghajlati rendszer és mozgatói MagyarTudomány 2011 vol.172 pp570-579
- ↑ [Zágoni Miklós: Észrevételek Haszpra László Az éghajlati rendszer és mozgatói tanulmányához - http://www.matud.iif.hu/2011/08/14.htm MagyarTudomány 2011 vol.172 pp1000-1002]
- ↑ [Haszpra László: Válasz Zágoni Miklós észrevételeire MagyarTudomány 2011 vol.172 pp1003-1005
- ↑ A Naptevékenységekről részletesebben
- ↑ A napszél-részecskék mágneses-mező általi eltérítése
- ↑ Eklatánsan példázza az effektust a Mennyire befolyásolja a Nap az északi félteke hőmérsékletének alakulását? cikk 13. a) és b) ábrája: Geomatikai Közlemények XXIV pp45-129 Eredeti cikk: Ronan Connolly et al. 2021 Res. Astron. Astrophys. 21 pp131-199 doi: 10.1088/1674-4527/21/6/131 Nagyítható, vonatkozó ábrákkal
- ↑ Talajtan
- ↑ [Szabad hozzáférésben: Vízönellátó (Eautarcie) Könyv alakban: Országh József A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) ISBN 978-963-88213-7-9]
- ↑ [Könyv-alakban: Miskolczi Ferenc AZ ÉGHAJLAT ÖNSZABÁLYOZÁSA (Püski kiadó 2021) ISBN: 9789633023280]
- ↑ Két tudós
[[Kategória:1947-ben született személyek]] [[Kategória:Budapesten született személyek]] [[Kategória:Élő személyek]] [[Kategória:Magyar fizikusok]]