Ütemhangsúlyos verselés

Az ütemhangsúlyos verselés a magyar népdalok verselési formája, melyre a műköltészetben a középkortól találhatunk példákat. Az ütemhangsúlyos verselés a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásán alapul.

Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége az ütem, melyet 1 hangsúlyos és 1-5 hangsúlytalan szótag alkot./ ,+,- jellel jelöljük szótagolásokon belül.

Az ütemhangsúlyos verselés a népdalköltészetben[szerkesztés]

„

verd meg isten azt a szívet
aki kettőt hármat szeret
mer én csak egyet szeretek
azért is sokat szenvedek
na-na-na…

verd meg isten verd meg azt
kinek szíve nem igaz
mer én csak egyet szeretek
azért is sokat szenvedek
na-na-na…

falu végén van egy malom
bánatot őrölnek azon
nekem is van egy bánatom
oda viszem lejáratom
na-na-na…

én vagyok annak molnárja
ki a bánatot próbálja
aki eztet megpróbálja
annak nincs boldog órája
na-na-na…

”

– Észak-mezőségi magyar népdal

Az ütemhangsúlyos verselés formáit a sor szótagszáma és a benne lévő ütemek száma alapján nevezzük el. A magyar népdalköltészet gazdagságát jelzi, hogy az ütemek szótagszáma, a szótagoknak a hangsúlyon alapuló felosztása rendkívüli változatosságot mutat. Az egy népdalra jellemző ütembeosztás ugyanakkor soronként változatlan. A következőkben csak néhány példát ragadunk ki a népköltészetben leggyakrabban használt ütemfajtákra:

Kétüteműek:

Ötös: "Szántottam | gyöpöt, / Vetettem | gyöngyöt."

Hatos (4+2): "Hervad az a | rózsa, / kinek töve | nincsen"

Felező hatos : "Szeretnék | szántani / Hat ökröt | hajtani"

Hetes: "Elmentek a | cigányok, / Hogy szalonnát | lopjanak."

Felező nyolcas: "Hej Vargáné | káposztát főz, / Kontya alá | futott a gőz."

Felező tizenkettes: "Elvette a nagy víz, | járni nem lehetett"

Háromüteműek

Nyolcas (4+2+2): "Kisangyalom | szeme, | szája / Többet ér mint | Buda | vára"

Kilences (3+3+3): "Érik a | ropogós | cseresznye / Viszek a | babámnak | belőle"

Tízes (4+4+2): "Fekete föld | termi a jó | búzát"

Négyüteműek

Nyolcas (2+2+2+2): "Így kell | járni | úgy kell | járni"

Tízes (4+2+2+2): "Sári, Kati | tudja | hogy kell | járni"

Tizenkettes (3+3+3+3): "Serkenj fel | kegyes nép | mosolyog | az hajnal"

Tizenhármas (4+3+4+2): "Házasodik | a tücsök | szúnyog lányát | kéri"

Hatütemű

A magyaros formák a műköltészetben[szerkesztés]

„

"Most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb,
Szívünk jó borát gonosz ittasoknak
Mivel hogy úgy is oda-adtuk: mindegy,
Majd elvezérel az Ördög már minket."

"Tudom pajtásom, szívbéli pajtásom,
Nem is magunkat, a holtakat bánom,
Kik meg nem érték ezen igaz jókat,
Őket sajnálom, síri bujdosókat."

"Ha volt vón' szükség emberre, magyarra,
lett volna, aki másképpen akarja.
Nem akaródott, hát nem akaródott."
"Gyerünk pajtásom, a strázsa már szólott."

"Menjünk hát, menjünk cudar temetőkön,
Adj' Isten, holtak, mi még más mezőkön
Taposunk rongyos, vén piros csizmánkkal,
Vérben pirulni egy véres világgal."

”

– Ady Endre: Két kuruc beszélget

Gáldi László szerint régi verses szövegeink két csoportra oszlanak. Egyesek valóban a magyar népdalok mintájára tagolhatók, mint az a kétsoros énektördék, ami 1506-ból maradt ránk: "Édes anya, bódog anya, / Verágszülő Szűz Mária." A középkori versek másik csoportjára a sorok szótagszámának ingadozását mutatja azonos ütemszám mellett. Ebbe a csoportba tartozik egyik legrégibb nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária Siralom (Pais Dezső olvasatában):

Volék sirolm | tudotlon, (4+3)

Sirolmol | sepedik, (3+3)

Buol oszuk, | epedek (4+3)

Választ | világomtúl (2+4)

Zsidou | fiodumtúl, (2+4)

Édes | ürümemtűl. (2+4)

Világ | világa, (2+3)

Virágnak | virága (3+3)

Keserűen | kínzatul, (4+3)

Vos szegekkel | veretül. (4+3)

A fenti sorokban megfigyelhető, hogy az eltérések mellett a gondolatilag összetartozó sorok ritmikailag is azonosak. A 15. századból több ilyen ritmikai ingadozást mutató verses éneket ismerünk (László-ének; Szabács viadaláról). Változó szótagszámú versünk az 1500-ból való Soproni virágének: "Virág, | tudjad, | tőled el kell | mennem, / És te íret- | ted kell | gyászba öl- | teznem."

A 16. század közepétől a szótagszám a legtöbb versfajtában állandósulni kezdett. Tinódi Lantos Sebestyén már szabályosan építette fel históriás énekeit, és Balassi Bálint is igyekezett betartani a versszakra jellemző szótagszámokat. Balassinál a népi költészet hatása konkrétan is megfigyelhető. Verseit sok esetben népi "nóták" mintájára építi fel, s a vers ritmusszerkezetének forrását - mely gyakran idegen nép nótája - mindig meg is jelöli. Vers "az Palkó nótájára":

Eredj, édes gyűrőm, majd jutsz asszonyodhoz,

Ki viszen tégedet csókolni szájához,

Óh, hogy nékem ahhoz

Nem szabad most mennem, én vigasztalómhoz!

A legtöbb népies forma az újkori magyar költészetben is megfigyelhető. Kisfaludy Károlynál az "irodalmi népiesség egyik úttörőjénél" (Gáldi) a négyestől a tizenötösig számos sorfajta található meg. A harmadoló tizenegyes a szabadságharc korában válik gyakorivá, Petőfi Sándor is(lásd például a Nemzeti Dal refrénje), Arany János is szívesen használta hazafias költeményeiben.

A 19. század vége fele, a 20. század elején a népies forma kezdett kiszorulni a nyugat-európai közvetítéssel érkező időmértékes formák javára. A népies sorok vagy archaizálásra szolgáltak (lásd például Ady Endre kurucverseit) vagy a gyermekversek játékosságának alátámasztásául használták őket (lásd például Weöres Sándor gyermekverseit). Mégsem szabad alulértékelnünk a magyaros formák költői erényeit.

József Attila, hogy csak egyet említsünk neves költőinkből, szívesen élt a magyaros ritmus adta stilisztikai lehetőségekkel, a lebegő-hullámzó hangulat vagy éppen a nyomaték megteremtése érdekében. Egyik legismertebb példa erre: "Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám…" (Tiszta Szívvel). Nyugodtan csordogáló hatos soraival érzékletesen adja vissza a természet derűjét és a vers alanyának nyugodt beletörődését Ringató című versében:

Holott náddal ringat,

holott csobogással,

kékellő derűvel,

tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme

földerül majd mással,

de az is ringassa

ilyen ringatással.