Közönséges gyíkfű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Prunella vulgaris Lin. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges gyíkfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges gyíkfű témájú médiaállományokat és Közönséges gyíkfű témájú kategóriát. |
A közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris), népies nevén toroköröme, torokgáncs, torokvillahin, patikai gyérfű, szilvafű, szilvalevelű fű, tűzfű, békavar,[1] az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó Prunella növénynemzetség tagja. Nevét onnan kapta hogy régen torokgyík ellen gargarizálásra használták.[2]
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
Eurázsiából származik.[3] Gyakori növény, egész Európában és Ázsiában megtalálható, réteken, útszéleken, legelőkön, erdei tisztásokon.[2]
Megjelenése[szerkesztés]
Kis termetű növény, elérheti a 25–30 cm-es magasságot, de általában jóval kisebb marad. Betegségek, kártevők ritkán támadják meg. A nedves, napos, félárnyékos helyeket kedveli.[4] Virágai közvetlenül a legfelső levélpár fölött, fejecske formájú végálló virágzatba rendeződnek, kékes-ibolya színűek. Levelei hosszúkás tojás formájúak,[2] szélük ép, vagy fűrészes, a száron keresztben, átellenesen állnak.[5]
Hatóanyagai[szerkesztés]
Flavonoidok, rozmaringsav, fenol, urzol- és oleanolsav, színanyagok (antociánok), poliszacharidok (prunellin), cserzőanyagok, kumarinok, kis mennyiségben illóolajok, ásványi anyagok és vitaminok.[3][6]
Gyógyhatásai[szerkesztés]
Alkalmazzák torok-, garat-, máj-, szemgyulladás gyógyítására, nehezen gyógyuló sebekre. Vizelethajtó, vírusölő. Hatékony leukémia és bőrrák esetén. Az Európai Gyógyszerkönyvben Prunellae spica néven (Ph.Eur. 7/6. kötet, 2013). van bejegyezve.[3]
A kínai gyógyászatban a máj és az epe fontos gyógynövénye.[2]
Hasonló fajok[szerkesztés]
Hasonló a hazánkban védett nagyvirágú gyíkfűhöz, de ennek virágai nagyok és a legfelső levélpár a virágzattól távolabb helyezkedik el, valamint az indás ínfűhöz, melynek a levelei a szélükön fényesek.[2]
-
Nagyvirágú gyíkfű -
Indás infű
Képgaléria[szerkesztés]
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Közönséges gyíkfű. http://gyogynovenyek-gyogyteak.com, 2009. január 28. [2016. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 22.)
- ↑ a b c d e Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 68. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ a b c Gyíkfű. http://kertlap.hu
- ↑ Közönséges gyíkfű. botanikaland.hu
- ↑ Közönséges gyíkfű. novenyhatarozo.info. (Hozzáférés: 2016. augusztus 21.)
- ↑ Sárosi Szilvia, Bernáth J. (2007): A közönséges gyíkfű, egy újra felfedezett gyógynövényfaj és élelmiszer-tartósító alapanyag. Kertgazdaság, 39 (2): 52-56 oldal
További információk[szerkesztés]
- Sárosi Szilvia, Bernáth J. (2005): A közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris L.) – antioxidáns hatásának vizsgálata. Lippay János-Ormos Imre-Vas Károly Tudományos Ülésszak. 2005. október 19-21., Budapest. Book of Abstracts, 138-139 oldal.
