A kén izotópjai
A kénnek (S) 25 izotópja ismert, ezek tömegszáma 26 és 49 közé esik. Közülük négy stabil: 32S (95,02%), 33S (0,75%), 34S (4,21%) és 36S (0,02%). A kén-32 túlsúlyát a szén-12 öt héliummaggal való sorozatos fúziója okozza, amely a II-es típusú szupernóvák úgynevezett alfa-folyamata során megy végbe.
A 35S kivételével a kén radioaktív izotópjai viszonylag rövid életűek. A 35S az 40Ar kozmikus sugarak hatására bekövetkező spallációja révén keletkezik a Föld légkörében. Felezési ideje 87 nap. A második leghosszabb élettartamú radioizotóp a kén-38, ennek felezési ideje 170 nap. A leginstabilabb a 49S, 200 nanomásodperces felezési idővel.
A szulfidásványok kicsapódása során a szilárd és folyadék fázis között az izotópok egyensúlya kis különbséget okozhat a kogenetikus ásványok δS-34 értékeiben. Az ásványok közötti különbség felhasználható az egyensúly hőmérsékletének becslésére. Az együtt előforduló karbonátok és szulfidok δC-13 és δS-34 értékeiből meghatározható, hogy mekkora volt az ércképződés során az érctartalmú folyadék pH-ja és oxigén fugacitása.
A legtöbb erdei ökoszisztémában a szulfát elsősorban a légkörből származik, de az ásványok és sókőzetek mállása is jelent némi kénforrást. A szennyezőforrások azonosítására jellegzetes izotópösszetételű ként használnak, hidrológiai vizsgálatokban nyomkövetőként izotópdúsított ként adnak a vizekhez. A természetes gyakoriságban tapasztalt különbségeket olyan rendszerekben is használhatják, ahol az ökoszisztéma tagjai között elég nagy a 34S ingadozása. A Sziklás-hegység azon tavainak δS-34 értéke, melyekről úgy gondolják, hogy bennük a légköri eredetű szulfátok dominálnak, eltér azon tavak δS-34 értékétől, melyeknél a szulfátot a vízgyűjtőterületről származónak tartják.
Standard atomtömeg: 32,065(5) u.
Táblázat[szerkesztés]
| nuklid jele |
Z(p) | N(n) | izotóptömeg (u) |
felezési idő | bomlási mód(ok)[1] |
leány- izotóp(ok)[m 1] |
magspin | jellemző izotóp- összetétel (móltört) |
természetes ingadozás (móltört) |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| gerjesztési energia | |||||||||
| 26S | 16 | 10 | 26,02788(32)# | 10# ms | 2p | 24Si | 0+ | ||
| 27S[m 2] | 16 | 11 | 27,01883(22)# | 15,5(15) ms | β+ (98,0%) | 27P | (5/2+) | ||
| β+, 2p (2,0%) | 25Al | ||||||||
| β+, p (<0,1%) | 26Si | ||||||||
| 28S | 16 | 12 | 28,00437(17) | 125(10) ms | β+ (79,3%) | 28P | 0+ | ||
| β+, p (20,7%) | 27Si | ||||||||
| 29S | 16 | 13 | 28,99661(5) | 187(4) ms | β+ (53,6%) | 29P | 5/2+ | ||
| β+, p (46,4%) | 28Si | ||||||||
| 30S | 16 | 14 | 29,984903(3) | 1,178(5) s | β+ | 30P | 0+ | ||
| 31S | 16 | 15 | 30,9795547(16) | 2,572(13) s | β+ | 31P | 1/2+ | ||
| 32S[m 3] | 16 | 16 | 31,97207100(15) | Stabil | 0+ | 0,9493(31) | 0,94454–0,95281 | ||
| 33S | 16 | 17 | 32,97145876(15) | Stabil | 3/2+ | 0,0076(2) | 0,00730–0,00793 | ||
| 34S | 16 | 18 | 33,96786690(12) | Stabil | 0+ | 0,0429(28) | 0,03976–0,04734 | ||
| 35S | 16 | 19 | 34,96903216(11) | 87,51(12) nap | β− | 35Cl | 3/2+ | nyomokban[m 4] | |
| 36S | 16 | 20 | 35,96708076(20) | Stabil | 0+ | 2(1)·10−4 | 1,3·10−4–2,7·10−4 | ||
