Paul Simon (zenész)
| Paul Simon | |
.jpg) | |
| 9:30 Club, Washington, 2011. május | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Paul Frederic Simon |
| Álnév |
|
| Született | 1941. október 13. (82 éves) Newark |
| Házastársa | Peggy Harper Carrie Fisher Edie Brickell |
| Élettárs | Kathleen Mary Chitty (1964 – nem ismert)[1] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Belle Simon |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | Rock Folk |
| Aktív évek | 1957– |
| Hangszer | |
| Hang | tenor |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Big Records, Columbia |
| IPI-névazonosító | 00028781364 |
 | |
| Paul Simon aláírása | |
| Paul Simon weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Simon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Paul Frederic Simon (Newark, 1941. október 13. –) tizenkétszeres Grammy-díjas amerikai énekes és dalszövegíró, az egykori Simon and Garfunkel duó egyik tagja.
Jelenleg is sikeres szólókarriert folytat.
Élete[szerkesztés]
Magyar zsidó család fiaként született az Amerikai Egyesült Államokban. Apja Lajos, főiskolai tanár, nagybőgős-basszusgitáros, Lee Sims zongoristától kölcsönzött néven[2] tánczenekar-vezető, állítólag elsőként hegedült a Magyar Rádióban.[3] Később nyelvészdiplomát és doktorárust szerzett, egyetemen tanított, 1995-ben hunyt el.[4]
Anyja a 97 évet élt Bella, 2007-ben hunyt el,[4] tanítónő volt Amerikában.[5]
Paul zenei karrierje gimnazista korában kezdődött a Forest Hills High School tanintézetben, ahol megismerkedett Art Garfunkellel, akivel duót alapítottak és eleinte Tom és Jerry néven léptek fel. 1957-ben jelent meg a duó első munkája, a Hey, Schoolgirl a Big Records gondozásában, mellyel a slágerlistán a 49. helyet érték el.[6]
1957 és 1964 között több mint 30 dalt írt,[2] és alkalmanként együtt dolgozott Garfunkellel továbbra is Tom és Jerry néven. Ebből az időből származnak az Our Song, a That's My Story, és a Surrender, Please Surrender számok többek között.
(Balra Art Garfunkel, jobbra Paul Simon)
1964-ben kötött szerződést a duó a Columbia Records kiadóval. A Columbia Records úgy döntött, hogy egyszerűen Simon and Garfunkel néven fogja szerepeltetni őket. Ugyanebben az évben ki is adták a Wednesday Morning, 3 AM című albumot, ami viszonylag sikertelen volt, csak a The Sounds of Silence című szám örvendett népszerűségnek.[6]
A kudarc után Paul Simon az Egyesült Királyságba utazott, és szóló karriert folytatott. Vidéki klubokban lépett fel, folyamatosan fejlesztve zenei tudását, ennek eredményeként született 1965-ben a The Paul Simon Song Book, amit az Egyesült Királyságban adtak ki. A lemezre olyan nagy slágerek kerültek, mint az I Am a Rock, a Leaves That Are Green, az April Come She Will, a Most Peculiar Man és a még korábban Garfunkellel előadott The Sound of Silence.[6]
Eközben Amerikában Tom Wilson producer, aki korábban Garfunkellel közös lemezüket készítette, anélkül, hogy bármelyiküknek is szólt volna, a The Sound of Silence dalukat újra keverte, dobot, elektromos-, és basszusgitárt is tett a dalba, majd ezt a változatot adta le különböző rádióknál. Az újrakevert változat akkora siker lett, hogy hirtelen a slágerlisták élére került.[2]
Ennek hatására Paul visszatért az Egyesült Államokba és újra Garfunkellel kezdett zenélni. Simon és Garfunkel 1966-ban adták ki közösen a Parsley, Sage, Rosemary and Thyme és a Sounds of Silence című albumokat, 1968-ban pedig a Bookends címűt. Ezeket követte 1970-ben a Bridge over Troubled Water című.[6]
1968-ban a Graduate című film (Magyarországon "Diploma előtt" címmel mutatták be) zenéjéért és annak Mrs. Robinson című dalért Grammy-díjat kaptak.[7]
Az 1970-es évek elejétől kezdve Paul Simon újra Garfunkel nélkül kezdett zenélni és kiadta 1972-ben a Paul Simon című albumot. 1973-ban a There Goes Rhymin album következett, rajta a nagysikerű Kodachrome dallal, majd 1975-ben a Still Crazy After All These Years szólólemez, mely Amerikában a lista első helyezettje lett. A lemez nagy slágerére 50 Ways To Leave Your Lover.[8]
