Beke Manó
| Beke Manó | |
 | |
| Született | 1862. április 24. Pápa |
| Elhunyt | 1946. június 27. (84 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | G. Beke Margit |
| Foglalkozása | matematikus |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1883) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (2-8-134)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Beke Manó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Beke Manó (Pápa, 1862. április 24. – Budapest, 1946. június 27.)[3] matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.
Életpályája[szerkesztés]
Eredeti családneve Beck. Beck Lipót pékmester és Herzog Fanni gyermeke,[4] Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumban fejezte be. A Budapesti Tudományegyetemen 1883-ban matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 1883–1895 között első munkahelyeként matematikatanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1892–1893-ban ösztöndíjjal Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa, Felix Christian Klein professzor volt a tanára. 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1895 és 1900 között az egyetemi tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumának rendes tanára volt, s párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematikatanáraként is működött. 1896-ban magántanári, 1900-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1896-tól a Budapesti Tudományegyetem magántanára, 1900-tól 1922-ig nyilvános rendes tanára volt, s közben 1911-ben kinevezték a bölcsészeti kar dékánjának. A Tanácsköztársaság idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt. Az idősödő pedagógus vallomása, munkásságának kitűnő összefoglalója is egyben: Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom...[5] 1945 és 1990 közötti szocialista korszak idején munkásságából leginkább a tanácskormányzást követő meghurcoltatására fókuszáltak, tudományos és pedagógiai munkássága másodlagossá lett.
Kutatási területe[szerkesztés]
- Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott.
Akadémiai tagsága[szerkesztés]
- 1914–1920 levelező tag
- 1920: kizárás
- 1945: tagságának helyreállítása
Emlékezete[szerkesztés]
- A Bolyai János Matematikai Társulat 1951 óta évente Beke Manó-emlékdíjjal jutalmazza a matematika legjobb népszerűsítőit.
Főbb művei[szerkesztés]
- A Taylor-sor maradék tagja (Budapest, 1903)
- Egy középérték (Mathematikai és Physikai Lapok, 1903)
- A linear differenciálegyenlet alapegyenletéről. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1905)
- A függvény elméletéhez (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906)
- A Cauchy-féle integráltételek. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906)
- Bevezetés a felsőbb mennyiségtanba (Budapest, 1907)
- A kapcsolástanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907)
- A körtanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907)
- Bevezetés a differenciál- és integrálszámításba (Budapest, 1908, 2. kiadás: 1920, 3. átdolgozott kiadás: 1965, 4. kiadás: 1967)
- Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Budapest, 1910-16)
- Determinánsok (Term. és Techn. 1915)
- Determinánsok (Budapest, 1925)
- Analytikai geometria (Budapest, 1926)
- A véletlen a természettudományokban (Budapest, 1927)
- Über mathematische Begabung (Leipzig, 1933)
- Adalék a térbeli görbék elméletéhez. (Budapest, 1938)
- Transzverzális és ortogonális (Budapest, 1938)
- Egy differenciális függvényegyenlet (Budapest, 1941)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1576/1946. folyószáma alatt.
- ↑ Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
- ↑ Az Est Hármas Könyve 1923. 88 - 89. oldal - közölt Beke Manó önéletrajz alapján
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 159–160. o.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái, II. kötet, 1940, Beke Manó szócikk, 879-881. hasáb
Irodalom[szerkesztés]
- Obláth Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Budapest, 1956. S. sz.).
