Csalás
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A csalás a vagyon elleni bűncselekmények egyike.
A magyar jogban[szerkesztés]
A korábban hatályos 1978. évi IV. törvény szerint csalást az követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.[1] Ezt a meghatározást a hatályos Btk is átvette.
A hatályos szabályozás[szerkesztés]
A hatályos Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény)[2] a csalás fogalma mellett az abból kiválasztott további különös részi törvényi tényállásokat (pl. gazdasági csalás) állapít meg.
A csalás fogalma a hatályos Btk-ban[szerkesztés]
Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.[3] A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha
- a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy
- b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
- ba) bűnszövetségben,
- bb) közveszély színhelyén,
- bc) üzletszerűen,
- bd) jótékony célú adománygyűjtést színlelve követik el.[4]
A büntetés bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha
- a) a csalás nagyobb kárt okoz, vagy
- b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)–bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.[5]
A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
- a) a csalás jelentős kárt okoz,
- b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)–bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el, vagy
- c) a csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.[6]
A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
- a) a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy
- b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)–bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el. [7]
A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
- a) a csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy
- b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)–bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el. [8]
Ennek a szakasznak az alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.[9]
Szabálysértési alakzata[szerkesztés]
A szabálysértési alakzat elhatárolása a bűncselekménytől egyrészről az okozott kár mértéke szerint történik - a csalásnak legalább kisebb kárt kell okozni ahhoz, hogy bűncselekményt valósítson meg -, illetve másrészről aszerint, hogy a csalás valamelyik minősített esetét követik-e el, mert utóbbi esetben az elkövetett csalás a dolog értékétől függetlenül bűncselekményt valósít meg.[10]
Ugyanakkor az új Btk. alapján bűncselekmény és nem szabálysértés valósul meg abban az esetben, ha jótékony célú adománygyűjtést színlelve valósítják meg a szabálysértési értékhatár alatt elkövetett csalást.
Jogi tárgy[szerkesztés]
A csalás jogi tárgya a vagyoni jogosultságok köre,mivel a vagyoni jogosultságok közül sérülhet akkor, amikor a bűncselekmény elkövetője a passzív alanyt tévedésbe ejti.
A csalás passzív alanya[szerkesztés]
A csalás passzív alanya az a személy, akit megtévesztenek. Ez a személy nem szükségszerűen azonos a sértettel, akinél a kár keletkezik. Előfordulhat, hogy ez a kettő elválik egymástól.
Elkövetési magatartás[szerkesztés]
A cselekmény kétféle lehetséges elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés illetve a tévedésben tartás. A tévedés lényege az, hogy a passzív alany tudatában nem az objektív valóság tükröződik vissza, vagy a valóság nem helyesen tükröződik vissza.
A két elkövetési magatartás között az a lényegi különbség, hogy a tévedésbe ejtés egy aktív magatartás, míg a tévedésben tartás elsősorban mulasztással valósul meg.
Míg a tévedésbe ejtés esetében a valóságnak nem megfelelő képzeteket a passzív alany tudatában az elkövető hozza létre, addig a tévedésben tartás esetén - az elkövető magatartásától teljesen függetlenül - már kialakultak a téves elképzelések; ezeket az elkövető felismeri, ám valótlanságukról a passzív alanyt nem világosítja fel.
A kár fogalma[szerkesztés]
A csalás csak akkor tekinthető befejezett cselekménynek, ha az elkövető tévedésbe ejtő vagy tévedésben tartó magatartásának a hatására a passzív alany olyan vagyonjogi rendelkezést tesz, amelynek eredményeképpen akár őnála, akár tőle elkülönülten másnál (a sértettnél) kár keletkezik. A passzív alany vagyonjogi rendelkezése sokféle lehet: irányulhat valamely tárgy vagy dolog átadására, pénzösszeg kifizetésére, vagy akár az elkövető tartozásának elengedésére is.
A kár büntetőjogi fogalma - főszabály szerint - eltér a polgári jogban használatos fogalomtól.
