Mellékbüntetés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mellékbüntetés főbüntetés mellett alkalmazható büntetési nem a büntetőjogban. A mellékbüntetések fajtáit a mindenkori büntető törvénykönyvek határozzák meg. A törvény előírhatja, hogy a mellékbüntetés önállóan is alkalmazható.

A 2012. évi C. törvény (a hatályos magyar Büntető Törvénykönyv) egyetlen mellékbüntetést ismer, a közügyektől eltiltást.[1]

Története a magyar jogban[szerkesztés]

A Csemegi-kódexben[szerkesztés]

A Csemegi-kódex a büntetések terén hat különfélét különböztetett meg: halálbüntetés, fegyház, államfogház, börtön, fogház, pénzbüntetés. Ezekkel együtt lehetséges volt a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának ideiglenes eltiltását is, mint mellékbüntetést kiszabni.[2]

Az 1961. évi Btk.-ban[szerkesztés]

Az 1961. évi V. törvény szerint a mellékbüntetések a következők voltak:

  • 1. közügyektől eltiltás,
  • 2. foglalkozástól eltiltás,
  • 3. kitiltás,
  • 4. kiutasítás,
  • 5. vagyonelkobzás,
  • 6. pénzbüntetés.[3]

Az 1978. évi IV. törvényben[szerkesztés]

Az 1978. évi IV. törvény a szankciórendszer vonatkozásában a korábbinál árnyaltabb szabályozást kívánt alkotni. A főbüntetéssel kapcsolatos rendelkezéseken túl, bevezette a pénzbüntetés „napi tételes” rendszerét, valamint lehetővé tette egyes mellékbüntetések önállóan történő alkalmazását.[4]

Fajtái az 1978. évi IV. törvény szerint[szerkesztés]

  • 1. pénzmellékbüntetés,
  • 2. közügyektől eltiltás,
  • 3. foglalkozástól eltiltás,
  • 4. járművezetéstől eltiltás,
  • 5. kitiltás,
  • 6. kiutasítás.[5]

Pénzmellékbüntetés feltételei: határozott tartamú szabadságvesztés mellett, és megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van a vádlottnak

a) pénzmellékbüntetésre kell ítélni, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követi el,

b) pénzmellékbüntetésre lehet ítélni, ha ezzel újabb bűncselekmény elkövetésétől hatásosabban lehet visszatartani.

A pénzmellékbüntetés legalacsonyabb összege tízezer forint, legmagasabb összege tízmillió forint.

Közügyektől eltiltás feltételei: szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés, és a vádlott méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen.

Foglalkozástól eltiltás (2010-ben a mellékbüntetések átalakításakor a foglalkozástól eltiltás önálló büntetéssé változott.)

Járművezetéstől eltiltás feltételei (a járművezetéstől el lehet tiltani azt, aki): a) az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, b) vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. Tartama: 1-10 év vagy végleges. Bővebben [1]

Kitiltás feltételei: csak a törvényben meghatározott esetekben (ha az adott bűncselekmény esetén a törvény engedi), akit szabadságvesztésre ítélnek, egy vagy több helységből vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani, ha e helyeken tartózkodása a közérdeket veszélyezteti. Tartama: 1-5 év

A kiutasítás feltételei: nem magyar állampolgár személyt ítélnek el, akinek az országban tartózkodása nemkívánatos. Tartama: 1-10 év vagy végleges.

Katonai mellékbüntetések[szerkesztés]

Csak azzal szemben szabhatók ki, aki a büntető szabályok szerint katonának minősül:

a) lefokozás,

b) a szolgálati viszony megszüntetése,

c) rendfokozatban visszavetés,

d) a várakozási idő meghosszabbítása.

Főbüntetés helyett mellékbüntetés[szerkesztés]

A korábbi Btk-nak az 1993-ban megállapított 88. §-a alapján bizonyos mellékbüntetések (foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, kiutasítás) önállóan, főbüntetés helyett is alkalmazhatók voltak, ha az egyéb törvényi feltételek fennállnak. (Korábban mindezt csak a bírói gyakorlatban ismerte ezt el.) [forrás?]

A korábban hatályos Büntető Törvénykönyv 88. § szerint:

„Mellékbüntetés főbüntetés helyett önálló büntetésként akkor alkalmazható, ha a bűncselekmény büntetési tétele három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, és a büntetés célja így is elérhető. Önálló büntetésként csak egy mellékbüntetést lehet kiszabni.[6]

A közügyektől eltiltás és a pénzmellékbüntetés nem volt önálló büntetésként alkalmazható.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2012. évi C. törvény 33. § (2) bek.
  2. Mezey Barna Magyar Jogtörténet, i. m. 334. o.
  3. 1961. évi V. törvény 35. § (2) bk.
  4. Archivált másolat. [2018. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 28.)
  5. 1978. évi IV. törvény 38. § (2) bek.
  6. 88. §