Ferenczy Ödön
| Ferenczy Ödön | |
| Született | 1866. február 20. Kőrösmező |
| Elhunyt | 1948. június 23. (82 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogász |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ferenczy Ödön (Kőrösmező, 1866. február 20. – Budapest, 1948. június 23.)[1] megyei aljegyző, később vármegyei főjegyző.
Élete[szerkesztés]
Ferenczy Ede kincstári erdőszámvevő és Szaplonczay Borbála fia. Középiskoláit a máramarosszigeti kegyesrendi algimnáziumban és az ottani református főgimnáziumban, jogi tanulmányait ugyanott a jogakadémián végezte és az ottani olvasókörnek elnöke volt. 1888-ban Besztercebányán kincstári ügyészségi joggyakornok volt; 1889-ben központi szolgabíróvá, 1891-ben aljegyzővé választották meg. Mint vármegyei főjegyző hunyt el 1948-ban Budapesten agyérelmeszesedés következtében. Felesége Plachy Alma Mária volt.
Irodalmi kisérletei a máramarosszigeti líceumi önképzőkör havi közlönyében jelentek meg; irói pályáján különösen Szilágyi István igazgató tanára buzdította. 1889-ben Mit válaszolt c. 1 felvonásos vígjátékát adták elő Besztercebányán; azután az Ország-Világ közölte egy pár elbeszélését.
Szerkesztette a Beszterczebánya és Vidéke c. lapot 1888. decembertől. (Ebben vezércikkeket, tárcákat írt és különösen a magyarosítás érdekeit képviselte a panszlavizmus ellen; álneve: Fekete Ördög.)
Művei[szerkesztés]
- Mindennapi történetek. Szatmár, 1887. (Beszélyek. Ism. Máramarosi Lapok.)
- Jégvirágok. Költemények. Beszterczebánya, 1889.
- A halottak feltámadnak. Regény. Beszterczebánya, 1892. (Fekete Ö. álnévvel. Előbb a Beszterczebánya és Vidéke c. lapban.)
Kéziratban: egy kötet elbeszélése.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.