Öt évig nem ad ki Simon lemezt, viszont megkapta első filmszerepét Woody Allen filmjében, az Annie Hallban, igaz csak két-három jelenetben volt látható. Az Annie Hall után a One Trick Pony című filmben Simon szinte önmagát alakította, de a produkció megbukott, mint a hasonló című újabb szólólemez is.[8]
Hatalmas siker volt viszont 1981-ben, félmilliós tömeg előtt New York-ban a Central Parkban adott koncert Garfunkellel, melyről film és lemez is készült.[2]
1985-ben részt vett a We Are the World projektben, majd 1986-ban előrukkolt a dél-afrikai zenei motívumokra épülő Graceland albummal, ami nagy sikert aratott, rajta az emlékezetes You Can Call Me Al című dallal. 1990-ben The Rhythm of the Saints című albumával a brazil zenei világba kalandozott. 1991-ben 750 ezer nézőnek adott ingyenes koncertet a Central Parkban. Az 1998-ban kiadott The Capeman című musicalje viszont nagy bukásnak számított.[2]
2000-ben jelent meg a You're the One című stúdióalbuma, ami nem lett olyan népszerű, mint a Graceland. 2011-ben, 70. születésnapján adták ki a tizenkettedik, So Beautiful or So What című stúdióalbumát. 2014-ben világkörüli turnén zenélt Sting-gel. Következő albuma 2016-ban jelent meg, a címe Stranger to Stranger, mely Nagy-Britanniában az albumok listáján rögtön az első helyre került.[2]
2018-ban új albumot jelentetett meg In the Blue Light címmel. Ezen a lemezen saját régebbi szerzeményeit dolgozta fel. Különös módon egyetlen dalt sem tartalmaz Simon legnagyobb sikert aratott lemezéről, a Gracelandről, annál több kevéssé ismert számot. A lemezen közreműködik Bill Frisell, Wynton Marsalis, Joe Lovano, Jack DeJohnette és a National együttes gitárosa, Bryce Dessner.[9]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- 12 Grammy-díj
- Kétszer került a Rock and Roll Hall of Fame-be, először 1991-ben a Simon & Garfunkel tagjaként, majd 2001-ben szólózenészként.
- 2006-ban a Time-s magazin a világunkat formáló 100 legjelentősebb ember közé választotta.
- 2007-ben a Kongresszusi Könyvtár Gershwin-díj[6]
Diszkográfia[szerkesztés]
Szólólemezek[szerkesztés]
- The Paul Simon Songbook (1965)
- Paul Simon (1972)
- There Goes Rhymin' Simon (1973)
- Still Crazy After All These Years (1975)
- One-Trick Pony (1980)
- Hearts and Bones (1983)
- Graceland (1986)
- The Rhythm of the Saints (1990)
- Songs from The Capeman (1997)
- You're the One (2000)
- Surprise (2006)
- So Beautiful or So What (2011)
- Stranger to Stranger (2016)
- In the Blue Light (2018)
- Seven Psalms (2023)
Pedagógiai és jótékony tevékenység[szerkesztés]
Paul Simon kiemelkedő tevékenységet folytat az iskolás gyermekek zenei nevelésében. 2003 óta hivatalos támogatója a Little Kids Rock[10] non-profit projektnek, amely térítésmentesen hangszerekkel lát el és ingyenesen oktat zenére iskolásokat szerte az Egyesült Államokban.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Paul Simon: The Definitive Biography
- ↑ a b c d e f A csend hangja – Paul Simon 75 éves. nullahategy.hu. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
- ↑ http://oroszlanosudvar.hu/tag/paul-simon/ Gitár, költővel – Paul Simon
- ↑ a b Bernie Sanders (és Paul Simon) zsidó gyökerei. szombat.org, 2016. február 9.
- ↑ Hello darkness, my old friend-Paul Simon 75 éves. hvg.hu, 2016. október 13.
- ↑ a b c d e Paul Simon: a suttyomban kiadott lemeztől a világhírnévig. origo.hu. [2016. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
- ↑ Simon and Garfunkel. literatura.hu
- ↑ a b Az egyetlen élő srác New Yorkban: 75 éves Paul Simon. hetediksor.hu
- ↑ Powers, Ann. „First Listen: Paul Simon, 'In The Blue Light'”, npr.org, 2018. augusztus 30. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 31.)
- ↑ LittleKidsRock.org
- ↑ Honorary Board of Directors. littlekidsrock.org. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos oldal
- Paul Simon a Facebookon
- Paul Simon a PORT.hu-n (magyarul)
- Paul Simon az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Paul Simon az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Paul Simon a Rotten Tomatoeson (angolul)
