Péterfi József
| Péterfi József | |
| Született | 1796. március 29. Sóvárad |
| Elhunyt | 1873. július 11. (77 évesen) Marosvásárhely |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | esperes-lelkész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kibédi Péterfi József (Sóvárad, 1796. március 29. – Marosvásárhely, 1873. július 11.) református esperes-lelkész.
Élete[szerkesztés]
Péterfi László református lelkész és Csurgó Juliánna fia. Még 23 éves nem volt, mikor az akkori tanárok ajánlatára a marosvásárhelyi egyház megválasztotta lelkészének. Papi állását azonban csak egy évvel később töltötte be, mert előbb a teológiai ismereteit szerette volna bővíteni. A magyarországi és erdélyi diákok hagyományos peregrinációs iránya Németország, Svájc és Hollandia lett volna, mégis a bécsi egyetemen töltött el egy évet, ugyanis „a külföldre mehetés akadályozva volt”.[1] Péterfi 54 évig töltötte be papi állását. 1837-ben a fogarasi egyház hívta meg, ő elfogadta, a gyülekezéséből kibúcsúzott, de hallgatóinak kérésére helyben maradt és újra beköszöntött.[2]
1848-ban a marosvásárhelyi nemzetőrség az elsők között, már április közepén megalakult, és Péterfi 1848-ban elsőként jelentkezett a nemzetőrségbe.[3] és közzétette a „Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz” kiáltványt.[4] 1867. március 17-i beszédét is kinyomtattatta: „Egyházi beszéd, mondotta Magyarország alkotmányának visszaállításakor”[1]
A marosi egyházmegye 1849-ben jegyzővé, 1850-ben esperessé választotta. A halálát megelőző évben egyháza, saját kérelmére, egész fizetéssel nyugalmazta.[1]
Számos egyházi beszéde jelent meg különböző gyűjteményekben (Erdélyi Protestáns Egyházi Tárban (1847), a Salamon erdélyi Prédikátori Tárában, Szász és Demeter ugyanazon című gyűjteményébe, Kovács Albert Egyházi Reformjában (1873), Szász Gerő és Domokos Prédikátori Tárában), és maradt kéziratban a fiára, Péterfi József marosvásárhelyi orvosra, de munkái között szerepel az „Útmutatás a deák nyelv tanulására. Melyet (Döring után) német nyelvből magyarra alkalmaztatott” (1930) is.[5]
Munkái[szerkesztés]
- A marosvásárhelyi ref. nemes kollegiumban tanuló ifjúság részéről májusi virágok, melyek gróf Kemény Sámuel tabulae praesesi hivatalában május 1. napján 1816. lett beiktatásakor a tisztelet és háládatosság oltárára hintettek. Marosvásárhely. (Többekkel együtt).
- Útmutatás a deák nyelv tanulására. Melyet (Döring után) német nyelvből magyarra alkalmaztatott. Első folyamat. Előgyakorlások. Uo. 1830. (Ugyanaz. Uo. 1842. II. foly. Képiró Imre munkája).
- Az Isten a törvényt szivünkbe írta bé: előadva egy prédikáczióban, melyet az erdélyi ev. reformátusok Déván tartott közönséges egyházi gyűlések alkalmával a dévai templomban 1830. jún. 19. elmondott. Uo. 1833.
- Néhai Houchard József emléke, halotti beszédben mondotta 1841. szept. 8. Uo. 1843.
- A templom iránti szeretet, előadva templomszentelési beszédben, mellyet 1843-ban jún. 8. Fintaházán elmondott Uo. 1843.
- Felszólítása Marosvásárhely hű polgáraihoz. Uo. 1848. (Reich Károly, Kovács Dániel és Dabóczy Jánossal együtt)
- Egyházi beszéd, mondotta Magyarország alkotmányának visszaállításakor 1867. márcz. 17. Uo.
- ↑ Kibucsúzó és beköszöntő: Két egyházi beszéd, mondotta 1837. jún. 25. és júl. 16. Uo. 1871.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Szinnyei József
- ↑ Kibucsúzó és beköszöntő ; Szinnyei József
- ↑ Imreh Sándor
- ↑ Rákóczy Rozália 2.4. HTM 3083/Nyt. R.M. 2.3.1. „1848”
- ↑ Zoványi Jenő ; Szinnyei József
Források[szerkesztés]
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X (Ótócska–Popea) Budapest: Hornyánszky. 1905.
- ↑ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 1977.
- ↑ Rákóczy Rozália: 1848-1849-es erdélyi és partiumi kisnyomtatványok II. 1998.
- ↑ Imreh Sándor: Visszaemlékezés az 1848-49. évi szabadságharcra Erdélyben. Budapest: Gondolat. 2003. = Nemzeti téka, ISSN 1586-1163, ISBN 963 200 469 8 (PDF)