A kár - hagyományosan - a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenést jelenti. A törvény szerint ez a fogalom – ha az új Btk.[2] eltérően nem rendelkezik – a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés, azaz nem foglalja magában az elmaradt hasznot vagy az elmaradt vagyoni előnyt. Ugyanakkor azonban a hatályos Btk. kifejezetten a csalás tekintetében úgy rendelkezik, hogy a kár fogalma alatt az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is érteni kell. Az új rendelkezéssel az volt a jogalkotó szándéka, hogy ezáltal büntethetővé váljanak azok a cselekmények, amelyek ugyan a csalás tényállási elemeit megvalósítják, azonban az eredmény nem kifejezetten kárként, hanem összegszerűen meghatározható elmaradt vagyoni előnyként jelenik meg (ilyen például, ha valaki lakást bérel vagy szállodából fizetés nélkül távozik).
A kár megállapításának az előfeltétele az, hogy álljon fenn az okozatosság a cselekmény egyes elemei között, vagyis az, hogy a passzív alany, az elkövető megtévesztő vagy tévedésben tartó magatartásának hatására, azzal okozati összefüggésben olyan vagyonjogi rendelkezést tegyen, amelynek eredményeként – szintén azzal okozati összefüggésben – kár keletkezzen a sértettnél.
A cselekmény célzata[szerkesztés]
A megtévesztő vagy tévedésben tartó magatartás tanúsítására az elkövetőt a jogtalan haszonszerzés célzata indítja. E célzatnak már a cselekmény megkezdése előtt fenn kell állnia.
Súlyosabban minősülő esetei[szerkesztés]
Súlyosabban minősül a cselekmény, ha bűnszövetségben, közveszély színhelyén vagy üzletszerűen követik el. Akárcsak más vagyon elleni bűncselekményeknél, a csalás által okozott kár nagysága is minősítő körülmény.
Az új Btk. új minősített esete 2013. július 1-jétől, ha a – különösen nagy kárnál kisebb értékre elkövetett – csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
Elhatárolása más bűncselekményektől[szerkesztés]
Az új Btk. számos speciális csalási vagy csalásszerű magatartást önálló tényállásként rendel büntetni; ezek megvalósításakor az elkövető - értelemszerűen - nem a csalásnak a tényállását valósítja meg. Ilyen önálló tényállások a költségvetési csalás, a tőkebefektetési csalás, továbbá a 2013. január 1-jétől önálló tényállásként szabályozott információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, illetve a szintén új tényállásként megjelenő gazdasági csalás.
A csalás ritkán kerülhet halmazatba a költségvetési csalással vagy a pénzhamisítással, vagyis azokkal a bűncselekményekkel, amelyek a lényegüket tekintve hasonlóak a csaláshoz.
Ha az elkövető magánokiratot hamisít vagy már létező magánokirat tartalmát hamisítja meg annak érdekében, hogy a csalást végre tudja hajtani, akkor a csalás mellett halmazatban felel ez utóbbi cselekményért is.
A csalásnak szabálysértési alakzata is van. Ha a csalással okozott kár összege nem haladja meg az ötvenezer forintot, az elkövető nem bűncselekményért, hanem szabálysértésért felel, kivéve a fent írt minősített esetek körébe tartozó elkövetési módokat.
Magánindítvány[szerkesztés]
Általános szabály szerint a csalás csak magánindítványra büntethető, ha sértettje az elkövető hozzátartozója. Ha azonban az elkövető egyben a sértett gyámja vagy gondnoka. Ez esetben a sértett dönti el, hogy a történteket a büntető igazságszolgáltatás elé kívánja-e vinni vagy sem.
Tevékeny megbánás[szerkesztés]
Az elkövető nem büntethető vagy büntetése korlátlanul enyhíthető, ha a csalás elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben az azzal okozott sérelmet jóvátette (tevékeny megbánás).
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Nagy Ferenc (szerk.): A magyar büntetőjog különös része, HVG-ORAC, Budapest, 2009, ISBN 978-963-258-067-8
- Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 718. o. ISBN 963-85773-0-4
- magyarorszag.hu
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés
- ↑ a b 2012. évi C. törvény
- ↑ 2012. évi C. törvény 373. § (1) bek.
- ↑ 2012. évi C. törvény 373. § (2) bek.
- ↑ 2012. évi C. törvény 373. § (3) bek.
- ↑ 2012. évi C. törvény 373. § (4) bek.
- ↑ 2012. évi C. törvény 373. § (5) bek.
- ↑ 2012. évi C. törvény 373. § (6) bek.
- ↑ 2012. évi C. törvény 373. § (7) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 318. § (2) bekezdés