Spinell
| Spinell | |
 | |
| Általános adatok | |
| Kémiai név | magnézium-alumínium-oxid |
| Képlet | MgAl2O4 |
| Kristályrendszer | köbös |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Oxidásványok |
| Alosztály | 3:4 típusú fém-oxidok |
| Csoport | Spinellcsoport |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | oktaéderek, sokszor görbült lapokkal, gyakran ikerkristélyként |
| Szín | színtelen, vörös, kék, barna |
| Porszín | szürkésfehér |
| Fény | üvegfényű |
| Átlátszóság | átlátszó, áttetsző vagy átlátszatlan |
| Keménység | 8,0 |
| Hasadás | nincs |
| Törés | kagylós, egyenetlen |
| Sűrűség | 3,57-3,72 g/cm³ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Spinell témájú médiaállományokat. | |
A spinell az oxidásványok közé tartozó ásvány, azon belül a spinellcsoport és spinell-gahnit sorozat névadó tagja. Kémiailag magnézium-alumínium-oxid, köbös rendszerben kristályosodik, leggyakrabban oktaéderes alakban jelenik meg, melynek lapjai görbültek, az élek lesarkítottak. Ritkábban dodekaéderként is előfordul, tömeges szemcsés formában is megtalálható. Gyakoriak az ikerkristályok és a laposra torzult formák. Jellegzetes tulajdonsága, hogy hő hatására színe megváltozik. Felfedezője 1647-ben Boelus. 1920 óta alumíniumoxid és magnéziumoxid olvadékából ipari méretekben állítják elő csiszolóanyagnak.
Az eddigi legnagyobb spinell kristályt 2005-ben Vietnamban találták Yen Bai tartományban, A kristály átmérője 17,8 cm, színe: ibolyáspiros (balasrubin).[1]
Kémiai összetétele:
Neve az olasz spinella (töviske), közvetve a latin spina (tövis) szóból ered a kristályok alakjára utalva.[2]
Ékszeripari felhasználása[szerkesztés]
A spinell kedvelt ékszeripari alapanyag, rendkívül változatos színekben jelenhet meg. A színváltozatokat az okozza, hogy a magnézium mellett már nagyon kis mennyiségben beépülhet a kristályrácsba vas, mangán, cink, kalcium vagy titán, míg az alumínium mellett króm és három vegyértékű vas. Ezek a kristályrácsba beépülő kationok, melyek az elemzések méréshatárán belüli mennyiségben jelennek meg a szín és a színárnyalatok változatosságát adják. Drágakőként a jácintpiros rubicell, a vérvörös goutte de sang vagy vércseppspinell, a kárminvörös rubinspinell, az ibolyáspiros balasrubin, a barnás és kékesvörös almandinspinell, a zöld clorospinell, a kék cinkspinell vagy zafirspinell, a fekete pleonaszt vagy ceylonit a kedveltek. a kristályokban kialakuló zárványok (rutil, titanit, kisebb cirkon vagy dolomit) gyakran eredményeznek különleges megjelenést. A spinellt gyakran tévesztik rubinnal. Így az angol koronaékszerek között őrzött Fekete Herceg-ről és a Timur-ról utólagos vizsgálatokkal derítették ki, hogy nem rubinok, hanem spinellek.
Keletkezése[szerkesztés]
Metaszomatikusan kontakt hatásra alakulnak ki a spinell kristályok gránit, mészkő, dolomit. márvány és szerpentin kőzetek érintkezési zónájában. Másodlagosan folyók homokhordalékainak torlataiban rubin, cirkon és zafír társaságában is megtalálható.
- Hasonló ásványok: korund, cirkon, a gránátcsoport egyes tagjai és a rubin.
Előfordulásai[szerkesztés]
Németország területén Odenwald közelében. Olaszországban a Vezúv vidékén. Svédország területén. Oroszországban az Ural-hegységben több helyen sötétvörös spinell található. Jelentős előfordulások vannak India, Burma, Srí Lanka, Thaiföld, Ausztrália és Brazília területén. Az Egyesült Államok New York szövetségi államban.
Nógrád vármegyében, Salgótarján mellett a Medves-hegy bazalt takarójának egy része kristálytufa előfordulás, melyben a spinell sötétkék-feketés pleonaszt változatát mutatták ki.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rekorde im Mineralbereich: Spinell. Mineralienatlas - Fossilienatlas. (németül) Stefan Schorn (Hozzáférés: 2017. május 5.) (PHP) A táblázat a spinell esetén az alábbi cikkre hivatkozik: Dudley Blauwet: The Sapphire and Spinel Deposit of An Phu, Luc Yen District, Yenbai Province, Vietnam. (angolul) The Mineralogical Record, XXXVII. évf. 3. sz. (2006) 234 (225–238). o. A szám tartalmát bemutató honlap: minrec.org (hozzáférés ideje: 2017. május 5.).
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 128. o. ISBN 963 8334 96 7
Források[szerkesztés]
- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1985.
- Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.
- http://www.webmineral.com
