Óbudai Gázgyár
| Óbudai Gázgyár | |
 | |
| A műemlék tornyok a felújítás után, 2016-ban | |
| Cím | 1031 Budapest, Gázgyár utca |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1910–1913 |
| Megnyitás | 1914. június 13. |
| Védettség | részben ipari műemlék |
| Tervező | Weiss Albert |
| Építész(ek) | Bernauer Izidor Schön Győző |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | ipari műemlék |
| Tulajdonos | Fővárosi Önkormányzat |
| Elhelyezkedése | |
 Óbudai Gázgyár
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 33′ 48″, k. h. 19° 03′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 48″, k. h. 19° 03′ 24″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Óbudai Gázgyár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Óbudai Gázgyár szénből városi gázt előállító üzem volt Budapest III. kerületében, amely 1913-tól 1984-ig üzemelt. Területén jó néhány ipari műemlék található.
Fekvése[szerkesztés]
.jpg)
Az Óbudai Gázgyár Budapesten az Újpesti vasúti hídtől délre, a Duna jobb partján, az Óbudai-sziget bejáratáig (Mozaik utca) tartó közel háromszög alakú, 27 hektáros részen helyezkedett el. Ez a terület kijelölésekor még a város peremét alkotta, és minden szükséges infrastruktúrával rendelkezett. Ezek közül a nagy tömegű nyersanyag beszállításához kiemelkedően fontos volt a vasút és a vízi szállítás lehetősége a Dunán.
Története[szerkesztés]
_3.jpg)
A 20. század elején a terjeszkedő Budapesten egyre nőtt a gázfogyasztás. Ennek a növekvő keresletnek a kielégítésére a főváros 1908-ban úgy határozott, hogy Óbudán a Homokos-dűlőn új légszeszgyárat hoznak létre.
A tervek elkészítésével egy elismert zürichi gázgyárost, Weiss Albertet bízták meg. Segítségére volt még Bernauer Izidor világítási igazgató és Schön Győző mérnök. A tervezést két éven belül befejezték.
1910-ben elkezdődött a gázgyár építése. Első lépésként a Dunán 1912–1913 között 1 kilométer hosszban partfal épült[1], majd az iparvágányok és a közutak következtek. 1913-ra a gyár épületeinek és gépeinek nagy része már készen állt a termelésre. Az év októberétől kezdve fokozatosan megkezdték a gyár üzembehelyezését. A hivatalos megnyitót 1914. június 13-án tartották.
A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amely napi 250 ezer köbméter gáz termelését is lehetővé tette (magát a gyárat megépültekor a kontinens legkorszerűbb gyáraként emlegették).[2] A területen tizenegy kilométernyi vasúti pálya kapott helyet, amely közvetlenül a budai, jobbparti körvasútra és az esztergomi vasútvonalra kapcsolódott.
A gyár területét saját lakóteleppel és egyéb kiszolgáló épületekkel vették körül. Ezek voltak az Almási Balogh Loránd által tervezett, szintén 1914-ben épült Munkástelep és a Reichl Kálmán tervezte Tisztitelep. A munkástelep még ma is a kor hangulatát idézve ad otthont az itt élő volt gázgyári munkásoknak és leszármazottaiknak.
Az első világháborúban Óbuda lakosainak az elektromos áramot a gyár területén található, a svájci Sulzer cég által gyártott dízel-aggregát biztosította. A ma is álló és működőképes gép 180 fordulat/perc-nél 560 kW (800 LE) teljesítményt ad le, és 110 voltos egyenáramot termel. A háborúk után a gázgyártás újraindult az üzemben.
A gyár a gáz mellett még olyan melléktermékeket is előállított, mint a koksz és kátrány, amelyet a ma is megtekinthető kátránytornyokban tároltak, és itt választották szét gravitációs úton a könnyű és az útépítéshez használt nehéz kátrányt.
A főváros földgázra való átállása miatt már 1980-ban le akarták állítani az üzemet, de a szénfeldolgozó vertikum megszüntetésére (a szénelőkészítő, a kokszfeldolgozó és gáztisztító üzemek leállítására) végül 1984 októberében, a levegős bontók, a gáztartályok és a távnyomó üzem működésének beszüntetésére pedig 1987 áprilisában került sor. A működési idő elnyújtására az energiaválság elhúzódó hatása miatt volt szükség az itt termelődő koksz miatt. A csatlakozó iparvágány hálózatot 1990-ben zárták ki a forgalomból és 2000-re bontották el teljesen.[3] Az egykori Óbuda-Gázgyár teherpályaudvar felvételi épülete ma is áll. (A Jégtörő utca /ma Ángel Sanz Briz út/ 2004-es kiépülése óta a szomszédos áruház zajvédő fala eltakarja).[4]
Azután 2004-ig itt már csak adminisztratív munkát végzett a Fővárosi Gázművek. Ezt követően került át a terület a főváros tulajdonába. A rajta található kiemelkedő értékű épületeket műemléki védettséggel látták el. Néhánynak a közelmúltban sikerült új funkciót találni. Azokat felújították és a környéküket parkosították. Az egykori gyár déli részében irodaházakat és lakóparkokat hoztak létre. Elsőként a Graphisoft Park költözött ide 1998-ban, amit többek között a Microsoft, majd 2014-ben a IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola kampuszának megtelepedése követett.
A meglévő tervek alapján a műemléki épületegyüttesből múzeumot, illetve kultúr- és fesztiválparkot kívánnak létrehozni.
Védett épületei[szerkesztés]
- Száraztisztító földszintes, nagy belmagasságú, csarnokszerű épület
- Óraház Ebben az épületben voltak a gyárból kikerülő gáz mérésére szolgáló órák
- Víz- és kátránytornyok
- Villamos központ Itt található a gyár áramellátásáért felelős dízelgenerátor és a hozzá tartozó kapcsoló- és elosztóhelyiség
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kolundzsija Gábor – A rakodópart kövei (Postcard Bt. 2018) ISBN 978-963-12-8681-6
- ↑ https://hvg.hu/kultura/20130517_obudai_gazgyari_lakotelep_riport
- ↑ Fejes Balázs - Az Óbudai Gázgyár és környékének iparvágány-hálózata (villamosok.hu, 2020)
- ↑ Óbuda-Gázgyár vasutallomasok.hu
További információk[szerkesztés]
- Pfeifer Ignác: A kémia vivmányai In: A technika vivmányai az utolsó száz évben, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1905 (A Műveltség Könyvtára)
- A gázgyár a Víztorony.hu-n
- Kisfilm a gázgyárról az Indavideo-n
- A gázgyár a Népszava.hu-n Archiválva 2007. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Óriásprojekt Óbudán (index.hu)
- Óbudai Gázgyár. Műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2017. május 19.)
- „Az Óbudai Gázgyárnál mérgek kerülnek a Dunába”, hugas.met.com (Hozzáférés: 2018. november 5.)
- Magyar gyárak a millennium korában – Óbudai Gázgyár