| 37S | 16 | 21 | 36,97112557(21) | 5,05(2) perc | β− | 37Cl | 7/2− | ||
| 38S | 16 | 22 | 37,971163(8) | 170,3(7) perc | β− | 38Cl | 0+ | ||
| 39S | 16 | 23 | 38,97513(5) | 11,5(5) s | β− | 39Cl | (3/2,5/2,7/2)− | ||
| 40S | 16 | 24 | 39,97545(15) | 8,8(22) s | β− | 40Cl | 0+ | ||
| 41S | 16 | 25 | 40,97958(13) | 1,99(5) s | β− (>99,9%) | 41Cl | (7/2−)# | ||
| β−, n (<0,1%) | 40Cl | ||||||||
| 42S | 16 | 26 | 41,98102(13) | 1,013(15) s | β− (96%) | 42Cl | 0+ | ||
| β−, n (4%) | 41Cl | ||||||||
| 43S | 16 | 27 | 42,98715(22) | 260(15) ms | β− (60%) | 43Cl | 3/2−# | ||
| β−, n (40%) | 42Cl | ||||||||
| 43mS | 319(5) keV | 480(50) ns | (7/2−) | ||||||
| 44S | 16 | 28 | 43,99021(42) | 100(1) ms | β− (82%) | 44Cl | 0+ | ||
| β−, n (18%) | 43Cl | ||||||||
| 45S | 16 | 29 | 44,99651(187) | 68(2) ms | β−, n (54%) | 44Cl | 3/2−# | ||
| β− (46%) | 45Cl | ||||||||
| 46S | 16 | 30 | 46,00075(75)# | 50(8) ms | β− | 46Cl | 0+ | ||
| 47S | 16 | 31 | 47,00859(86)# | 20# ms [>200 ns] |
β− | 47Cl | 3/2−# | ||
| 48S | 16 | 32 | 48,01417(97)# | 10# ms [>200 ns] |
β− | 48Cl | 0+ | ||
| 49S | 16 | 33 | 49,02362(102)# | <200 ns | n | 48S | 3/2−# | ||
- ↑ A stabil izotópok félkövérrel vannak kiemelve
- ↑ 2 halo protonnal rendelkezik
- ↑ A legnehezebb elméletileg még stabil nuklid, melyben a protonok és neutronok száma azonos
- ↑ kozmogén eredetű
Megjegyzések[szerkesztés]
- Az izotópok gyakoriságát, valamint az atomtömeg pontosságát az egyes előfordulások közötti eltérések korlátozzák. A megadott tartomány lefedi a Földön előforduló összes szokványos anyagot.
- A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek.
- A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg.
- Az előfordulási gyakoriságok a Nubase adatai alapján lettek aktualizálva.
Hivatkozások[szerkesztés]
- Izotóptömegek:
- G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés: 2008. szeptember 23.)
- Izotóp-összetétel és standard atomtömegek:
- J. R. de Laeter, J. K. Böhlke, P. De Bièvre, H. Hidaka, H. S. Peiser, K. J. R. Rosman and P. D. P. Taylor (2003). „Atomic weights of the elements. Review 2000 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 75 (6), 683–800. o. DOI:10.1351/pac200375060683.
- M. E. Wieser (2006). „Atomic weights of the elements 2005 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 78 (11), 2051–2066. o. DOI:10.1351/pac200678112051. Laikus összefoglaló
- A felezési időkre, a spinekre és az izomer adatokra vonatkozó információk az alábbi forrásokból származnak:
- G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés: 2008. szeptember 23.)
- National Nuclear Data Center: NuDat 2.1 database. Brookhaven National Laboratory. (Hozzáférés: 2005. szeptember 1.)
- N. E. Holden.szerk.: D. R. Lide: Table of the Isotopes, CRC Handbook of Chemistry and Physics, 85th, CRC Press, Section 11. o. (2004). ISBN 978-0-8493-0485-9
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Isotopes of sulfur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
| A foszfor izotópjai | A kén izotópjai | A klór izotópjai |
| Izotópok listája | ||
