Horváth Gyula (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a publicistáról szól. Hasonló címmel lásd még: Horváth Gyula (egyértelműsítő lap).
Horváth Gyula
Horváth Gyula (Vasárnapi Ujság, Ellinger fényképe után)
Horváth Gyula (Vasárnapi Ujság, Ellinger fényképe után)
Született1843. január 24.
Orbaitelek
Elhunyt1897. augusztus 19. (54 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapublicista, politikus, kormánybiztos, országgyűlési képviselő
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1891. május 20.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1896. október 3.)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (29-1-14)
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyváradi és teleki Horváth Gyula (Orbaitelek, Háromszék vármegye, 1843. január 24. – Budapest, 1897. augusztus 19.) magyar publicista, politikus, kormánybiztos, országgyűlési képviselő. Horváth Károly királybíró és Béldi Jozefa fia.

Élete[szerkesztés]

Iskoláit Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és a brassói szász gimnáziumban végezte. 1852-ben testvérét, Horváth Károlyt forradalmi szándék gyanúja miatt kivégezték. 1859-ben a heidelbergi egyetemen bölcselethallgató volt. 1860-ban az olasz légió tagja lett és Garibaldi többször kitüntette. 1861-ben nagyobb külföldi utazást tett; meglátogatta Görögország fővárosát is. Később hazatért szülőföldjére és gazdálkodni kezdett. Fiatalon nősült, elvette báró Splényi Bertát.

1866-ban Küküllő vármegyében telepedett le és a megyei életben élénken részt vett; a református iskolák főfelügyelőjévé választották; az erdélyi egyházközség zsinati tagjainak sorába emelte.

1872-ben országgyűlési képviselővé választották és a balközéphez csatlakozott, melyből Ghyczy Kálmánnal kilépve, mandátumát letette, de 1875-ben újra megválasztották és a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. 1876-ban a ház jegyzőjévé választották, mely állásról azonban 1881-ben lemondott. 1879-ben a szegedi nagy árvíz alatt kifejtett tevékenységéért királyi elismerésben részesült.

Nemsokára a szegedi biztosi tanács tagjává nevezték ki, és itt 1879-ben és 1880-ban a kárfelvételi és kisajátítási bizottságokban működött elnökként. A könyöradományok és építési anyagok kiosztását mint bizottsági elnök végezte. 1880 végén ezen állásától királyi elismeréssel visszavonult; 1881-ben az Alföldet fenyegető árvízhez mint miniszteri biztos küldették le. Működéséért elnyerte a Lipót-rend lovagkeresztjét.

Mint a csongrád-hódmezővásárhelyi és szentesi védgát-társulatnak kormánybiztosát,[3] 1881-ben Szentes város megválasztotta díszpolgárává.

Mindszent város hálafelirattal tisztelte meg. Csongrád vármegye elismerését és köszönetét átiratilag fejezte ki. 1889-ben rövid ideig a képviselőház alelnöke volt. A véderővita alkalmával kilépett a Szabadelvű Pártból, de azután ismét visszatért a párt kebelébe. 1891-ben megalapította a Magyar Hírlapot. Lapjának függetlensége érdekében kilépett a Szabadelvű Pártból és lemondott a balavásári mandátumáról.

Az új választásokig nem működött képviselőként. Az 1892. évi általános választások alkalmával január 31-én a Nemzeti Párt jelöltjeként megválasztották Óbudán és Kovásznán, de csak az óbudai mandátumot tartotta meg és úgy a házban, mint lapjában éles ellenzéket fejtett ki a Szapáry-kormánnyal szemben. Majd alelnöke lett a nemzeti pártnak és nagy akciót fejtett ki Apponyi politikája érdekében, de az egyház-politikai reformok dolgában közte és pártja közt kifejlett ellentét miatt 1894. január 1-jén lemondott alelnöki tisztjéről és néhány hónap múlva ki is lépett a Nemzeti Pártból. Ezután pártonkívüli és a képviselőház vízügyi bizottságának tagja, az Otthon alelnöke és az EMKE egyik alelnöke lett.

Kitüntetései[szerkesztés]

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben, 2006

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Horváth_Gyula_(politikus)&oldid=26776400”