Nagydemeter
| Nagydemeter (Dumitra, Mettersdorf) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Nagydemeter |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 427075 |
| Körzethívószám | 0x63 |
| SIRUTA-kód | 33211 |
| Népesség | |
| Népesség | 3117 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 7 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 343 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 24° 28′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 24° 28′ 00″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagydemeter (románul Dumitra, németül Mettersdorf, az erdélyi szász nyelven Mättersdraf) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Besztercétől 13 km-re északra, Naszódtól 10 km-re délre, Csépán, Szásztörpény és Pinták közt fekszik.
Története[szerkesztés]
1317-ben Demetrii néven említik először. Ekkor már saját plébániatemploma volt, amelyet Szent János tiszteletére szenteltek fel.
A település már jóval régebbi lehet, valószínűleg az Erdélybe betelepülő szászok a 12. század közepén hozták létre.
XI. Gergely pápa a nagydemeteri plébánost, Panti Mihályt erdélyi kanonokká nevezte ki. 1447 előtt a falu plébánosa, Johannes Witich egyúttal püspöki vikárius is volt.
1472-ben Mátyás király rendeletére a település templomának patrónusa Beszterce városa lett.
A 17. század elején a település teljesen elnéptelenedett, csak egyedül a plébános maradt életben, a többi lakossal vagy a háborús pusztítások, vagy az ezt követő pestisjárvány végzett. A 18. század elejére azonban kiheverte a veszteségeket, mert ekkor már újra népes szász településként volt nyilvántartva.
A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.
A második világháború után német lakosságát kitelepítették, helyükre románokat telepítettek.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 1677 lakosa volt, ebből 1407 német, 131 román, 123 cigány és 16 magyar.
2002-ben 2692 lakosából 2642 román, 46 cigány és 4 magyar volt.
Látnivaló[szerkesztés]
- Volt lutheránus, jelenleg ortodox temploma a 13. század táján épülhetett, külső tornya viszont csak 1488-ban. Gótikus stílusú, nagyméretű kapubástyával rendelkezik. A templom középkori emléke egy reneszánsz díszítésű kehely, a 16. századból.
Fata[szerkesztés]
Fata, Fatatelke is itt feküdt egykor a településtől északnyugatra. A dobokai várhoz tartozó tatárjárás előtti falu volt, amely több más településsel együtt áldozatul esett a szomszédos szász községekkel való állandó határviszályoknak.
Története[szerkesztés]
Fata nevét 1270-1272 között, említette először oklevél Fathai Herman nevében. 1285-ben Facha, 1297-ben Fatha, alakban említették, ekkor Fatai Herman fia Miklós eladta az Erked, Oroszfája és Köbölkút (Kolozs vármegye) között fekvő földjét, amelyet még apja kapott V. István királytól. 1429-ben birtokosai magvaszakadtával, Nagydemeter és Törpény szász lakói szereztek rá királyi adományt (Ub IV. 283). 1430 után egymással perben álló birtokosai a régóta folyó határperben kiegyeztek. A falu a 15. század első felére elnéptelenedett. Ma Nagydemetertől északnyugatra fekvő puszta.
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}