Állambiztonsági Minisztérium (NDK)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Állambiztonsági Minisztérium (Ministerium für Staatssicherheit)

Egyéb nevekSTASI
MottóSchild und Schwert der Partei (A párt pajzsa és kardja)
Alapítva1950. február 9.
Megszűnt1990. január 13.[1]
SzékhelyKelet-Berlin, NDK
Nyelveknémet
Vezető
  • Wilhelm Zaisser (1950–1953)
  • Ernst Wollweber (1953–1957)
  • Erich Mielke (1957–1989)
  • Wolfgang Schwanitz (1989–1990)
Állambiztonsági Minisztérium (Berlin)
Állambiztonsági Minisztérium
Állambiztonsági Minisztérium
Pozíció Berlin térképén
é. sz. 52° 30′ 52″, k. h. 13° 29′ 15″Koordináták: é. sz. 52° 30′ 52″, k. h. 13° 29′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Állambiztonsági Minisztérium témájú médiaállományokat.

Az Állambiztonsági Minisztérium (Ministerium für Staatssicherheit, röviden Stasi, kiejtve stázi) a Német Demokratikus Köztársaság állambiztonságért felelős központi államigazgatási szerve volt.

Története[szerkesztés]

Szervezésének és működésének modelljét a szovjet Állambiztonsági Minisztérium (MGB, a KGB elődszervezete) szolgáltatta, hasonlóan más szocialista államok ugyanilyen célú szerveihez, amilyen Magyarországon az 1956-ban megszűnt Államvédelmi Hatóság volt. A kommunista állampárt, a Német Szocialista Egységpárt legfelsőbb vezetésének irányítása alá tartozott, vezetője mindig tagja volt a párt Központi Bizottságának, és szinte mindig a Politikai Bizottságnak is. Ezt fejezte ki a minisztérium mottója is: Schild und Schwert der Partei („A párt pajzsa és kardja”). A Stasi feladatai közé tartozott többek között az államhatár őrzése, a belső karhatalmi és a különféle titkosszolgálati feladatok ellátása, így különösen a belső politikai elhárítás, vagyis a politikai rendőrség működtetése.

Levéltára (BStU)[szerkesztés]

Az egykori állambiztonsági szolgálat iratanyagát a BStU[2] (Bundesbeauftragte für die Unterlagen des Staatssicherheitsdienstes der ehemaligen Deutschen Demokratischen Republik) őrizte 1991–2021 között. 2021-ben az intézmény beleolvadt a Bundesarchivba (szövetségi állami levéltár), anyaga továbbra is hozzáférhető és kutatható.[3]

További információk[szerkesztés]

  • John O. Koehler: Stasi. A keletnémet titkosszolgálat feltáratlan története; ford. Czapp Erzsébet; Hamvas Intézet, Bp., 2005 (Arc és álarc)
  • Anna Funder: Stasiország; ford. Őri Péter; Reader's Digest, Bp., 2011 (Életek és sorsok)
  • Werner Stiller: Az ügynök. Életem három titkosszolgálatnál; ford. Malyáta Eszter; Nyitott Könyvműhely, Bp., 2011
  • Anna Funder: Stasiország; ford. Daróczi Péter; Európa, Bp., 2014
  • Jobst Ágnes: A Stasi működése Magyarországon. A keletnémet és a magyar állambiztonság kapcsolata, 1955–1989; Jaffa, Bp., 2015
  • Slachta Krisztina: Megfigyelt szabadság. A keletnémet és a magyar állambiztonsági szervek együttműködése a Kádár-kori Magyarországon, 1956–1990; Kronosz–ÁBTL, Pécs–Bp., 2016[4]
  • Slachta Krisztina: A múlt jövője. A berlini Stasi-iratokat őrző levéltár, a BStU jövőjére vonatkozó tervek, elképzelések, viták; in: Sed intelligere. Tanulmányok a hatvanöt éves Gyarmati György tiszteletére; szerk. Slachta Krisztina, Bánkuti Gábor, Vonyó József; Kronosz, Pécs, 2016
  • Slachta Krisztina: "Rokonlátogatók". A magyarországi németek kapcsolatainak állambiztonsági ellenőrzése. Egy ellenségkép története. Elemzés és források; Kronosz–ÁBTL, Pécs–Bp., 2020 (ÁBTL monográfiák)

Jegyzetek[szerkesztés]