Ziffer Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ziffer Sándor
Született1880. május 5.[1]
Eger[2]
Elhunyt1962. szeptember 8. (82 évesen)[3][1]
Nagybánya
Állampolgársága
Foglalkozásafestőművész
IskoláiMüncheni Képzőművészeti Akadémia (–1900)
KitüntetéseiMagyarország Érdemes Művésze díj (1957)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ziffer Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ziffer Sándor (Cziffer) (Eger, 1880. május 5.Nagybánya, 1962. szeptember 8.) magyar festő, érdemes művész. Mind a magyarországi, mind a romániai festészeti mozgalmakban fontos szerepet töltött be. A nagybányai művésztelep második nemzedékének kiemelkedő festője, mestere és művészetszervezője.

Életpályája[szerkesztés]

Az Iparművészeti Iskolában tanult Budapesten, majd a müncheni akadémiára ment, ahol Hans-Joachim Rauppnál tanult, majd Anton Ažbe iskoláját látogatta. Itthon 1904-től Hollósy Simon volt a mestere. 1906-tól a nagybányai művésztelepen festett. Közben tapasztalatokat szerzett Párizsban, Berlinben, Hamburgban és újra Münchenben. Ezekben a városokban alkotásait is bemutatta kiállításokon.

Magába szívta a posztimpresszionisztikus, majd az expresszionista és a kubista stílusirányzatok formajegyeit. Nagybányán ő a neósok csoportjába tartozott. 1908-1911-ig tagja volt a Szinyei Merse Pál által vezetett MIÉNK művészcsoportnak.

1918-ban végleg Nagybányán telepedett le, ahol 1935-1945-ig tanított, s korrigálta a festőnövendékek rajzait, festményeit. Számos romániai magyar és román festőnek, köztük Karácsony Jánosnak, Agricola Lídiának Ziffer volt a mestere. Ziffer nemcsak kiváló festő, hanem kiváló rajzoló is volt, néhány festménye szinte grafikus hangvételű, például a Morgó völgye c. alkotása 1923-ból, természetesen kifejezetten grafikai alkotásai is vannak, köztük Nő macskával címmel.

A Nagybányán helyben maradt magyar művészek többsége a második világháború után valóságos nyomorszinten élt. Még Ziffer Sándor is nehezen jutott társadalmi elismeréshez. Vida Géza szobrászművész érdeme, hogy 1950-ben az idős mester személyi nyugdíjat kaphatott, s majd 1954-ben Munkaérdemrenddel tüntették ki.[5]

1957-ben Nagybányán és Kolozsvárott gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből.

1962-ben Nagybányán érte a halál, a nagybányai (volt református) temetőben helyezték örök nyugalomra.

Ziffer Sándor síremléke a nagybányai református[6] temetőben

Művészete[szerkesztés]

A századelő modern festői irányzatait össze tudta egyeztetni a nagybányai plein air hagyományokkal, soha nem engedett az epigonoknak, mindig friss, színes, dekoratív, expresszív, s racionálisan átgondoltak voltak az ő alkotásai. Alkotói korszakának csúcspontja a két világháború közti időszakra esik. Később baleset érte, a második világháború után már csak műtermének ablakából tudott festeni.

Emlékkiállítások[szerkesztés]

1996-ban Nagybányán és Budapesten, 1998-ban Budapesten, 2004-ben és 2007-ben szülővárosában, Egerben rendeztek műveiből kiállítást. Művei ott szerepeltek a Magyar Nemzeti Galéria 2006-os kiállításán, melyet Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig[7] címen rendeztek.

Művei közgyűjteményekben[8] (válogatás)[szerkesztés]

  • Nagybányai táj (1925, olaj, vászon, 80 x 98 cm) Máramaros Megyei Múzeum, Nagybánya
  • A régi pénzverde (1932, olaj, vászon, 80 x 100 cm) Művészeti Múzeum, Kolozsvár
  • Nagybányai tájkép (1933 olaj, vászon; M.745mm x Sz.995mm)[9]
  • Önarckép (1936 MNG)
  • Leány korsóval (1941 olaj, vászon; M.1000 mm X Sz.675 mm; Székely Nemzeti Múzeum)

Társasági tagság[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. 4. köt. Szerk. Zádor Anna és Genthon István. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1968. Ziffer Sándor lásd 772. p.
  • Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1982. Ziffer Sándor lásd 1076. p.  helytelen ISBN kód: 969-05-2499-6

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  2. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 30.)
  3. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  4. https://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/z_menu/ziffer.htm
  5. Nagybányai művésztelepről írott tanulmányok
  6. A Zazar patak jobb partján, a Virághegy alsó lejtőin elterülő temető az Osztrák–Magyar Monarchia idején a kálvinisták és a lutheránusok temetkezési helye volt, később ide temetkeztek a görögkatolikusok, majd az ortodox román polgárok. Adatok forrása: Murádin Jenő - Szűcs György: Nagybánya száz éve. Miskolc-Nagybánya, 1996. 174-175. p.
  7. Posztumusz kiállító művészek: Berény Róbert, Czóbel Béla, Perlrott-Csaba Vilmos, Bornemisza Géza, Galimberti Sándor, Rippl-Rónai József, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor.
  8. Lista Képzőművészet Magyarországon honlapja nyomán.
  9. A Székely Nemzeti Múzeum honlapján. [2012. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 3.)

További információk[szerkesztés]