Purulijasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A purulijasz (𒂡𒁍𒊒𒇷𒄿𒀀𒀸 EZEN/ezem/ES/i-ze-eĝ3[1] p/bu/wuu-ru-li/e-ia-aš vagy 𒁍𒊒𒇺 pu-ru-liš), szó szerinti fordításban az öntözés utáni fesztivál a föld ünnepe egy évenként, minden tavasszal, március 21-től, az újév kezdetétől megrendezett több napos ünnepségsorozat (fesztivál) volt a Hettita Birodalomban, a legfontosabb állami ünnepek egyike. A név a tavaszi esőkre és a növényzet évszakos megújulására utal. Központi eseményei Nerikben, a szent városban zajlottak a hettiták legkorábbi történetétől kezdve egészen I. Hantilisz uralkodásáig. Ekkor Hattuszaszba költöztették az ünnepet. Ennek oka valószínűleg a kaszkák fenyegetése volt, mivel nem sokkal később el is foglalták a várost. A legfontosabb szertartásokat Tavinijasz városában tartották meg. Kapcsolatba hozható az Enúma elisben leírt asszír és babiloni akítu rituáléval, az újévi ünnepséggel, így talán az óasszír kereskedelem korára tehető a kialakulása. Hatása a görögöknél Tüphón mítoszában fogható meg.

Az ünnepségeket Tarhuntasz (eredetileg Taru, később Teszub) tiszteletére tartották, aki legyőzte Illujankaszt, a kígyót. Az eseménysort Hannahannah (később Hebat) földistennőnek, a hettita anyaistennőnek szentelték, és szerepet kapott benne az arinnai Napistennő, valamint Vuruszemusz és Lelvani kultusza is. Külön védőistennője volt Tateszhapi, a „Nagy Istennő”. A CTH#738 egyenesen Tateszhapi-ünnepnek nevezi, ezért a dokumentumot Tateszhapi-fesztivál címen is ismerik. Szokás volt, hogy ha az év folyamán az uralkodó meghalt, akkor az új király hivatalos beiktatása és évszámítása is a purulijasztól kezdődött, aki uralkodását azzal kezdte, hogy feleségül vette Hannahannah istennőt. Az uralkodó részvétele a Birodalom jóléte, a föld termékenysége számára elengedhetetlenül fontos volt, ezért például II. Murszilisz többször hazatért hadjárataiból, inkább háborúzó hadseregét hagyva el, mint hogy ne vegyen részt a purulijaszon (KUB II.5).

A Viharisten és a kígyó című eposzt Kella azért írta, hogy az ünnepségen felolvashassák a szertartások alatt. A Telipinusz eltűnése című mítosz kifejezetten a termékenységgel kapcsolatos elbeszélés. Eközben szinte színielőadások zajlottak, zene, tánc, pantomim, amikkel mintegy vizualizálták a történetet. Ez már a közvetlen előzménye a görög drámaszínháznak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. EPSD Museum: Ezen. [2006. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 13.)

Források[szerkesztés]

  • Francesco R. Adramos: Festival, Comedy and Tragedy the Greek Origins of Theatre, Leiden, Brill, 1975. ISBN 9004043136
  • Franca Pecchioli Daddi: Connections between KI.LAM and the Tatešḫapi Festival, in StBoT51, Yoram Cohen (szerk.): Pax Hethitica: studies on the Hittites and their neighbours in honour of Itamar Singer (2010) ISBN 978-3-447-06119-3
  • Theodor Herzl Gaster: Thespis: ritual, myth, and drama in the ancient Near East, Gordian Press, 1975.
  • Lawrence E. Sullivan: The Míthological Traditions of Liturgical Drama – The Eucharist as Theater, Paulist Press, New Jersey, 2010. ISBN 9780809105441
  • Alberto R. W. Green: The Storm-God in the Ancient Near East, University of California, San Diego, 2003.
  • Volkert Haas: Der Kult von Nerik: ein Beitrag zur hethitischen Religionsgeschichte, Studia Pohl: Dissertationes Scientificae de Rebus Orientis Antiqui, 4. XIII, Roma: Pontificium Institutum Biblicum, 1970.
  • Deaoth to Winter: Hittite Purulli
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap