Kájel Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kájel Endre
Született 1881. május 27.
Balatonőszöd
Elhunyt 1955. december 15. (74 évesen)
Zamárdi
Nemzetisége magyar
Foglalkozása református lelkész

Kájel Endre (Balatonőszöd, 1881. május 28.Zamárdi, 1955. december 15.)[1] református lelkész, a balatonendrédi vert csipke kifejlesztője és elterjesztője.

Életrajza[szerkesztés]

Kájel Endre 1881. május 27-án született a Somogy vármegyei Balatonöszödön. Édesapja Kájel József református lelkész, édesanyja udvari Cserna Eszter volt. Iskoláit Gyönkön, Kunszentmiklóson és Halason, teológiai tanulmányait pedig Budapesten. Ezután 9 hónapig Edinburghban folytatta tanulmányait. 1902-ben kezdte lelkészi pályáját a somogy megyei Bálványoson, majd Gömör megyében Rimaszombatban, a Nógrád megyei Losoncon folytatta munkáját.

1907 augusztusában került a Somogy megyei Balatonendrédre református lelkésznek. 1921-ben Szabadszálláson feleségül vette Koronai Zsófiát. Halálát szívhűdés okozta.

Munkássága[szerkesztés]

Tárcákat, társadalmi és történelmi cikkeket írt a Lelkészegyesület, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Kálvinista Szemle, Igehirdető és más egyházi lapokba valamint a Vasárnapi Újság, Új Somogy, Zalai Közlöny és a Kanizsai Közlöny című lapokba.

Neki tulajdonítható az endrédi csipke kifejlesztése, magyarországi meghonosítása, valamint a háziipar fellendítése.

Tagja volt a Protestáns Irodalmi Társaságnak és a kaposvári Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak is.

Könyvei[szerkesztés]

  • Adjon Isten szekularizációt minél előbb Amen. Debrecen, é.n.
  • A falu politikája. Tahitótfalu, 1926. (3 kiadást ért meg és több mint negyvenezer példánya fogyott el).

A vert csipke[szerkesztés]

A csipkekészítésnek Magyarországon is nagy hagyománya volt, bár születésének körülményei ma sem tisztázottak eléggé. A vert csipke a magyar falvakba főleg a felföldi vándorárusok révén jutott el, előállításában eleinte a bányavárosok német lakosságának volt fontos szerepe. Kezdetben vagyoni különbségekre való tekintet nélkül szinte mindenki megtanulta a csipkeverést, még a módosabb lányok is készítettek csipkét kelengyéjük gyarapítása céljából. A csipke varrott technikával készített változatát azonban nagyrészt csak a vászonszélek összeállításánál alkalmazták, amikor lepedőket, abroszokat, ingeket, gatyákat és pendelyeket készítettek. E technika az orsófákra tekert fonal különböző formáiból, párosításából alakult ki. Fontos kelléke a henger alakú, tömör párna, amelyhez párnatartó kapcsolódik.

A vertcsipke-készítés nagybani hagyománya Magyarországon főként Kájel Endre tevékenységéhez kötődik. A 20. század elején, 1908-ban Stöckel Vilma tanítónő szakmai irányításával ő indította el az első vert csipkekészítő tanfolyamot és kezdte el tanítani készítését, azzal a céllal, hogy segítsen az akkori nehéz viszonyok között: "kenyeret akart adni a nép kezébe". Az általa beindított mozgalom hatására egy újságcikk szerint (Budapesti Hírlap, 1924. június 15) akkoriban már 31 telepen 700 képzett magyar falusi lány készítette a habos csipkét.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között. III.

További információk[szerkesztés]

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928.